Gondolatszikrák - 22

    Kétféle óhaj! - Gyere velem repülni - szól a darázs a virágnak. Tapadj az ágra mellém - szól a virág a darázsnak!

    Hullámok és tenger. A hullámokat az számlálja, aki a sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert!

    A lámpa nem látja önmaga fényét, - a méz nem érzi önmaga édességét. Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha a hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna, és ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és reménytelen kísérlet.

    Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak, mert ahogy előbbre törtetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadba. De törekedj kiválóságra, - ez azonban nem jelenti azt, hogy hanyagold el képességeidet! Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet minél teltebbé és összecsengővé teszed. Mindegy, hogy mekkorák képességeid. Fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk. - Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek, de a házba csak úgy tudsz belépni, hogy a fogatod kívül marad. - Minden képességnek mérete van, és a végső kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga!

    A csend a legnagyobb kinyilatkoztatás.

    Csak haladó szerethet halandót halhatatlanul.

    A valódi nem egyenlő az igazzal!