<< Előző Következő >>


Gondolatszikrák - 42


    Az ember sorsa, hogy téved, és hiába töri magát, szenved: de meg nem állhat, életét áldozza azért, amit kötelességének tart.


    Aki élni akar fönn a csillagokban, tanuljon meg élni és meghalni a porban.


    Azt mesélik, hogy Viktória császárnő egyszer urával szemben fennhéjázó szavakat használt, és Albert herceg férfiúi önérzetében megsértve szobájába vonult és elzárkózott. Kis idő múlva kopogtattak ajtaján. Ki az? - kérdezte a herceg. - Én vagyok, Anglia királynője, nyisd ki - hangzott a büszke válasz. Nem válaszolt. Egy hosszú perc után újra lágyan kopogtak, és az ajtón át hangzottak a halk szavak, én vagyok, a feleséged, Viktória. Az ajtó kinyílt, és szent volt a béke.


    Basle remete - így meséli egy bűbájos, régi legenda - halálakor a kiközösítés átka alatt állott, és egy angyal a pokolba vezette, hogy az őt megillető helyre kerüljön. De vidám kedélye és nagy előadó képessége mindenütt sok barátot szerzett neki. A bukott angyalok felvették jó szokásait, és még a jó angyalok is eljöttek, csakhogy a közelében legyenek. Így a pokol fenekére vitték, de az eredmény ugyanaz volt. Veleszületett kedvessége, szívjósága ellenállhatatlan volt, és általa még a pokol is mennyországgá változott. Végül is az angyal visszajött vele, és elmondta, hogy nem talál helyet, ami büntetés volna számára. Ő, Basle maradt mindenütt. Így ítéletét feloldozták, felvették a mennybe, és szentté avatták.


    Fenelon püspök olyan elragadó ember - magyarázta L. Peterborugh -, el kellett futnom, különben még kereszténnyé tett volna.


Párbeszéd (Szokolai Sándor - Vigília)

    Az újságíró kérdése: a mindenkori hídépítőknek, hídverőknek kell megfeszülniük?
    Válasz: Nagyon érdekes, hogy így vetődik fel a kérdés. Megdöbbent, mert a hídverést én életem céljául tűztem ki.
    És most a kérdés nyomán vált világossá számomra, hogy ez egy kereszt. Tényleg az!!! Senkinek sincs kedve hősnek vagy mártírnak lenni, ezek alakulni szoktak a történelemben. Bizonyos értelemben mindenki a maga életét is írja. Az önfeláldozás, minden jótett elnyeri "a maga büntetését" - ahogy Karinthy írja.
    Sokak számára mindig többet ér a biztonságos középszer. Látszani valakinek mindig könnyebb, mint lenni valakinek. Ha látszani szeretnénk valakinek, és nem feszegetnénk ilyen kérdéseket, akkor biztonságosabban, jobban megfelelnénk minden elvárásnak, kívánalomnak is. Ezek után úgy érzem, hogy a Maolioszok és a Jézusok, minden forradalmár és megváltási szándékkal születő halálra van ítélve, ha a világ szemével nézzük.


<< Előző Következő >>