Gondolatszikrák - 40

    Félek, Atyám. Megtörtem a harcban, a hitben, és éhes sárkányok elé ejtem a kardom! Ne fél, fiam, megtartalak a harcban, a hitben, s karommal égig emeled azt a kardot! Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád, mit ér törékeny szavam az őrült viharban? Ne félj, fiam. Az a kín, az a vágy, az az önvád téged tisztít örök kék égbolttá a viharban.

    Ebben a télies időben, melyben mi, keresztények adventet ünnepelünk, a világ csendesebb lesz, színtelen és sápadt körülöttünk. Ebben az időben a világ olyan szegénynek tűnik. Ez az az idő, mikor melankóliánkat le kell győzzük magunkban, csendesen és hűségesen el kell mondani magunknak, amit a Hit mond nekünk: én hiszek Isten örökkévalóságában.
    A világ fel s alá fordultában, az elfáradásban titkon nő az Élet, mely semmilyen halált nem ismer. Itt van, már bennem van, éppen azáltal, hogy hiszek. Milyen keveset kell tegyek azért, hogy a születés és a halál közötti kerék az igazi valóságában, csendben álljon. Csak hinnem kell Isten adventjében.

    Elgondolkoztató, hogy miért éppen egyszerű pásztoroknak jelent meg az Úr angyala. Emberek, akikhez megérkezik az angyali követ. A pásztorok, bárányok valamiféle romantikus elképzelést jelentenek nekünk. Átsiklunk valamin, - ugyanis a pásztorok Jézus korában nem voltak éppen a legjobb hírűek! Istenszolgálatra, imára nem volt idejük, a Sabbatot, a tisztasági törvényeket nem tudták betartani, sokat tolvajnak tartottak, akik gazdáik birkáit maguk részére vágták le. Hogy Isten éppen pásztorokat választott ki elsőként, hogy megtudják, ki az, akit Ő az emberiség számára a jászolban felajánl, annak megvan a mély alapja. Csak azoknak, akik szükségben, szorultságban, bajban vannak, és valamiképpen szenvednek sorsuk miatt, azoknak "megérkezik".
    És mi? - éppen ez a karácsonyi kép szól valamennyiünkhöz.
   Ha Isten nálunk nem érkezik meg, és nem tudjuk valójában, mit ünneplünk Karácsonykor, ez nem elsősorban Istentől függ, hanem tőlünk. Mert túl jók vagyunk, elegek vagyunk önmagunknak, hogysem igazán szükségünk lenne Rá és ajándékozására. Biztos, hogy nem írhatjuk elő mi, hogy Isten hogyan érkezzen hozzánk, hogyan ne.
    Ahol az emberek nyíltak és hálásak magasabb Szignálokra, oda érkezik az Isten, mindegy, hogy hogyan! Ez a karácsony vigasza.

    Ennek az éjszakának a fénye és öröme közvetíteni akar számunkra valamit abból az Igazságból, mely Krisztus születése óta közöttünk, emberek között elkezdődött. Isten megérkezett  hozzánk.
    Ez nemcsak azoknak szólt, akik kétezer évvel ezelőtt megélték Krisztus történelmi születését, nekünk valamennyiünknek szól. - Isten szeret minket. Szeretetének teremtő ereje azonban éppen abban van, hogy különösen a szegényekhez, a kicsinyekhez, a "pásztoremberekhez" akar közel lenni. Azóta az Ő szeretete a mi támaszunk, irányítónk, vezetőnk.