Barlay Ö. Szabolcs:
Zsidó testvéreimhez 2005-ben


    Amióta megírtam Hitvédelem és hazaszeretet avagy antiszemita volt-e Prohászka? című könyvemet, és abban közzétettem az idős püspök Zsidó testvéreimhez című kéziratát, sokan kerestek fel szóban, interneten, megköszönve, hogy igyekszem tisztázni ezt az annyi rosszakarattal kezelt témát.

    Most arra az elhatározásra jutottam, hogy folytatom Prohászka azonos címmel írt kéziratát, és ezzel is bizonyítom, hogy mennyire szándékos rosszakarat fűti azokat, akik összemossák a fogalmakat, és nem tesznek különbséget két lényeges tény és megállapítás között. Tudniillik sem Prohászkát, sem engem azért nem lehet antiszemitizmussal vádolni, mert Ő is, én is a nihilista, a szabadgondolkodó, az amorális, deheroizáló, értékromboló szellemiség zászlóvivői és terjesztői ellen harcolunk, és nem a zsidóság, mint faj ellen. (Azt már csak a pontosítás kedvéért fűzöm hozzá, hogy a zsidó feleségét élete végéig szerelemesen szerető Márai Sándorral együtt lényegesnek tartom megörökíteni az ő megjegyzését: "Nincs nekem a zsidókkal semmi bajom, csak a szemtelen és tisztességtelen emberekkel van bajom, akik közül feltűnően sok a zsidó." Ezt ő 50 évvel ezelőtt írta, és ez az arány - sajnos - ma sem változott.

*

    E bevezetés után célom pontosítását szeretném rögzíteni. Gyűjtöm azokat az írásokat, megnyilatkozásokat, melyek a zsidók, a zsidóság pozitív értékeit hangsúlyozzák. Bárcsak ezek lennének túlsúlyban, egészen bizonyos, hogy nem lenne antiszemitizmus. Csakhogy épp az ellenkezője igaz: világszerte, Izraeltől az USA-n keresztül Budapestig, ők maguk szítják önmaguk ellen az antijudaizmust, és még azokat a jámbor természetűeket is antiszemitává alakítják, akik különben egy legyet sem tudnának megölni.

    Nos következzék gyűjtésem anyaga:


Móricz  Zsigmond  levele
Pákozdy  László  ny.  főállatorvosnak

    Kedves Barátom, én a zsidókérdést egy nagy negatívumnak tekintem a magyar sorsproblémák közt. Ha valamennyi zsidót agyonverünk is, avval még egyetlen magyar sem lesz sem okosabb, se szorgalmasabb, se gazdagabb. Igen gazdagabbak lesznek a hazai magyar németek. Biztosítalak, hogy minden pozicíót ők foglalnak el.

    Én rettenetes harcot vívok azért, hogy a magyart ráébresszük önmagára. Tanulj és taníttasd fiadat. Tanuld meg, hogy a zsidó két generáción avval tudta elfoglalni az összes vezető vonalat, hogy minden zsidó minden gyerekét, ha maga éhen halt volna is, taníttatta. Sőt a zsidóság taníttatta a gyerekeket.

    Evvel szemben mi van Hódmezővásárhelyen. Szeretném, ha megkérdeznéd s kiszámítanád. Fene ette vóna mög a zsidait: mért van annyi összetartás bennük? Azért mert együtt kalapálják őket. Majd jön ránk még olyan idő, hogy összebúvunk, mint a nyáj a viharban. Akkor majd mi is nekilátunk a munkának.

Szeretettel és tisztelettel köszöntelek.

Leányfalu, 1941. május 2.



Párbeszéd  Raj  Tamással

    A Magyar Nemzet 2005. április 23-ai Magazinjában, a 27. oldalon Stefka István olyan cikket közöl, melyről mindenképpen összefoglalót szeretnék készíteni. A Rendszerváltók (13) sorozatban Raj Tamás rabbival párbeszédet folytat, melynek A pozitv zsidóság és a haza címet adta. A szöveg szerkesztett, rövidített, de hiteles változatát adom most közre olvasóinknak.

    A közreadás fő oka az, hogy a holokausztot ötévesen túlélő zsidó testvéremnek sorsa nagyon hasonlít a magam sorsához, és a hozzá hasonló másvallásúakkal, zsidókkal vagy bárkikkel szemben, közeli barátságot és mély tiszteletet érzek, amit nemcsak magamban de másokkal is tudatosítani szeretnék. (Raj Tamás szavait mindig kurzív szedéssel írom!)

    "A hívő ember, mint jómagam is, a történteket nem véletlennek, hanem Istentől rendelt sorsként éli meg... Az ötvenes évek végén arra gondoltam, hogy tanítani szeretnék, ezért jelentkeztem a bölcsészkarra, magyar-német szakra, ahová nem vettek fel... Közben rájöttem, hogy másként is lehet tanítani, ezért jelentkeztem a rabbiképzőbe... Dr. Schindler József főrabbi végrendeletében úgy rendelkezett, hogy én legyek az utódja... A rabbinak kötelessége tanítani, mivel a rabbi tanítómestert jelent... 1964-től a szegedi zsinagógában fiatalokat, sőt egyetemistákat is tanítottam judaisztikára, a héber Bibliára. Ezt viszont nem vették jó néven a rendőr- és egyéb hatóságok, mivel tiltották az iskolán kívüli vallásoktatást.

    Zsidó téren még súlyosabb volt a helyzet, mint a katolikusoknál..., hiszen bármikor, bárhol azt lehetett mondani ránk, hogy cionisták vagyunk. Ha héber nyelvet tanítottunk, vagy ha Izraelről szó esett, az már cionizmust jelentett...

   Megfigyelésem egészen 1970-ig tartott, amikor el is távolítottak hivatalomból... Az ún. hatnapos háború után, 1967. szeptember 4-én Szegeden 20 társammal együtt letartóztattak. Felvittek a budapesti Gyorskocsi utcába, majd Szegeden naponta kellett jelentkeznem a Rendőrkapitányságon.


*

    Ami a zsidó identitást illeti, ez belső ügy, tehát azt jelenti, hogy egy zsidó pozitív, vagy negatív módon értékeli-e az önazonosságát, hogy csapásnak, vagy nagyszerű értékrendszernek éli-e meg zsidóságát... Az embernek természetesen több identitása is lehet. S minél több identitást él meg, annál színesebb lehet az egyénisége. S az országnak is nagyobb hasznára válik , ha saját ősi értékrendszerén keresztül igyekszik jó hazafi maradni, a maga módján, akár gazdaságilag, akár kulturálisan fejleszteni Magyarországot.

*

    A hivatalos vezetés minden vallás ellen fellépett. De főként azon egyházi személyeket molesztálta, akik fiatalokat tanítottak. Nálunk ez hatványozottan jelent meg, hiszen az istentiszteletet héber nyelven tartottuk. Ezen túlmenően a hatalom anticionista gondolkodása jelentősen nehezítette a zsidóság beilleszkedését a társadalomba.

    1985 őszétől ismét engedélyt kaptam, hogy rabbiként dolgozhassak a józsefvárosi zsinagógában. A hitoktatást öt gyerekkel kezdtem, köztük volt a két kisgyermekem is, végül 150-re szaporodtunk.


*

    Mit tud azokról a hírhedtté vált paktumokról, amelyek egyesek szerint biztosították gazdaságilag a volt kommunista nomenklatúra továbbélését?

   Ami az MDF és SZDSZ megállapodását illeti, az elkerülhetetlen volt. Azért volt szükségszerű, mert a parlamenti törvények és szabályok szerint nem lehetett volna még a költségvetésről sem dönteni kétharmados többség nélkül. Több ilyen szabályt meg kellett változtatni. Pl. érvényben lett volna a miniszterek leváltása bizalmatlansági indítvány esetén. Ezeknek az életben maradása egyhamar kormányválságot idézhetett volna elő. A két párt meghatározó politikusai a képtelen szabályok megváltoztatása ellen döntöttek (Tölgyessy Péter és Antall József miniszterelnök). Az Antall-kormány a paktum nélkül működésképtelenné vált volna.

    Volt rendszerváltás a magyar zsidóság megítélését illetően?

   Sok pozitív változás történt: zsidó iskolák létesültek, zsidó ifjúsági szervezetek működnek Magyarországon, zsidó tárgyú könyvek jelenhetnek meg, és bárki ellátogathat izraeli rokonához, ami korábban lehetetlen volt. Jómagam 47 éves koromban kaptam először útlevelet. De sok jó kezdeményezés megtorpant. Ezt azonban sok más területről is elmondhatnám... Aggaszt az ország megosztottsága, s itt nemcsak a politikai, kulturális megosztottságra gondolok, hanem az anyagi különbségekre is, amelyek fényévre távolítják el a szegényeket a gazdagoktól. Ennek ellenére még adottak a lehetőségek az ország felvirágoztatására. Hiszen Magyarországnak talán soha nem volt ilyen lehetősége, hogy szabadon, külső hatalom kényszere nélkül fejlődhessen. Gondoljunk csak arra, hogy a kiegyezést követően mennyi válságon jutott át ez az ország, amely a századfordulóra elérte és az első világháború előtti évekre sok tekintetben meg is haladta Nyugat-Európa színvonalát.

*

    Raj Tamás rabbi magatartása a diktatúra alatt, és az itt közölt nyilatkozatának tartalma annyira rokon saját világnézetemmel, hogy ismeretlenül is sorstársamnak és testvéremnek tekintem.

    Nos, "látjátok feleim szümtükkel"! - erről van itt szó. Nem a fajról, hanem a lelkiségről, a hit bátor megvallásáról, az erkölcsről, a hazaszeretetről, aggódásról a hazáért. Ezek fűznek össze bennünket, akárkik legyünk. Ezért nem voltam és ezért nem leszek soha rasszista, antijudaista, antiszemita. Ezért köszöntöm az INDÍTLAK honlapon keresztül tisztelettel és szeretettel börtöntársamat, Raj Tamást, én a katolikus pap a zsidó rabbit. Ezt tanultam Szüleimtől, és erre tanított példaképem, Prohászka Ottokár püspök.


( Folytatjuk )