|
RÉSZLETEK CSABA ATYA ÍRÁSAIBÓL
KEDVES HITTANOS GYERMEKEK, FIATALOK!
Részlet
Örömmel és szeretettel köszöntök mindenkit, aki a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia 2002-es nagybőjti felhívására az erdélyi családból kihullott, szegénységbe süllyedt gyermekek megsegítésére sietett... A "Jót tenni jó" felszólítással arra bíztatott minden magyarországi hittanos gyermeket, fiatalt, hogy ossza meg kenyerét az éhező határon túli magyar gyermekekkel.
Mindannyiunkat meglepett a ti jóságotok és nagylelkőségetek, mellyel válaszoltatok a kérésre. Istennek hála, összegyőlt közel 13 millió forint... Az erdélyi magyar bajbajutott gyermekek nevében köszönjük, hogy megosztottátok kenyereteket az éhezőkkel.
Amikor tudomást szereztem erről, éppen szőlőt metszettem a gyermekotthon kertjében. Ott téblábolt mellettem a kis elsős Anikó, aki szokása ellenére nagyon szomorú volt. Kérdem, hogy mi baj van? Rám nézett nagy szomorú szemével és megkérdezte, hogy igaz-e, hogy amkor ő kicsi volt, még foga sem volt? Igaz-e, hogy nekem sem apukám, sem anyukám nincs, de még fogam sem volt? Semmim sem volt? Mim van nekem?
E szomorúságot hála Istennek, ti nem értitek meg, de higgyétek el, olyan jól esett, hogy azt mondhattam, hogy: "dehogy vagy te szegény, neked nagyon sok barátod van, -nézd most éppen Magyarországon nagyon sok fiú és lány szeretné megosztani veled a kenyerét, pénzt győjtenek, hogy legyen neked minden, amire szükséged van"....
Szomorú világban élünk. Most volt Romániában a népszámlálás...Most már tudjuk, hogy 10 év alatt Erdélyből minden nyolcadik magyar elment, meghalt, vagy feladta identitását...Legrosszabb a statisztika a mi megyénkben, Hunyad megyében: innét minden negyedik magyar ember eltőnt 10 év alatt .... Ez a példátlan történelmi katasztrófa leginkább a családokat, s azon belül a gyermekeket érinti. Nagyon sok család elszegényedett, széthullott, így a gyermekek nélkülöznek, sok esetben utcára kerülnek...------
Az erdélyi magyar bajbajutott gyermekek nevében köszönjük, hogy megosztottátok kenyereteket az éhezőkkel és mindannyian imádkozunk, hogy Isten áldása szálljon rátok az új tanévben...Továbbra is számítunk jószívő adományaitokra. Bármilyen kérdésben, ha tudunk, válaszolunk: 0040-744-625131 telefonszámon
Böjte Csaba ofm.
A nyolcvanéves tiroli néni karácsonyi látogatása.
Kint havazik A gyerekek várják a szent estét. Most még mindenki alszik.... Egyszercsak egy nagy Mercedes áll meg a ház előtt. Kiszáll belőle egy szikár néni, gyönyörő tiroli népviseletben. Megszólalt: "Ez a ferences gyermekotthon? "
Akadozó válszomra elmondta, hogy egyenesen Ausztriából jön, és hogy a világháborúban, valahol a mi vidékünkön ölték meg férjét, akinek elvesztése neki és gyermekeiknek óriási tragédiát jelentett. Ártadt belőle a szó...Elmondta, hogy soha se tudott Erdélyre jószívvel gondolni és most idős korára szeretné ezt a földet is megszeretni, mely férjének végső nughelyet adott. Szívből jövő kiengesztelődésének jele, hogy nagy családjának minden egyes tagja nevében szeretné átadni a becsomagolt ajándékokat a bajba jutott gyermekeknek, akiiknek nagyszülei látták, talán részük is volt férje halálában.
Megilletődve, néma csendben behordtuk a Mercédesből a és utánfutójából előkerülő ajándékokat. A néni meghatódottan rendezgette a cs a karácsonyfa alatt. omagokat. És közben elmondta, hogy sohase járt Erdélyben. Nem ismeri nyelvünket. Egyedül vezette a hosszú, havas uton az autót, de minfdenképpen el akart jönni, mert az 50 éve hurcolt terhet le akarta rakni, mert megbocsátott...Mert Karácsony van! Mert ki akar lépni a múlt hínárjából és maga is szeretne kiengesztelődni...
A nénit marasztaltam. "Mindjárt felkelnek a gyerekek, várjon, s gyönyörködjék gyermekeink örömében, hiszen ő az örömük szülőanyja.... Próbáltam kínálni étellel, itallal, puha ággyal. Szelíden mosolygott...Benézett a szobákba, látta a még alvó gyermekeinket..."
De nem lehetett marasztalni"Szeretnék miharabb hazaérni, szeretném szeretteimnek elmondani, hogy milyen aranyos gyermekek élnek ott, ahol az ő nagyapjuk ismertlen sírban nyugszik".
Csak álltam a kolostor előtt megilletődve, és a néni a porka hóban elindult Tirol felé. Még a nevét is elfelejtettem megkérdezni. A meséből jött jó tündér elment, de éreztem, hogy kiseperte szívem legmélyebb zugaoiból is mindazt, amit évtizedeken át belém sulykoltak a kommunista iskolák padjaiban a labancokról, a fasisztákról, a győlöletről.
A néni arcából a holnapot láttam meg...és mindazt, amit naponta az Úr imájában az Úr Jézus így fogalmazott meg: "Jőjjön el a Te országod. "
/Déva, 2002. dec. 26/
+
Igaz történetek a Dévai Kolostorban.
"Régebben úgy gondoltam, civil koromban, hogy három gyerekem lesz, - és most van 300. Az én esetemben az Úr Isten szó szerint betartotta az igéretét. Ő ugyanis azt mondta: ha valaki elhagyja apját, anyját, testvéreit, a családját az én értem, helyette százannyit kap", - ezt szokta mondani Csaba atya, aki mindegyik gyerekének ismeri történetét.
Csaba atya és a kis csecsemő.
Az állomáson lakó, hajléktalan anyák közül néhányan a rendházba is járnak koldulni. Egyszer, amikor Csaba atya ferences ruhájában a kolostor kapujában állt, odalépett hozzá egy asszony és arra kérte, hogy fogadja be a karján ülő cseccsemőt. A szerzetes vonakodott, hiszen a szemináriumban nem pelenkások dajkálására készítették fel. De ismerve a szegények életét, kezébe vette a kicsit. "Látja, pap bácsi! -hajtogatta az anya - magánál nem sír", -- és sarkon fordult és elment...Csaba testvér egy ideig tétován állt, majd bement a kolostorba, fel és alá járkált, karján az alvó kicsivel. Aztán megpillantott az egyik szobában egy tanitónőt, aki egy díványon szundított, és hirtelen ötlettől vezérelve melléje fektette a kicsit...Másnap az anya elhozta a kislány minden iratát.... Ez hat éve volt...Emese jövőre megy iskolába.
+
A félárva Mária története.
A kislány 5-6 éves lehetett, amikor leforrázta magát és súlyos égési sebekkel kórházba került. Apját, a durva arcú kemény vonású cigányembert nem engedték be hozzá. A kislány az ablakból kiabált utána sírva. A férfi hazament és hogy együtt lehessen kisláníyával, feltett forrni egy fazék vizet, majd a lobogó vízbe belemártotta karját. Sürgőséggel vették fel a kórházba, ahol kiharcolta, hogy ő ápolhassa a kislányát
+
A "magyar" Katica és a "román" Juliska.
Katica fent a hegyekben a pásztorokkal élt. , mert az anyja egy napon elhagyta családját, az apa pedig, aki addig jó pásztor volt, teljesen elzüllött. Egy plébános vitte be Dévára Csaba atyáékhoz. Aztán kiderült, hogy van még egy testvére, Juliska, aki egy román árvaházban él. Csaba atya utána járt, megtalálta. Amikor Katicát magával vitte és szembeállította őket, azt mondta: ti édestestvérek vagytok, csókoljátok meg egymást. De nem tudtak egymással beszélni, -mert Katica csak magyarul, Juliska csak románul tudott... Ennek immáron 8 éve, s azóta felnőttek a lányok
+
A fülbevaló, meg a "tetovált hableány".
Az Atya sokszor ellátogat egy-egy szegény családhoz. A gyerekek azonnal megérzik, hogy mi lakik ebben az emberben...A kicsik, akik még nem tudnak viselkedni, csak érezni, odarohantak hozzá. A nyakába csimpaszkodva mutogatták "kincseiket", játékaikat. Az egyik kicsi lány örömmel szedte ki saját füléből a nem rég kapott gyönyörőséges piros fülbevalóját és szelíden felcsíptette Csaba testvér füleibe.... Evangéliumi mennyország: Szent Ferenc ruhájában egy fiatal szerzetes, ölében egy kacagó kislány, fülében piros fülbevalóval.
Ez az a pillanat, amikor az ember megérti Mécs László csodálatos versét: A gyermek szeme tükröt keresett...Ránézett anyjára, mindenki másra, a bankárra, a kalauzra, a szerelmesekre...mindenki el volt foglalva.... Senki nem mosolygott rá, mert a "Tükör", a lelkük nem volt tiszta. De a pap - most ez a pap, Csaba testvér- visszamosolygott rájuk, mert semmi mással nem foglalkozott, csak a gyerekek vágyaival, örömeivel....
Az egyik negyedikes leányka egyik délután ezekkel a szavakkal bújt oda Csaba testvérhez: "Pap bácsi! Tetováltass te is a melledre egy szép hableányt" "Mért, "- kérdezi Csaba testvér.... "Mert apukámnak is egy olyan volt"...és ekkor elindult a kislány lelkéből az emlékek áradata. "Tudod, az én apukám nagyszerő apa volt. Igaz, hogy sokat ivott s egyszer mikor korbáccsal megvert, kiütötte az egyik szememet. De nem akaratból...Utána apukám is sírt, bánatában nagyon berúgott. Anyukám, amikor kétéves voltam öngyilkos lett, -mert k.... volt. Ésapu őt is megverte...De én nem leszek k...Aztán elmondta azt is, hogy miért halt meg az apja. "Apukámat oly sokáig bizgették a barátai, hogy végül fogadásból megivott két liter vodkát. Olyan rendes volt apu, mert hát ugye, amit az ember megigér, azt meg kell tegye...Utána szegény sokat hányt és meghalt"
A hat fiúgyerek története.
Volt egy nagyon szegény család hat fiúgyerekkel. Mindenképpen át szerettek volna menni Jugoszláviába. Egyszer sem sikerült...Valahonna hallottak a marosmenti kolostorról, ahol befogadják a szegény gyerekeket. Amikor nagy nehezen rátaláltak a dévai házra, a négy legkisebb fiú ott maradt. Legidősebb bátyjuk gyakran látogatta őket. S aztán telt, múlt az idő, az elvetett mag kibújt a földből. Talált egy magához illő lányt, megházasodott, gyermekük született, -s most a saját gyermekükkel és négy testvéröccsükkel együtt élnek Déván...
Az első fürdés.
"Csodálatos munkatársaim vannak", mondja Csaba atya. Ezek a fiatal lányok, asszonyok, akik 10-12 gyermeket nevelnek, pillanatok alatt igazi nói, anyai érzékkel osztják szét és ölelik magukhoz az újonnan érkezőket, és vetik bele magukat a szeretet újabb kalandjába.... Jön a fürdetés. A kádban a melegvíz a gyerekek számára maga a mennyország. Nagy kerek szemekkel, talán ahogy a szentek szentéjébe lépett annakdején a főpap, úgy ereszkednek bele a vízbe. Egy tízéves fiúcska, akárcsak a többiek- életében most először fürdik kádban...kacagva simogatja a vizet, majd lehajol és megpuszilja azt...Náluk ugyanis, a lakásnak nevezett 3x4 méteres cellában ninics se víz, se villany, se főtés
A lányok ugyanúgy, mint bárhol a világon, belepirulnak egy-egy szebb ruha láttán. Az izgalom leírhatatlan. A vizes fürtök a gondos nevelőnői kezek alatt engedelmesen omolnak, formálódnak apró lófarkokkáA gyerekek ennivalók...
A csoda a szemem előtt újból megtörtént. A mocskos, rongyos gyerekek csodaszép babákká váltak. Nagy tiszta szemekkel lesik a felnőtteket, a hála, szeretet segíti őket, hogy átlépjék a hosszú évek lemaradását. Néhány óra leforgása alatt mindenre kész szófogadó, komoly fiatal urakká, hölgyekké váltak a leghangosabbak is.
Metamorfozis. Végül is csak a szeretet képes átalakítani, formálni a világot...Nem kell itt tanácsot, nyakleveseket osztogatni, csak szeretni, ölelni, simogatni ezeket a parányi életeket, s ahogy a tavaszi fényben kibomlik a virág, úgy fakad a hálával együtt a vágy a kis szivekben a szófogadás, a tanulás után.
Uram, küldj szerzeteseket, papokat, nevelőket, orvosokat a legkisebbekhez, hogy szeretni,
nevelni, formálni tudjuk a holnap Körösi Sándorokat, Bólyai Farkasokat, Tamási Áronokat. Ezek a kis mihaszna gyerekek között vannak a holnap Márton Áronjai, a szentjeink, , prófétáink, tudósaink, mővészeink...Istenem, tudom, hogy minden gyermek a Te végtelen szereteted, világunkba vetett bizalmad újabb jele, záloga ...Otthont akarsz venni szívükben. El akarod mondani nekik, hogy szereted őket, s általuk akarod tovább teremteni a világot. Szebbé, otthonná tenni Erdély földjét, tündérkertté, hogy itt ezen a földön is otthon érezze magát mindenki, akinek itt adatott születni, élni.
|