Gondolatszikrák - 21

    Hibát követ el, aki arra vágyik, hogy megértsék, mielőtt még megfejthette volna önmagát a saját szemében.

    A jóról csak akkor szerezhetünk tapasztalatot, ha végbevisszük. A rosszról csak akkor szerezhetünk tapasztalatot, ha végbevitelétől megtartóztatjuk magunkat; hogyha már végbevittük, akkor megbánjuk.
    Amikor végbevisszük a rosszat, nem ismerjük meg, mert a rossz fut a világosság elől. (S. Weil)

    Semmi sincs, ami jobban megközelítené a valódi alázatot, mint az értelem. Lehetetlen értelmünkkel büszkélkedni akkor, amikor valóban használjuk. S mikor használjuk, nem ragaszkodunk hozzá. Hiszen jól tudjuk: még ha a következő pillanatban gyenge elméjűvé válnánk is - és úgy is maradnánk életünk végéig - az Igazság továbbra is létezik.

    Ne kívánd senki szeretetét, - ne utasítsd el senki szeretetét! Úgy áradjon szereteted, mint a tűzfény melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzá, azokra több esik fényedből és melegedből, mint akiknek nincsen szükségük reád. Családtagjaid, mindennapi társaid és a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.

    A szabályról. Légy szigorú magadhoz, de ne gyötörd természetedet! Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid. Nem azért, hogy nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint az ég. A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; ne legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.
    A szabály semmit sem ér, ha elhatározásszerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad. A szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik, és finoman, hajlékonyan támogat.