Gondolatszikrák - 43

      Bíztató a tavaszban

Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat
Te nem azért vagy, hogy odaragadj
Ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd
És dac poshasson és keserűség

Kaptál ütleget, kaptál eleget
(légy keresztény és mondd: érdemelteket
s könnyülsz tőle)

Most ne vélt igazad
emlegesd, s ne a hibát, a zavart
(ez benned is volt!)
nézd a rétet
a nagy fényt a Feltámadás
... tavasza
jött újra földednek:
nézd a nép dolgozik
szépül város és vidék:
nem árt hogy eltűnt sok gőg
régi copf
s jobb lesz a jó, ha te is akarod.
Ha igazán...: másét és magadét
Így gyógyítod a ma ezer sebét,
Ha az csordítja megnyugvó szíved,
Ami sosem elég: a Szeretet.

      A teknős imája

Légy türelemmel édes Istenem
jövök már, jövök!
Mindenki olyan amilyen
Az alkotó nem én vagyok
és nem bírálhatom
a házikót a hátamon

Van némi haszna is
de ismerd el Uram
van némi súlya is.

Uram!
Nem tudom, hogy
mi lesz még vállamon,
de mit te raksz rám,
készséggel vállalom. Ámen
        (P.Qouist, francia pap)

Racine: Egy keresztény panasza
(Amiatt, hogy magában ellentmondásokat tapasztal.)

Uram mily szörnyű háborúság!
Magamban két embert lelek.
Harcol az egyik, hogy legyek
szerető szívvel hű tehozzád.
A másik meg merő dacosság
törvényed ellen, ellened.

Az egyik csupa fény és szellem,
azon van, hogy égre tapadt
szememnek az örök javak
kincsén kívül semmise kelljen.
A másik súlyával szüntelen
földre görbeszti vállamat.

Jaj magammal víva csatákat
békét ígyen hol lelhetek?

Akarom és mégse köthetek
Akarom, - s jaj ily bajt ki látott?
A rosszat teszem mit utálok,
S nem a jót, mit szeretek.

Szent kegyelem ó üdv sugara
jöjj békíts össze már!
édes erőszakkal akár
ejtsd szolgaságba, vidd rabságba
a lázadót: ő is kívánja
mert gazdája most a halál.
              (Illyés Gyula fordítása)

És mert hosszú volt és meredek az út
s magányos sötét tájon vitt keresztül
ím: dalt fakasztott ajkamon és
lámpást adott kezembe az Úr.