Spányi Antal püspök a tüntetők között | |
Spányi Antal püspök a tüntetők között 2006.09.26. „Kezdjünk új korszakot!” – mondta tegnap esti beszédében Spányi Antal székesfehérvári püspök a fehérváriak tüntetésén. A miniszterelnök lemondását követelők múlthét hétfő óta gyűlnek össze a főtéren, miután nyilvánosságra került egy hangfelvétel, amelyben Gyurcsány Ferenc az MSZP-frakció előtt beismerte, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban félrevezették a közvéleményt. A békés esti demonstrációkat, amelyen a választók „az országot mély gazdasági, morális és politikai válságba taszító kormány” leváltását követelik a megyés püspök eddig jelenlétével erősítette, tegnap beszédet is mondott az egybegyűlteknek:
„Sokan elvitatják, van-e jogom szólni, közéleti kérdésekben beszélni. Van, sőt kötelességem is! A Szentatya is szól! Van, mert állampolgár vagyok. Amit az Egyház megtilt, az a pártokban való tisztségviselés. Ezt nem is tesszük. Van, hiszen az Egyház is szükségesnek tartja a közéleti kérdésekben való megnyilatkozást, ahogy azt szociális tanításában is közzé teszi. Ezt tették Tomori Pál és az egész Püspöki Kar Mohácson, akik életüket áldozták a hazáért. Ezt tette Mindszenty bíboros, hercegprímás, aki az üldözöttek védelmében viselte el a nyilasok sopronkőhidai, és az AVO-sok Andrássy-úti börtönét. Ezt tette Apor Vilmos, aki életét adta a lányok és asszonyok védelmében, amiért az orosz katonák lelőtték. Ezt tette a zsidók védelmében életét áldozó Salkaházi Sára, és ezt tette Prohászka Ottokár püspök, Magyarország apostola és tanítója. Az idei jubileumi esztendőben az erkölcsi megújulás évét hirdettük meg, mert: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket.” Szándékunknak különös aktualitást adnak a jelenlegi belpolitikai események, melyek világosan mutatják az erkölcsi válság jeleit. Az erkölcsi alapok hiányából pedig egyenesen következik a gazdasági, politikai, közéleti és családi élet válsága. Ez szakítja szét a társadalom rétegeit, állítja szembe egymással a társadalom különböző csoportjait. Világosan kell látnunk, hogy hamis, rossz eszközökkel jót elérni, igaz ügyet szolgálni nem lehet. A bűn csak rosszat terem, a hazug eszközök csak hazug célok megvalósulását segíthetik. Sürgetjük, és segíteni akarjuk a társadalom megújulását, melynek útja csak az erkölcsi megújulás lehet. Egyházunk a maga tanításával ennek szolgálatában áll. Fáj, és terhesnek érezzük, hogy mindig azt mondják nekünk, – akik polgári értékrend szerint akarunk élni – szégyellnünk kell magunkat, hogy mi szakítjuk szét a társadalmat, hogy szélsőségesek vagyunk! Ezt sugallják a fizetett politikai hirdetések, erről szólnak a kormánypártok vezetőinek nyilatkozatai. Közben ők figyeltetik meg, ki van itt jelen, és ők készítettnek listákat a gyűléseink résztvevőiről. Minket vádolnak azért a vandalizmusért, amitől elhatárolódunk, és amiben nem is vettünk részt, és amit itt is távol tartunk magunktól, összejöveteleinktől. Fáj:
Fáj,
Változást akarunk! Azt kérjük, hogy a morális válság szűnjön meg! Legyen olyan kormányunk, amelyre minden állampolgár felnéz, melyet sem idehaza, sem külföldön nem neveznek hazugnak, inkább példaadónak az igazmondásra, áldozatvállalásra, kötelességteljesítésre, amelyet nem kell szégyellnie egyetlen magyarnak sem! A miniszterelnök fogadja meg, annyi politikus és államférfi, annyi jó szándékú jobb és baloldali ember kérését, követelését, és mondjon le! Kezdjünk új korszakot városunkban is, az együttműködés, az adott szó betartásának korszakát, kezdjünk új úton járni, mely előre visz! Itt az ideje új emberrel az újrakezdésnek! Demokratikus hagyományainkhoz hűen, közös hitünk gyökereiből erőt merítve, méltósággal, az igazság és a szeretet erejével maradjunk együtt! A békét őrizve és építve hűségesen tartsunk ki céljaink eléréséig! A „halál és a hazugság kultúrája” halálra van ítélve! Isten, áldd meg a magyart, Szent István népét! Mária, oltalmazd népedet!” Spányi Antal
|