Az itt közölt és LETÖLTÉSSEL közzétett hanganyag ez év február hónapján indított és június 28-án zarándoklattal, koncelebrált szentmisével zárult sorozatot tartalmazza. A helyszín az a székesfehérvári, Vasútmelléki kupolás templom, ahol Székesfehérvár legnagyobb kincse: Prohászka Ottokár püspök van eltemetve. A templom plébánosa arra kért fel engem, mint közismert Prohászka-kutatót, hogy havonta kétszer, péntek este 18.30-tól beszéljek a templom kápolnájában összejött híveknek a szentéletű püspök életének titkáról. Mivel 2008. október 8-án lesz Prohászka Ottokár születésének 150-dik évfordulója, készségesen vállaltam a felkérést.
Mint a hanganyagból megfigyelhető, az első alkalommal gyertyával a kezünkben a püspök sírjához mentünk imádkozva, énekelve, és áldását kértük, hogy közreműködésemmel közelebb kerüljünk hozzá, megismerhessük személyiségét, életének, életszentségének titkát. A templom sötétjében égő gyertyák üzenete mindannyiunkat megrendített.
A tíz találkozónak tartalmát előre megterveztem, vázlatát elkészítettem. Az első előadások ennek a különleges életnek főbb állomásairól szóltak. Mindenegyes alkalommal rámutattam arra a gondviselő kézre, mely nélkül nem lehetne megérteni a váratlan eseményeket. Prohászka szüleinek találkozása, a gyermek Ottokár otthoni, iskolai, gimnáziumi élete, Nyitra-Kalocsa-Esztergom-Róma tele van rejtéllyel, melynek megfejtéséhez nélkülözhetetlen a Gondviselés aktiv irányítása.
Áprilistól kezdve annak a kéziratnak anyagából válogattam, melyet ötven évvel ezelőtt a templom plébánosa, Horváth Kálmán állított össze püspökének, Shvoy Lajosnak megbízásából. "Prohászka a szívekben" a címe ennek a 600 géppel írt felbecsülhetetlen kincsnek, melyet házról házra járva gyűjtött azok segítségével, akik még éltek és akik még ismerték Priohászkát. Feladatom ugyanis ezúttal nem tudományos konferenciák megtartása volt, hanem feléleszteni a szentéletű püspök kultuszát, amely nélkül elképzelhetetlen a boldoggáavatás elindítása.
Minden találkozás a püspök sírjánál fejeződött be, ahol közösen elmondtuk a Spányi Antal megyéspüspöktől kapott imádságot, kérve a Mennyei Atyát, hogy segítsen oltárra emelni a magyar egyház egyik legnagyobb, legszentebb püspökét, Prohászka Ottokárt.

+

A sorozat záróakkordja azzal a zarándoklattal fejeződött be, melyet immár harmadik évben, és mindig június utolsó szombatján rendezünk Prohászka püspök sírjához. Idén volt a legünnepélyesebb ez a kezdeményezés, melyet az általam alapított "Prohászka Baráti Kör" rendez, és amelynek hanganyagát szintén közreadjuk. A reggel kilenc órától d.u. 4-ig tartó zarándoklat központi eseménye az a megrendítő szentmise, melyet egyedül ezen alkalommal Prohászka Ottokár püspök síroltáránál mutatok be. Idén a templom plébánosa és két idős paptestvérem koncelebrált. A felajánláskor felolvastam a jelenlévő hívek kérő-felajánló mondatait, melyek egy-egy kérés meghallgatásáról szóltak. Idén ötven ilyen papírt tettek a hívek az oltárra.
Abban a reményben végeztem szolgálatomat, hogy a jövőben lesz folytatása ennek a zarándoklatnak, és megteremti alapjait annak a kultusznak, mely elődeinket hatotta át. Hiszen ma még mélyebb értelmet kapott a szent püspök üzenete: "Amíg élek remélek"

Barlay Ö. Szabolcs

++