<< Előző Következő >>


Gondolatszikrák - 41


    Marcell Proust nagy művének - "Az eltűnt idő nyomában" - lélektani érdekessége kettős. Az egyik: hogyan idézik fel az elveszettnek látszó emléket, hogyan támasztják fel az örökre eltűnt múltat apró, érzéki dolgok. Például egy teába mártott sütemény íze vagy illata. A másik: annak érzékeltetése, hogy a lélekben hány különböző jelenség játszódik le egyszerre, kölcsönösen összekapcsolódva, hatva egymásra.


    Az előadóművész az a szubjektív Én, aki egy rajta kívül álló nagy Ő-ről tud közölni valami újat és egyénit.


    A legnagyobb bölcsesség egy erős elhatározás.


    Az embereknél nem az erő hiányzik, hanem az akarat.


    Hiú ábrándokban csak a bolond gyönyörködik, de ahol akarat van, ott semmi nincs veszve.


    A keleti szél kérdezi a zefírtől: "Nem szeretnéd az én hatalmamat? Ha én nekiszáguldok, az egész part mentén viharszelekkel üdvözölnek, én könnyűszerrel török vitorlát, hajóroncsokkal teleszórom a tengert, sőt még a hatalmas óceánt is jó magasra emelem. Én vagyok a beteg szemében az iszonyat. Az egész világ elbújik az én lélegzetem elől. Nem szeretnél ilyen hatalmas lenni, mint én?"
    Zefír, a lágy szellő nem válaszolt, csak szótlanul lebegett le az égboltról, és lásd, minden patak és tenger, minden erdő és föld, minden állat és madár és ember mosolygott jöttén. A kertek virágoztak, a gyümölcsök értek, az ezüstös mag arannyá színeződött, könnyű felhők vitorláztak a levegőben. És a hajók vitorlái lágyan előre hajoltak. Mindenütt öröm és boldogság uralkodott, a lomb, a virágok, a termés. Az öröm és szépség volt körös-körül az egyetlen válasz, melyet a gőgös kérdésre adott.


    John Donne, angol pap, költő háromszáz évvel ezelőtt mondta: Ki nem figyel fel, amikor megszólalnak a harangok bármilyen alkalommal is? De különösen hogyne figyelnénk, amikor a harang azért szól, aki az élők világából távozott. Egyetlen ember sem sziget, és nem teljes egész önmagában. Minden ember részese a nagy összefüggő földrésznek, része az egésznek...
    Ha a tenger csak egyetlen göröngyöt is elmos, egész Európa lesz kisebbé, akárcsak az egész hegyfok omlott volna a mélybe. Minden ember halála kisebbé tesz engem is, mert én is részese vagyok az emberiségnek. Ezért sose kérdezősködjél, kiért szól a harang? Érted harangoznak!


    Ha át akarjátok lépni a társadalmatok határait, akkor igyekeznetek kell, hogy nagyobbak legyetek a társadalomnál!
    Akik elég bátrak életproblémák megoldását vállalni életükkel, azok teszik naggyá a társadalmat. Akik hagyományos szabályok szerint élnek, nem viszik előbbre, csak megtámasztják.


<< Előző Következő >>