A szeretet birodalma Déván

<< Előző | Következő >>


LEGFONTOSABB TUDNIVALÓK

Kicsoda Böjte Csaba?

Fiatal, erős akaratú felszentelt ferences szerzetes. Hivatásának történetét így foglalja össze:
1956 utáni üldözéskor édesapját egy vers miatt bebörtönözték és úgy megkínozták, hogy szabadulása után pár hónappal meghalt. Gyerek fejjel akkor bosszút érzett ellenségeik, az egész kommunista rendszer ellen, -majd rájött, hogy még messzebbre kell mennie, és harcolnia kell a butasággal, a gonoszsággal, a sötétséggel szemben "De a sötétséget nem lehet kilapátolni, összetörni, hanem egyszerően fényt, lángot kell gyújtani és bölcsességet kell az emberek szívébe ültetni". -Ekkor határozta el, hogy jelentkezik a teológiára. . Felszentelése óta egyre erősebben élt benne az a tudat, hogy az emberiség egy nagy család. "Mindig megvolt bennem az a vágy, hogy egy olyan házban éljek, melybe bárki bejöhet, bárki otthont találhat, ahol az emberek testvérként egymást segítve élhetnek. Az Illés-Együttes ezt így fogalmazta meg:Sátor-várost alapítsunk".

Még mielőtt bármit írnék a dévai "csodáról", el kell mondanom egy lényeges háttér-magyarázatot. T. i. érthetetlennek tűnnék, hogy honnét van annyi nincstelen, hontalan, rongyos magyar család és árva Erdélyben?. Erről Csaba atya több levelében egy-egy mondatot találtam magyarázatként, ami lényeges az egész történet megértéséhez. A kommunizmus alatt Dél-Erdélyben számos ércbányát nyitottak és oda verbuváltak bányászokat. Sok dolgos magyar ember otthagyta faluját, régi otthonát és a jobb megélhetés reményében új életet kezdtek. A kommunizmus bukása után ezek a vállalkozások egymásután megbuktak, -minden bányát bezártak. Az emberek vissza már nem tudtak menni egykori otthonukba, -hiszen azt már eladták és kezdődött az összeomlás. Annyi pénze senkinek sem volt, hogy új helyen új életet kezdjen. A kétségbeesett szülők nagy része nincstelenné vált, a férfiak, de olykor az asszonyok, édesanyák is alkoholisták lettek, -a gyerekek pedig utcára kerültek. Legtöbbjük iskolába se járt, -írni-olvasni nem tudtak. Még most is rengeteg ilyen család és ilyen fiatal él Erdélyben. Ezekhez küldte a Gondviselő Isten Böjte Csaba atyát és munkatársait.

Amikor Dévára került, úgy látta, hogy eljött az idő és cselekednie kell. ugyanakkor, mint mindenki, ő is látta, érezte, hogy terveit Romániában aligha lehet megvalósítani, - és ha mégis elkezdené, a hatóságok úgyis szétvernék.... De nem így történt. A Gondviselés másként döntött!

Figyeljünk a Gondviselés első "csodájára".

Csaba atya először megnézte, körüljárta az egykori ferences kolostort, melynek épületét 1948-ban államosították és az 1970-es árvíz teljesen tönkretette. Az épület lakhatatlanná vált. A kapú rácsán egy rozsdás lakat volt. Ezt egy kalapáccsal leverte és ezzel kezdődött az isteni Gondviselés által vezetett csoda-sorozat.
Bár rendtársai azt javasolták, hogy bontsák le a használhatatlan épületet és új házat emeljenek föléje, - ő már akkor is, ma is, a hagyomány erejében bízva és az ősöktől meggyújtott "genius loci"-ba kapaszkodva az egykori ferences atyák imádsággal megszentelt falai között akart otthont adni övéinek, akiket akkor még nem ismert. Megtett mindent, hogy ez a romos épület "hajóvá" váljon, mely lakóit a multból továbbviszi a jövőbe.

Csaba atyáék először nyári tábort szerveztek a magyar származású utcagyerekeknek. Kimentek az állomásra, a piacon, az utcán kóborgó és kolduló gyerekek közé. Már 30 szedett-vedett gyerekük volt, akik azonnal észrevették, hogy szeretik őket, mert nemcsak ennivalót adott nekik az atya, hanem térsaival együtt megfürdette, tisztába tette őket, együtt evett velük az asztalnál. Megosztotta velük mindenét. Az lett a vége, hogy nem akartak elmenni! Ekkor határozták el, hogy együtt tartják a kis "rongyosokat" és egy egész éves tábort szerveznek.

Csaba atya kezdettől fogva azt akarta, hogy ezek a gyerekek ép olyan elbánásban részesüljenek, mint minden más gyerek. Tehát ők is járjanak iskolába. Akkor azonban Déván még csak román iskola volt, -az ő gyerekei pedig magyarok. Csak a szeptemberi beiratkozás után derült ki, hogy magyarok és magyar tagozat létrehozását kérik.... A dévai román iskolai hatóságok kénytelenek voltak ebbe is belemenni, -egyrészt mert ezt állami törvények nem tiltják, -másrészt Csaba atya módszerének, sikerének egyik titka, hogy szeliden, de kitartóan, sohasem követelődzve kér.
Ennek tudható be, hogy mára a dévai Szent Ferenc Alapítványnak önálló iskolája van.

A Gondviselés mőve az is, hogy a munkatársak, a tanítók, nevelők a minimális fizetés ellenére közel hetvenen vannak. "Mi Déván - mondja Csaba atya - egy nagyon fontos őskeresztényi tapasztalatra tettünk szert:. A gyermekek iránti szeretet Amerikától kezdve Németországig, Szlovákiáig megmozgatta a minket szerető testvéreinket.... Izgalmas kaland egy ilyen nagy csapattal együtt építeni Isten országát.... . Különben is nagy jövés-menés van otthonunkban.... Három olyan szociális családunk van, ahol az édesanya látogatta a gyerekeit, végül az anyukát alkalmaztuk azért, hogy gondját viselje a saját és mások gyermekeinek. "


Hogyan él a dévai közösség?

Az Atya elmnondja, hogy egy kis faluhoz hasonlítanak... Közel 20 család él itt együtt a maga 10-12 gyermekével és egy közösséget alkot. Ez a mai világban már ismeretlen. Inkább hasonlít a középkori szokásokhoz. Mégis olyan jól érzik magukat, hogy senki sem akar külön vonulni. Bizonyára azért, mert sokkal emberségesebb az, amikor ez a bizonyos "faluközösség" együtt éli,. szervezi az életét, együtt ünnepel, együtt él...

Ez a közösség önzetlenül tud szeretni. Gyakran előfordul, hogy szeretnének szülők, gyerekek bekerülni a közösségbe. Ilyenkor Csaba atya legtöbbször azt kénytelen mondani: "Nincs hely"... "És akkor jönnek a gyerekek és azt mondják: Pap bácsi, miért nem fogadjuk be?... Hogyne ne lenne hely ott mellettem az ágyban, - jól elfér!.... Állíthatom-folytatja az Atya- hogy még soha nem volt, hogy egy gyerek tiltakozzon azért, hogy testvére "született".... Tavaly pl. jött két új kicsi gyerek egy "fiúcsaládba". 14-15 éves fiúk általában nem arról híresek, hogy szeretnek kicsiket dajkálni. Itt pedig az történt, hogy a nagyobb fiúk eljöttek és megköszönték, hogy az ő családjukba kerülhettek ezek a fiúcskák"

A Gondviselés következő csodája: Szászváros
Mivel állandóan újabb jelentkezők jöttek, Csaba atyáék elhatározták, hogy a Szászváros-i lakatlan ferences kolostort is "elfoglalják" a gyerekek számára. . Az 1296-ban alapított ferences kolostor arról volt híres a kommunista diktatúra évtizedeiben, hogy ezt jelölték ki több mint 100 nővér kényszerlakhelyének Bőnük az volt, hogy a német, magyar katonákat ápolták a háború éveiben. Ezért ide számőzték őket.... . Ott ahol most 50 árva gyerek alig fér el, ott 30 évig több mint 100 nővér lakott. Amikor a kolostor a kommunizmus után felszabadult, a gyerekek vették birtokukba az épületet...

Csaba atya erről ezt írja: "Este kijöttem... bent égett a villany, kihallatszott a gyerekzsivaj...arra gondoltam, hogy milyen szép dolog élni az evangéliumot:megosztani a legszegényebbekkel, amink van.... Ahol fényt gyújt az ember, odasereglik az éji vándor. A szórványban elvesző emberek számára egy-egy élő közössség nagy vonzerőt jelent. És ha elterjed a hír, hogy gyerekeiket segítik, akkor a szülők nagyon hálásak. Örömüket elmondják mindenkinek, és akkor a hasonló nehézségekkel küzdő emberek tömegestől keresik fel az ilyen központokat és kérnek segítséget.

Csaba atya és a cigányok! Nekünk itthoniaknak is nagyon fontos odafigyelnünk mindarra, amit a cigány családokról és gyermekeikről ír. "Amikor 1992-ben Dévára kerültem döbbenten láttam, hogy olyan helységekben is sokan vallották magukat magyarnak, ahol egyházi nyilvántartások szerint egyetlen magyar sem él. Marosnémetin hatvanan voltak ilyenek. Legtöbbjük cigány. Úgy éreztem, hogy ha ők ebben a tengerben magukat tudatosan magyarnak vallják, akkor nekem, mint magyar papnak melléjük kell állnom. Kimentem hozzájuk és otthonukban francia segítséggel sok mindent rendbe hozta.
Úgy láttam, hogy a legnagyobb segítség egy óvoda lenne. A falu ovodájába ugyanis nem szivesen fogadják be a cigánygyerekeket. A gyerekeknek nemcsak játékot, hanem naponta uzsonnát is osztunk. Ezek az ovodások aztán bejöttek Dévára és most nálunk tanulnak. Az iskolások 20-25 százalkéka cigány származású. Ezekkel a gyerekekkel nem volt nekem semmivel sem több bajom, gondom, mint bármelyik más gyerekkel. Ha mi Isten ajándékát látjuk minden emberben, a közösségünk életerősebb és aktívabb lesz! Ha ellenben a csángók, cigányok, románok, vegyesházasságból származó gyerekek nem kellenek, könnyen úgy járunk, mint a székely, aki a nagy gerendát faragta, és amikor megkérdezték, hogy mi lesz belőle, azt válaszolta, hogy ha el nem rontom, talán fogpiszkáló. - Ezeket a gyerekeket mi kereszteltük, ovódát nyitottunk számukra; úgy tőnik, hogy nagyon szépen fejlődnek és mindegyikük megtanl magyarul... Munkánknak máris megvan az eredménye. Van remény, van jövő... Hiszem, ahogy a székely ember mondaná: "Nem döglött lóra verjük a patkót".

A Gondviselés távolabbi tervei

Más az, ha ember tervez és más, ha a Gondviselés. Az utóbbit arról lehet felismerni, hogy a leglehetetlenebb dolgok is megvalósulnak, melyeket emberi erővel, machinációval nem lehetne különben véghez vinni. Már pedig a dévai magyar óvodán túl még egy iskolát, sőt még egy leánykollégiumot is létrehozni, - nos, ehhez nem elég egy akármilyen okos, gazdag embernek lenni!Ez isteni erőt és Istentől kiszemelt munkásokat igényel. -

Csaba atyáék most a kolostortól nem messze egy ötven férőhelyes gimnáziumi leány bentlakást, kollégiumot építenek. Honnét van erre fedezet? A kérdésre Csaba atya válaszolt.
Az Arad, Nagyenyed és Brassó háromszögben - tehát egy több mint 300 kilométeres körzetben - csak Déván lehet magyarul érettségizni és szakmát tanulni. Több 10. 000 magyar él ebben a térségben. Ez azt jelenti, ha mi nem teremtünk magyar kollégiumot, a diákok szükségképpen román iskolába fognak menni és beolvadnak. Ezért szükséges, nélkülözhetetlen a szórványkollégium kiépítése Déván. Két évvel ezelőtt egy négy lakrészből álló tömbházat már sikerült megvásárolni a fiúk számára, -idén pedig az Apáczai Alapítvány támogatásával sikerült egy negyven lány számára alkalmas épületet megvásárolni. A nagylányok a tanévet már ott kezdhették. A nevelésben piarista nővérek segítenek.
A Gondviselés útjai nem ismernek korlátokat. Sőt a meglévőket ledönti. Az elmúlt tíz év arról
Győzte meg Csaba atyáékat, hogy Romániában a hatóságok, ha nem is kitörő örömmel, de engedik az önálló magyar gyermevédelmet. Most az a cél, hogy több megyében is létrejöjjön ilyen magyar gyermekvédelmi központ. Mivel Hunyad megye után legtöbb gyerek Maros megyéből van, ezért Csaba atyáék úgy döntöttek, hogy Szováta mellett, ahol felkínáltak egy szép ingatlant, felépítik új gyermek-mentő központjukat. Ez azt jelenti, hogy már ősztől otthonuk lesz a Maros megyei árva gyerekeknek...

Önmagában ez is elegendő ahhoz, hogy észre tudja venni a körülményeket ismerő, gondolkodó ember, hogy itt nem emberi tervek valósulnak meg. A kivitelező természetesen ember, de a tervező és a rendező természetfeletti Valaki. Déván ugyanis a Gondviselés megmutatta, hogy lehetséges Romániában is ilyen jellegő, vagyis természetfeletti energiákat feltételező munka. Másként fogalmazva:a mai generáció is képes önzetlenül, Isten nevében ölbe venni több száz, családból kihullott, árva, vagy félárva gyereket. Csaba atyáék vezetésével mindenki szemeláttára felépült egy új világ. Megmutatták, hogy képesek vagyunk
a mocsok, a szenny mögött meglátni a jövendőbeli generációt, a keresztény, magyar értelmiséget. A Gondviselést abban kell észrevennie a hívő embernek, hogy küldött olyan keresztény vezetőket -papokat, világi híveket- akikkel az utcán kolduló, koszos gyermekekben segített megláttatni a jövőt, a holnapot, a felnövekvő generáció szülőit.

Hogy segít a Gondviselés a költségvetés napi gondjaiban?

Csaba atya válasza: "Egyszer egy ferencestől megkérdezték: miből él? És azt mondta: a szegénységből. S hogy él? Köszönöm, elég jól" - Lehet, hogy furcsán hangzik, de tényleg költségvetésünk nagy részét naponta, hetente vagy havonta teremti elő a Jóisten. Tavaly egy gyereknek a dévai tartózkodása naponta kb. 247 Ft-ba (egy euróba) került. Idén egy gyerek havi ellátását 10. 000 frtból ki tudjuk hozni. Ennyibe kerül egy gyerek megmentése Mivel a Román Állam ennek csak felét biztosítja, Szent Ferenc szavait és szokását követve, a többit az Úr terített asztaláról próbáljuk összeszedni, vagyis koldulunk! Ezt meg is tesszük. Amikor pl. engem lelkigyakorlat vagy prédikáció megtartására hívnak, legtöbbször magammal viszek egy mikrobusznyi gyereket. Nem is kell szólnom, a hívek maguktól látják, hogy nálunk bizony nagyon sok éhes száj van. Döbbenetes az egyszerő emberek jósága.... Csaba atya városok, falvak felsorolásával és néhány megható segítőkész adat leírásával igazolja állítását: 12 ezer kg burgonya, 1000 liter olaj teherautóra rakott élelmiszerek és még 6000 kg. búza, kukorica.... 2 tonna szilva és a lekvár elkészítéséhez cukor....
Déván egy egyszerő néni minden egyes reggel 6 órakor jött és felakasztotta a kilincsre az aznapra való uzsonnát a gyerekeknek. Pontosan tudta, hogy hány gyerekünk van. És annyi kenyeret kent meg zsírral, de ha volt pénze felvágottat is rakott rá. , és sót, paprikát tett bele...És románok is segítenek rajtunk. Sőt idén az ortodox húsvétkor a szomszéd falú pópája mercédesszel és hátul a csomagtartón tele finom süteménnyel állított be udvarunkba, amit hívei adtak össze számunkra.
Van olyan román férfi, aki jövedelmének 10 %-t havonta hozzánk adja be.

A KEGYELEM CSODÁJA

A szeretet határok feletti! Adakozni nemcsak pénzzel lehet. Ime Csaba atya szavai: "Nagyon sokan jönnek hozzánk, hogy imádkozzam a gyerekekkel különféle gondjaikért. Egy román férfi doktorálni készült és misét kért, kifizette az intenciót, -és kért, hogy a gyerekekkel imádkozzunk, hogy sikerüljön neki a vizsgája. -Amikor vizsgáján sikeresen túl volt, nagyobb összeget kaptunk tőle. (a csempekályhák építését ebből tudtuk kifizetni)... Viszont mi is viszonozzuk szeretettel a minket segítőket. Tavaly, amikor a nagy árvíz volt nálunk, kimentünk a gyerekekkel és több családnak adtunk egy-egy zsák ruhát. Hiszek abban, hogy ebben a térségben a szeretet győzedelmeskedni tud a győlölködés, a széthúzás fölött!


MIBEN LEHETNÉNK MOST SEGÍTSÉKÜKRE A DÉVAIAKNAK?

A ferences Csaba atya ezt üzeni: "Meg vagyok győződve arról, hogy a jótett jóvá teszi az embert. A jócselekedet egy nemzetet is meg tud szentelni, - a rossz, a bőn pedig tönkre tudja tenni!
Nagy dolog lenne, ha a magyarság a harmadik évezredbe úgy lépne be, hogy az önzetlen szeretet, a jóság tetteit tudatosan vállalja az önhibáikon kívül a határon túlra sodródott testvéreik gyermekeivel szemben. Ez megszentelné, felemelné népünket és Isten áldását vonná magára".

Mint hívő emberek, tudjuk, hogy a legnagyobb jótett az imádságnak az a formája, amikor Isten elé visszük magunk és mások ügyeit, gondjait. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mindenekelőtt alakítsunk ki egy "frontvonalat"imádságban. Emberfeletti munkát végez a Csaba atya vezette apostoli gárda. Ahhoz, hogy eszközei maradhassanak a Gondviselésnek, hátvédként imára van szükségük. Segítsük őket napi imáink felajánlásával, hogy legyen erős hitük, hogy a reménytelenségben is legyen erős a reményük és hogy ki ne apadjon szívükben a szeretet, ami egész munkájuknak a lényege.
Ezért arra kérem olvasóimat, hogy alkossunk egy lelki közösséget, és naponta imádkozzuk el a " Most segíts meg Mária..." imánkat a dévai misszió minden tagjáért. Csaba atya külön is megemlítette, hogy most a reménytelenség világában legnagyobb szükségük a remény erényére van. "Mi fontosabb a pénznél, a kenyérnél? Úgy érzem: a remény". - Ebben segítsük őket
Ezzel párhuzamosan szervezzük meg magunk körében a jótetteket is. Épp Csaba atya mutat példát arra, hogy mire képes egy ember, ha életét teljesen mások megsegítésére szenteli.
Boldogok vagyunk, hogy előttünk járnak példadásban a magyarországi püspökeink. Bár én is csak most tudtam meg Csaba atya leveleiből, de mindenképpen első helyen említem meg a Magyar Püspöki Kar tavalyi felhívását a győjtésre, melynek eredménye volt az a 14 millió forint, amelynek segítségével kezdtek bele a leánykollégium létrehozásába.
"Bármilyen segítséget szívesen fogadunk".


Nézzünk ezek közül néhányat:
1/ "A legnagyszerőbb dolog az lenne, ha minden gyerek számára kapnánk egy-egy családot, vagy közösséget, ezek adnák a fedezetet (ösztöndíjat) gyerekeink továbbtanulásához. A segíteni akarókat szívesen összehoznám egy kisfiúval, kisleánnyal".... Ez havi támogatást jelentene, amit természetesen többen adhatnának össze.
2/ "Annak is nagyon örvendenénk, ha magyarországi vállalkozók körülnéznének és a magyar megyei vállalkozókkal közösen tudnának új vállalkozásokat indítani. Mert ha a magyar közösség prosperál, akkor az felszívja a fiatal munkaerőt, és így a családok nem hullanak szét a szegénység nyomása alatt. "
3/ "Nagy segítség lenne a gyerekek identitásának megőrzése, erősítése miatt, ha az anyaországban táborba vinnék őket, vagy nyaralni mehetnének. Ehhez kérünk jelentkezőket, hogy előre egyeztetni lehessen. "(Jelzem, hogy én már szervezem a balatoni Indítlakomba meghívott gyerekek nyaraltaását!)
4/ Az eddig felsorolt lehetőségeket legjobb először velem személyesen megbeszélni. A segíteni akaróknak tehát nem kell külön-külön írni, telefonálni Dévára. Folytatva az eddigi módszert, amíg a Gondviselő Isten engedi, a vasárnapi szentmiséim után győjtött adományokat személyesen adom át vagy Böjte Csaba atyának vagy az általa megbizott munkatársának.
A Kárpátaljai Majnek Antal püspök atyának és az erdélyi Erzsébetvárosi Kádár Sándor atyának eddig több száz könyvet, két autónyi élelmiszert és ruhanemőt, valamint a két atyának együttesen 410. 000 frt. segélyt győjtöttem (Kárpátalja:350. 000. - Erzsébetváros:60. 000. -) Ezt mind a szfehérvári Szeminárium templom hívei adományozták, a vasárnapi kilencórás szentmisén

További segítséget kérve és szándékunkat a Jó Isten kezébe téve imádkozik Értetek

Székesfehérvár, 2003. február
Barlay Ö. Szabolcs
aranymisés pap


<< Előző | Következő >>