Nyitra - Kalocsa - Esztergom

Az utolsó fentmaradt losonci bizonyítvány az 1868/69 iskolaévből való. Ha jól teszem össze a mozaikdarabokat, akkor ezek azok a hónapok, amikor az elsős gimnazista Ottokár életében nagy fordulat állt be.
Feltételezhető, hogy a magyarul nem tudó édesapa, mint állami tisztviselő, jobban végezhette munkáját német nyelvterületen, és ezért helyezték át Ausztriába. Tény, hogy a család az osztrák Feldkirchbe költözött.

Különben Ottokár életében gyakran kitapintható a Gondviselés különös belenyúlása. A most következő események is erre engednek következtetni. A szülők ugyanis a két kisebbik gyerekkel együtt Ausztriába mentek, Ottokár azonban Magyarországon maradt.
Részleteket nem tudunk, de a tény önmagában elgondolkoztató. Hiszen Ottokár ekkor még 11 éves! És ha a szülők magukkal viszik Ausztriába, bizonyára ma nem nevezhetnénk őt Magyarország apostolának és tanítójának. Életének ilyen fordulópontjairól később ő maga is sokat gondolkodott...

A szülők úgy döntöttek, hogy fiúkat a nyitrai rokonokhoz adják, és további iskoláztatását a nagyhírű piarista atyák gondjaira bizzák. Minden bizonnyal nehéz hónapok következtek a kisdiák életében, hiszen most szakadt el először a szülői háztól, testvéreitől. És mindezt még tetézte, hogy a gyenge losonci iskolából a nagy követelményeket diktáló piarista tanárok kezébe került Nagy kihívás ez egy érzékeny kisfiú lelkében. Ottokár ekkor, 1869-ben mindössze 11 éves


Nyitra az ezernyolcszázas évek második felében

Szándékosan írok néhány bekezdést az akkori Nyitráról, mert Prohászka későbbi viszaemlékezéseiből kiderül, hogy mennyire nyitott szemmel járt, és évtizedek multán is pontosan emlékezik minden házra, utcasarokra. Érthető, hiszen szülővárosa volt.

Mit tudott a város multjáról, és milyen légkör vette körül?Azért is érdemes néhány mondatot szentelni erre, mert Prohászka írásaiban előszeretettel beszél a genius loci-ról.
Nyitra sajátos etnikumú város. A markomannokig visszavezethető őslakosság mellett élt itt sok egyéb. Itt volt az első szláv fejedelem, Pribina székhelye. Itt szentelte fel a Felvidék első keresztény templomát 833-ban a salzburgi érsek. A város közelében fekvő Zobor-hegy alatt ütköztek meg Szvatopluk hadaival a honfoglaló magyarok.

István király Imre hercegnek adományozta a várhegyen már álló ószláv várat. Ettől kezdve az uralkodók azt mindig a trónörökösöknek adták. Itt húzódott meg egy ideg IV. Béla király is a tatárdúlás idején. A tatárok ugyanis nem tudták bevenni a várat.
Évszázadok folyamán ritkán volt nyugalma a városnak. Különösen déli irányból volt könnyen megtámadható. Ezt ki is használták a török, a kuruc, a labanc csapatok. A Rákóczi korszak után azonban nyugalom szállt Nyitrára és ennek köszönhetően egyenletesen fejlődött, sőt a Felvidék egyik szellemi, kulturális és oktatási központja lett. Enek áldásában részesült Prohászka, a piarista diák.

A nyitrai vár tulajdonképppen a város felett uralkodó egyházi épületegyüttes. Mivel a mindenkori nyitrai püspöknek ez a székhelye, így is nevezik: "püspökvár". A barokk tornyú székesegyház, a püspöki palota és a várnegyedetkörülvevő várfalrendszer adja meg Nyitra jellegzetes arculatát. Itt épült az első szláv fejedelem idejében egy templom, melynek romjai felett áll a szent Emmeramus tiszteletére szenmtelt dóm román stílusban. E mellé még két templom épült. Az egyiket Prohászka diák korában, de ma is "felső templomnak" hívják. Ettől lejjebb Telegdy püspök egy még nagyobb méretű és díszesebb templomot építtetett, és "alsó templomnak nevezik. Érdekessége e két épületnek, hogy egymással és és a püspöki palotával föld alatti folyosó köti össze.

Ezeket az "alsó", "felső" jelzőket, megnevezéseket Prohászka úgy használja még hatvan éves korában is, mint aki otthonosan mozog, jár-kel, saját városában. Naplójegyzteiben mindez tetten érhető. Sokat járhatott a kanokok palotái előtt a Felsővárosban, és már akkor azon törte a fejét, hogy az evangéliumi szegénységgel milyen nehezen lehet összeegyeztetni a nagy vagyont és a pompát. Az alábbi idézet hűen tükrözi a joggal "feudális egyháznak" minősített közhangulatot, amit most egy kisgimnazista fogamaz meg a maga ártatlan őszinteségével. Hogy ez a kérdés mennyire foglakoztatta, mutatja, hogy még hatvan éves korában is szó szerint tudja idézni ötven évvel ezelőtti önmagát. (Különösen a mondat állítmányán érdemes eltünődni: "nyugtalanított"). Ime:

"Emlékszem, hogy amikor 12 éves koromban egy kanonok haláláról beszéltek, s mint ilyen gyermek magam is felvetődtem a felsővárosba, az a gondolat nyugtalanított: Istenem, hogy fog ez előtted megjelenni, mikor kanonok volt"? (1919. nov. 22).

Ismervén most már a várnegyedet, a kanonok-sort, a püspöki palotát, különös élvezettel olvasom a novellába illő és a kamaszodó piarista gimnazista kacajtól hangos visszaemlé-kezését, amelyet annak idején Schütz Antal a főpapok tekintélye miatt jobbnak látta kihagyni a Soliloquia szövegéből
Idézem az eredeti szöveget nemcsak kortörténeti adalék miatt, hanem elsősorban azért, hogy az olvasó beleláthasson abba a derűs lelkületbe, mely élete végéig jellemző volt Prohászkára.

"A nyitrai székesegyház Szt. Emmeránnak van szentelve! Miféle fölséges kanonoknegyedek táboroztak már bástyái alatt. Nécsey, Marci, Gyurcsek...Hát ez a jeles "Hornyák", aki az apáti misére készülve, mialatt csizmáját lehúzták, s a főpapi papucsot akarták lábára húzni, ájtatosan recitálta a "Quam dilecta tua" zsoltárt, közben nyögvén s figyelmeztetvén a kispapokat: "daju pozor" (vigyázzatok!), habeo enim oculos gallinaceos (tyúkszemem van)"Cor meum et caro mea exultaverunt".

"Jaj, per amorem Dei, ale ved to boli" (jaj, Isten szerelmére, hisz az fáj).... "Melior est dies una in atriis tuis. " . "Ale nech mi daju pokoj, - sem ti cizmi!" (de hát hagyjanak nekem békét, - ide azokat a csizmákat) s felhúzta a csizmát...s rogyakodva énekelte : Gla...a...a. aria!
De a reverentia az öreg Roskoványi s Palugyay iránt megvolt. Az trónolt és körülötte nyüzsgött az egymást tipró had.... kanonokok...barátok.... polgárok. Pan Susztek a konyhában s a pandurok a várkapuban s a harsonázó s doboló s sipoló zenekar a kóruson. Volt az csinnadrattabum, mikor az öreg Roskoványi a fakó nagy kappában bevonult! Santa fé, nekünk szájtátó gyerekeknek még a lélegzetünk is elállt. S aztán nézni azt a majestatikus káptalant. Mindegyíiknek egy " lorgnette"-je s azzal mustrált püspököt és közösséget. A püspök a közérdeklődés centrumában a lornyettek pergőtüzében ült, -nem nézett fel....

De mi történt? Az egíyik kanonok szól a másikhoz: musca illum persequitur(légy üldözi): ej, a gonosz legye, mely a püspök orrára is ül. A káptalan figyelme oda fordul . a kis Krajcsik is odanéz, a nagyprépost! A püspök odacsap, nem találja el. Végre sikerül...Dobri jager(jó vadász), mondja Marci és a közfeszültség megoldódik
Hát bizony ez így s jó volt!" ( 1915. febr. 27)

Közben érdemes elgondolkodni azon, hogy mindezt negyvenöt év távlatából ilyen frappáns, élethű tolmácsolásban adja elő a hatvanadik évéhez közeledő püspök. Ez is jól mutatja, hogy milyen mély nyomokat hagyott lelkében ez a diákkori élmény.... És az olvasó még száz év után is élvezi, és vele együtt kacag!

+

A mindennapi élet hétköznapjai és nagy eseményei azonban "lent", az Alsóvárosban zajlottak. Itt is sok értékes későreneszánsz és barokk ház épült a nyitrai polgárok szorgalmából.
Ennek a városrésznek legkiemelkedőbb épülete a kéttornyú piarista templom és kolostor barokk tömbje, melyet a 18. század első évtizedeiben építettek (1701- 42). Ezeket az utcákat, házakat ismerte a legjobban a kis gimnazista. Két évig (1869-1871) ebben a gimnáziumban tanult és ebben a templomban imádkozott.
A családi krónika szerint a Szülők Feldkirchbe költözésük előtt Ottokárt a nyitrai családi házban anyai nagybátyjára, Filberger Rezsőre és feleségére, Császka Máriára bízták. Ők voltak különben is a keresztszülők. A gyermektelen házaspár nagyon szerette Ottokárt, akire több szempontból is nehéz hónapok vártak. Egyrészt azért, mert most kellett először éreznie, hogy mit jelent kiszakadni a családi fészekből, -épp abban korban, amikor a bontakozó életnek a legnagyobb szüksége van a család, a szülők, a testvérek meghittségére és az otthon biztonságára. Másrészt közismert, hogy az egyházi iskolák közül a piaristák tanítási módszere a legkeményebb: igen magas a tudás és a szorgalom mércéje. A siralmasan gyenge losonci iskola után Ottokár számára nagy kihívást jelentett Nyitra.

Folytatjuk...