Puszta Sándor



Tetőn

Felértem a csúcsra, legtetejire
Fut felém a táj, mint tyúk alá csibe.
Fagyott a szél, a fák, bokrok a hegyen
A szép örök csak Ő, nem fagy meg sosem.

Milyen régen jártam, legelőször itt
Tavaszló szárnyakon repített a hit
Oly közel volt Isten, letérdeltem és,
Úgy éreztem az is, túlon túl kevés.

Az Isten is itt jár, de álarcosan
Arca szűzi szent csend, és fény-szíve van
Lépte suhantában, nem reccsen a hant,
Ruhája a kék ég, átlátszó harang.

Mennyi itt a csend, és fény-símogatás
Hogy fénylő maradjak, mennyi bíztatás
Szentlélek! lehunyom, testem két szemét,
Hogy lent nyissam csak ki, hol minden sötét.

Puszta Sándor