<< Előző Következő >>


Gondolatszikrák - 44


    Kérlek Uram add, hogy boldog tudjak lenni szomorúságaimban... és ha nagyon fájnak a hozzám nőtt világ rólam leváló dolgai, ne vedd rossznéven könnyeimet. E véremet sajtoló veszteségeimbe... fájdalmaimba, könnyeimbe oltsd bele a te boldogságodat.


Florentin Prumier balladája (A haldokló fiú édesanyja)

Szól:       " Köhögnöm kell, elhagy az erőm."
S ő felel: " Tudhatod, hogy itt vagyok."

Szól:       " Érzem, hogy meghalok, anyám."
S ő felel: " Nem, fiam, nem akarom."

    Ellenállott húsz napon át, az anyja mellette volt. Mint vén úszó, ki a tengert szeli, a víz fölé tartotta gyenge fiát. S egy reggel, amikor elfáradt nagyon a húsz éjtől - hol töltötte ki tudja? - lecsuklott egy parányit a feje, elszenderült egy egész pici percre, - s gyorsan meghalt Florentin Prumier, csöndesen, hogy fel ne riassza.


    Erősen kötődj Istenhez! Tégy úgy mint a madár: akkor sem hagyja abba az éneklést, ha eltörik az ág, mert tudja, hogy szárnya van.  (Don Bosco)


Egyszerűség

    Ahová tettél ott szolgállak, ahol megsejtlek megcsodállak, ahogyan tudlak, úgy követlek, ha meg megbotlok nem csüggedek. Amim van, azért magasztallak, amim nincs, azért nem zaklatlak. Ami a munkám megcsinálom, a jó szót érte sose várom. Ha nem sikerül nem kesergek, és másnap mindent újra kezdek.


Sose engedj úgy magadhoz senkit, hogy ne boldogabban, jobban távozzon.


    Légy élő kifejezője, megtestesítője Isten jóságának: arcodban, szemedben, mosolyodban, egy meleg üdvözletben. Fény légy a sötétségben, a szegények számára Isten jósága. Ne csak gondosságot, de a szíveteket is adjátok.   (Kalkuttai Teréz)


Jézus - Gyurkovics Tibortól

Jézus szalmaszál, amibe kapaszkodunk.
Jézus szakadék, amibe lezuhanunk.
Jézus kötél, amit elengedünk.
Jézus remény, amivel emelkedünk.
Jézus hangszer, amivel megszólalunk.
Jézus zene, amit elhallgatunk.
Jézus tenyér, amivel adakozunk.
Jézus kenyér, amit elfogadunk.
Jézus penge, ami megsebesít.
Jézus gyenge, aki megerősít.
Jézus hatalom a végeken.
Jézusnak odaadom az életem.


                Köszönöm

Az őszi este ráborul a hegyre
tücsök ciripeli az őszi zenét
ballagunk haza a jól ismert úton
szívünkkel hallgatunk hangtalan mesét

A hold rávilágít hajad ezüstjére
lelkembe suhan éteri öröm
oly jó, hogy erős karod fogja a vállam
hogy szeretsz, hogy szeretlek
köszönöm, köszönöm


<< Előző Következő >>