Meg kell tanulnunk közösen gondolkodnunk, éreznünk és cselekednünk!

 


Barlay Ö. Szabolcs:

A REMÉNY FÉSZEKALJAI

(A két tábor folytatása)

Akik a Két tábor-ról szóló gondolataimat olvasták (a naponta kapott staisztika szerint igen sokan), jogosan kérdőre vonhatnak: miért csak a Gonosz táboráról rántottam le a leplet? Miért beszélünk sokkal többet a negatívumokról, mint a saját táborunk pozitív értékeiről és szívmelengető eseményeiről?
Igyekszem pótolni, már csak azért is, mert az Indítlak eleve az ÖRÖMHÍR terjesztője és hírnöke kíván lenni. A most következő fejezetben olyan megnyilvánulásokról, ha nem is mozgalmakról, inkább ”mozgolódásokról” számolok be, melyek egymástól függetlenül keletkeztek. Erről azért beszélek szívesen, mert legtöbbjük nem felső parancsra jött létre, és nem felülről ”vezénylik”, hanem ”lentről” indult el. Találok köztük olyat is, mely nem egyházi indíttatású, sőt határozottan a civil szféra életerejét, egészséges reflexeit van hivatva megmutatni. De ezek a reflexek a magyar keresztény eszméket képviselik, és éppen ezért tagjai közt sok hívő embert találni. Közvetve mindenképpen a reményt erősíti bennünk, Golgotát járó magyar keresztényekben.
Mint bevezetőmben említettem, megismétlem ennek a fejezetnek elején is, hogy nem kívánok sem időrendben, sem fontossági szempont alapján rangsorolni. Ehhez sem jogom, sem lehetőségeim nincsenek. Közeledvén a kilencven felé, nem vagyok a közélet- nek sem aktív motorja, sem részletekbe menő ismerője. Mégis nélkülözhetetlennek tartom ezt a felvilágosítást, felderítést, hogy megtanuljunk végre örülni, bízni és tetté váltani Prohászka nemzedékeket nevelő jelszavát: ”Amíg élek remélek”

ENNEK A FEJEZETNEK EGY ALCÍMET IS ADOK, AMIVEL JELEZNI SZERETNÉM A LÉNYEGET:

TANULJUNK MEG ÉLNI TÖRVÉNYBEN BIZTOSÍTOTT JOGAINKKAL

Mint mindent az életben, ezt is tanulnunk kell. Összehasonlítva történelmünket a nyugati országokéval, világos és érthető, hogy miért akadozik nálunk minden tüntetés, és miért válik szinte nevetségessé a legtöbb szakszervezet megmozdulása. Mivel népünk karakterének különben is jellegzetes vonása az egyes személyek önálló vélemény-alkotása (sose voltunk könnyen kezelhető ”nyáj-nép”), ezért ha a hatalom rosszindulatú, ezzel számol is, és visszaél gyarlóságunkkal. MEG KELL TANULNUNK KÖZÖSEN GONDOLKODNUNK, ÉREZNÜNK ÉS CSELEKEDNÜNK. Jövőnk attól függ, milyen gyorsan és milyen eredményesen tanuljuk meg ezt a leckét is. Mert nem elég hőzöngeni, de még az sem elég, hogy negyedévenként százezren is össze tudunk jönni néhány órára! Váci Mihály ezt így mondta: MÉG NEM ELÉG!
A most következő tájékoztatók mozaik darabkái annak a lassan-lasan készülődő nagy képnek, mely épp ezt a tanulási folyamatot ábrázolja. Figyeljünk mestereinkre, tanítóinkra és legyünk jó tanítványok