PROHÁSZKA  KÁLVÁRIA-JÁRÁSÁNAK  NÉHÁNY  STÁCIÓJA


Kapcsolódó hanganyag:  H1  


Prohászka  boldoggá-avatási  eljárásának  buktatói

( 2007.  március  31. )

Fájó és kényes témának végiggondolására és szavakba, írásba foglalására vál­lalkoztam.

Fájó, mert egyre többen érzik, ki is jelentik itthon és külföldön egyaránt, hogy immár 80 év óta valami érthetetlen görcs tartja markában a magyar egyházat egy olyan kérdésben, ami vitathatatlan, mert tanúkkal bizonyított. És ez a kérdés: Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök életszentsége és annak deklarálása, illetve annak jóváhagyása az illetékes római kong­regáció részéről.

De nemcsak fájó, hanem kényes is ez a téma. Konferenciákon nem is szerettek, nem is szeretnek ezzel foglalkozni, mert óhatatlanul mérlegre kerülnek neves személyek olyan nyilatkozatai és döntései, melyek fényt derítenek a boldoggá-avatási eljárás burkolt megakadályozására.


+

Nagyhét következik. Nyolcvan évvel ezelőtt a 69. évében járó súlyos beteg Prohászka ugyanezen a helyen, ugyancsak ezekben a napokban vívta élet-halálharcát e templom szószékén, majd a Szeminárium egyik első emeleti szobájában, a mostani rektori szobában. Előadásom eredeti címe – bennem, a lelkemben – így hangzott: „Prohászka kálváriájának stációi”.

Mielőtt hozzákezdenék előadásomhoz, célszerűnek ítélem elmondani, hogy 15 éve minden órámat, minden tudományos kutatásomat és 30 kiadványomat arra szentelem, hogy egyrészt minden akadályt elhárítsunk a boldoggá-avatás megindítása elől, másrészt megírjam, és az illetékes főpásztornak átnyújtsam a Liber sanctitais O. Prohászka episcopi albaregalensis című művemet. Ezt azért kell előre bocsátanom, mert a most következő előadás hallatán esetleg azt gondolják Tisztelt Hallgatóim, hogy én épp azt akarom bizonyítani, hogy annyi akadálya van ennek a boldoggá-avatásnak, hogy „lasciate ogni speranza”. Előadásom végén mindannyian meggyőződhetnek, hogy épp az ellenkezőjéről szeretném meggyőzni Önöket.

A kérdés feltárása, nyílt megvitatása különben történészi feladat, és semmiben sem különbözik más feladattól. Az oknyomozó történészt nem érdekli semmi más, mint az igazság. Ehhez nem kell más, mint levéltári dokumentáció, tárgyilagos mérlegelés, végül a konklúzió rögzítése. Ennek a feladatnak teszek eleget ebben az esetben is.

Még mielőtt szemrevételezném a levéltári anyagot, egy bekezdés erejéig megemlítek egy olyan – sokak szerint bizarr, de mégis valós – adatot, melyet szükség esetén, tehát egyéb dokumentum hiányában a történelmi szaktudomány is bizonyítékként fogad el, ha hiteles tanú vallomása külön­ben garantálja az adat valóságát.

Íme a ma már eltűntnek tekintendő, de még élő tanúval hitelesített adat. Horváth Kálmán, a Prohászka templom plébánosa, Shvoy Lajos megyés­püspök megbízásából minden, Prohászkára vonatkozó adat összegyűjtése közben megszerezte azokat a Naplójegyzetekből kivágott cédulákat, melyekről mi, tudományos kutatók kezdettől fogva tudunk. Az egykori titkár, Némethy Ernő önkényes akciója végzetes csonkítással járt volna, ha ezeket a kivágott cédulákat az utolsó percben Belon Gellért püspök nem mentette volna meg.

Amikor a Prohászka kézírásával írt, de az eredeti szövegből kivágott több száz cédula Horváth Kálmán kezéhez jutott, mint a hagyaték elkötelezett őrzője megbízta a ma is élő Petrócki Jánost, hogy mindenegyes kivágott cédulát fényképezzen le. A nevezett tanúnak feltűnt az egyik cédula, melyet, mint a többit is Prohászka írt 1919-ben, és ez volt rajta: „Holnap fela­kasztanak”. Kun Béláék tervei közt szerepelt az egyházüldözés, és azt is tudjuk, hogy nem egy papot, püspököt a hívek mentettek, bujtattak épp a megtorlások és a kivégzés híre miatt. Prohászka nem menekült el. És bár őt nem végezték ki, de a püspökségen Prohászka kedvelt keresztjét szitává lőtték.

Jogos a kérdés, mi köze van ennek az előadás alaptémájához, a boldoggá-avatáshoz? Ha a kérdés gyökeréig megyünk le, akkor megértjük, hogy miért hoztam elő. Azért, mert szomorúan kell megállapítanunk, hogy mártírhalála esetén, Prohászkát már rég a szentté-avatottak között tisztelnénk. A vértanúság ugyanis önmagában elegendő a szentté-avatáshoz. Ezzel szemben sokszor, mint Prohászka esetében is, félreértések, félelmek és egyéb vélt akadályok nehezítik meg az eljárásnak akár csak a megindítását is.

Vizsgáljuk meg ezek után, milyen adatok állnak rendelkezésünkre az életszentség hírében élt és a nyolcvan évvel ezelőtt elhunyt székesfehérvári püspök boldoggá-avatásának kérdésében?

1.) Egy keresztényt nem az utókor tesz szentté,

hanem az illető élete és erényei. Hogy Prohászka diák korától szent akart lenni, és hogy életének utolsó percéig ez volt legfőbb vágya és törekvése, ezt nemcsak saját írásai, de kortársainak egyöntetű vallomásai is tanúsítják. „Szent akarok lenni minden áron”, jelenti ki már teológus korában. Kortársai pedig úgy néztek rá, mint Jézus Krisztus alteregójára.

Tény azonban az is, hogy épp az életszentség tud sokak szemében szálka lenni, Különösen azoknál, akik nem akarnak szentté válni. Másoknál meg azért, mert az illető élete, magatartása minduntalan a konverzió igényét, vagy vádját támasztja fel bennük. Prohászka nem hagyta nyugton a főpapok, papok és hívők lelkiismeretét, de a nem hívőkéét sem. Vele szemben nem maradhatott senki közömbös. Ezért le kell szögeznünk a puszta tényt: Prohászkának nemcsak tisztelői és követői voltak, de számtalan bírálója, ellenlábasa, sőt mi több, feljelentője volt Esztergomban épp úgy, mint Rómában. De ez nemcsak életében volt így, hanem utóéletében is, nap­jainkig. Épp az utolsó húsz év bizonyítja, hogy őt nem lehet elhallgattatni. A próféta mindig időszerű, különösen akkor és azok számára, akik találva érzik magukat, akiken jövendölése, vagy ostora csattan.

2.) Prohászka életének utolsó szakasza

Annak ellenére, hogy 1911 után, közel két éven át, a Szent Officium indexes megszállottjai, élükön P. Esser és a magyar P. Szabó Szádok domonkosokkal, nemcsak többi írására akarták kiterjeszteni a tilalmat, de ki akarták kényszeríteni teljes elhallgattatását is, gróf Zichy János kultusz­miniszternek a Vatikáni Államtitkárhoz írt levele megdöbbentette a Szent Szék illetékes vezetőit, és abbahagyták a Prohászka ellen indított hajszát. Ennek köszönhetően, majd az új pápának, XV. Benedeknek regnálása alapjaiban változtatta meg az Index-ügyekkel megbízott hivatal összetételét. A mi esetünkben nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az új pápa 1917. március 25-én egy motu proprio-val az egész Index Kongregációt feloszlatta, és P. Esser-t, az „inkvizítor domonkost” Rómából egy dél-olaszországi kolostorba száműzte. (vö. Adriányi i.m. 25-6)

Prohászka visszanyerte régi apostoli lendületét, és valósággal égő tűzoszlopként, nemcsak mint tanító és apostol, de mint próféta is példátlan népszerűségnek örvendett, és élő szentként hallgatták, nézték, csodálták. 1927. április elsején történő agyvérzését az Egyetemi Templom szószékén szintén égi jelnek tekintette mindenki. Olyan temetése volt, amilyenre a nemzet életében sem előtte, sem azóta nem volt példa.

A székesfehérvári temető kápolnájában, majd 1938-tól a sírja fölé emelt kupolás templomban zarándokok százai, ezrei keresték fel, és az ima­meghallgatásokat emléktáblákkal jelezték a hívek. Shvoy Lajos, Prohászka lelkigyermeke és püs­pökutódja a mielőbbi boldoggá-avatást szerette volna elindítani.

És innét kezdődik az előadásom címében is szereplő buktatók sorozata. Ezt nem drámainak, hanem tragikusnak nevezem, és nem szubjektív mondatok fognak elhangzani a szerint, hogy ki szimpatikus nekem, ki nem, hanem a Prohászka-archívum dokumentumait mutatom be.

3.) 1942. január

Tizenöt év telt el Prohászka püspök halála óta. Hogy egy nagyműveltségű teológiai tanár hogyan látta akkor a szentéletű püspök utóéletének másfél évtizedét, szó szerint idézem hat oldalra terjedő levelének néhány bekez­dését:

„Az országban egyházi és világi barátaink Ottokár püspök műveit újra előszedték a könyvszekrényből... A debreceni piarista hittanár elmondta, hogy a gimnázium diákjaival nem bírt sem a kongregáción, sem az önképzőkörön belül. Ezért megszervezte a Prohászka-kört a diákok között. Prohászkával megfogta a diákok lelkét. És azóta sok a gyónója, és főleg tisztultabb és mélyebb a növendékek gondolkodása... Én magam és többen tanárok nem akarjuk vállalni a felelősséget, hogy Prohászka Ottokár szent emlékét nem adjuk át méltón a következő nemzedéknek...”

„Mindenünnét ellenállhatatlan sürgetés zúdult ránk... Valóban vissza­nyomhatatlan volt már népünk kívánsága és egyre nagyobb a csodálkozá­sa, hogy már két komoly szentté-avatási per is indult, és Ottokár püspök­ről még senki nem gondoskodik. Közben sírjánál egyre jobban gyarapod­tak, kezdettől eddig 144 ezernél többen a hálatáblák, a hálabeírások a látogatási könyvekbe és az egyes feltűnőbb bejelen­tésekről a szóbeszédek. Komoly budapesti férfiak is tanácskoztak, hogy kézbe veszik az ügyet és lejönnek Székesfehérvárra elkezdeni a pert...”

Mindezt abból a jelentésből olvasom, melyet dr. Mezgár Lajos székesfe­hérvári pápai kamarás, dogma tanár írt Shvoy Lajos püspöknek 1942. február 5-én [F/5.]. Erre a magyarázkodó jelentésre azért volt szükség, mert néhány héttel előbb Serédi Jusztinián hercegprímás elérkezettnek látta az időt, hogy minden egyházi, püspökkari és jogprofesszori tekintélyét latba vetve kérdőre vonja Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspököt: ő engedélyezte-e, hogy országos szervezetként kerüljön a nyilvánosság elé a Prohászkáért Társadal­mi Egyesület? [F/4.] És ami még súlyosbítja a helyzetet, hogy mindez, horribile dictu, épp azon a napon robbant ki, 1942. január 25-én, amikor az ő vezetésével Árpád-házi Boldog Margit születésének hétszáz éves jubileumát elkezdve, szentté-avatásáért imádkozott az egész ország.

A bíráló hangon írt hivatalos levélből Shvoy Lajos azonnal észrevette, hogy felettese, a hercegprímás, személyes sérelemként fogta fel az ügyet, és kénytelen volt elfogadni az ilyen és ehhez hasonló kioktató mondatokat: „Országos mozgalmat sem azok, akik a boldoggá-avatás megindítását kérik, sem a saját területén egyébként illetékes Ordinárius nem indíthat az ország többi Ordináriusának hozzájárulása nélkül”.

De sietett leszögezni, hogy azt ő is tudja, miszerint a 2003. kánon lehetővé teszi minden egyes hívő számára, hogy kérheti a szentté-avatási eljárást, és az illetékes megyéspüspök valóban eljárhat saját hatáskörében.

A feltűnően hosszú, háromoldalnyi levél azt is tartalmazza, hogy vélemé­nye szerint Shvoy püspök előbb forduljon a Szentszékhez, és „a Rítus Kongregációnál érdeklődje meg, hogy nem lesz-e az indexre-tétel olyan akadály, amely miatt a peres eljárást esetleg egyáltalában megindítani sem engedik”.

A hercegprímás bíráló levele azonban nem akadályozta meg a székes­fehérváriakat abban, hogy a Mezgár vezette mozgalom ne adja át püspökének a január 25-én elkészített, kilenc oldalnyi Alapszabályzatot [F/3.], melyet Shvoy Lajos püspök aláírásával hitelesített, és felterjesztett a Kultuszminiszterhez 1942. május 29-én.

Ezzel párhuzamosan megkezdte a hercegprímás által is javasolt kapcsolat­felvételt a Szentszékkel. Először a Rómában tartózkodó pápai magyar gyón­tatónak, P. Monay Ferencnek küldött levelet, 1942. november 11-én. Azért éppen őneki írt, mert a páter, mint a Rítus Kongregáció konzultora, ottho­nosan mozog ilyen kérdésekben. Shvoy püspök levelének minden sorából kiérződik, hogy nagyon szeretné a hívek egyre növekvő igényét kielégíteni [vö. F/1. és F/2.-vel], és ha szükséges, kész magas-rangú római főpapok segítségét is kérni. A december 3-án keltezett levélben P. Monay arról értesíti a püspököt, hogy kikérte elöljárói véleményét, és hogy az lenne a legcélszerűbb, ha egyenest a S. Officiumhoz terjesztene fel egy beadványt, mert onnét, mint a legilletékesebb hivataltól vagy a nihil obstat engedélyét, vagy a reponatur elutasítását közvetlenül megküldenék.

A székesfehérvári megyéspüspök ennek megfelelően járt el. 1943. január 14-én hivatalos levélben kért választ a római S. Officium bíbo­rosától, hogy az 1911-ben történő indexre-tétel ellenére van-e lehetőség a boldoggá-avatás elindítására.

Shvoy püspök megdöbbenéssel olvasta a bíboros válaszát, melyben nem­csak a három indexre tett műről van szó, hanem „alia documenta”, egyéb terhelő dokumentumokról is, melyeket, mint „magnae difficultates” említ [vö. F/7.-tel]. (1943. május 19.)

Mi most már sietve hozzáfűzzük, hogy ezek azok a P. Essertől, P. Szabó Szádoktól és a hazai megfigyelőktől összegyűjtött, titkos feljelentéseken alapuló, csúsztatásokkal és rágalmakkal teli akták, melyeket Ratzinger bíboros engedélyével Adriányi professzor átnézett, közzétett, és egytől egyig rossz­indulatú koholmánynak nevezett, vagyis minden akadályt elhárított a boldog­gá-avatás útja elől.

Shvoy püspök az előírásoknak megfelelően a Rómából jött levelet 1943. június 8-án elküldte Serédi hercegprímásnak, aki 1943. június 22-én írt válaszában jelezte [F/6.], hogy „az ügyet az őszi püspöki konferencia tárgy­sorába fel fogja venni”.

Ez meg is történt. A MKPK 1943. október 6-ai jegyzőkönyve [F/7.] rögzíti a Curia Romana állásfoglalását. De ezzel nem érte be. A 13. pontban külön kitér a Prohászkáért Társadalmi Egyesület alapszabályzatára, és a következő mondattal tesz pontot az ügyre: „Ilyen körülmények közt az alapszabályok nem hagyhatók jóvá, sőt ajánlatos az egész mozgalom megszüntetése. A püspöki kar ezt tudomásul veszi.”

Bizonyára még emlékezünk az előadás elején szóbahozott kitépett napló-cédulán olvasható két szóra. „HOLNAP FELAKASZTANAK”. – Az, amit a háború vérzivataros hónapjaiban, Budapest bombázása közepette a Magyar Püspöki Kar elfogadott, felér egy akasztással: Prohászkát a magyar püs­pökök nemcsak nem terjesztik fel Rómában boldoggá-avatásra, de a kultuszának terjesztésére létrejött egyházi mozgalom egészét is megszűntetik.

4.) 1946-1947

Már az előbbi fejezetnél is felmerülhetett a kérdés: vajon az ország első főpapjának, a bíboros hercegprímásnak nem állt módjában más megoldás? Hogy mennyire jogos a kérdés, mutatja az új hercegprímás magatartása.

Már önmagában az is nehezen magyarázható, hogy bár épp Serédi Jusztinián tudta legjobban, hogy a S. Officium 1911-ben a kánoni előírások megsértésé­vel hajtotta végre az indexre tételt, (mert püspök létére előzetesen nem figyelmeztették Prohászkát), mégsem kelt védelmére, meg sem kísérelte, hogy újból megvizsgálják a zavaros körülmények között hozott megalázó döntést. Épp ellenkezőleg, láthattuk, hogy az illetékes megyés­püspöknek, Shvoy Lajosnak, és Mezgár pápai kamarásnak a kezdeménye­zését is megnehe­zítette, sőt az ország legkritikusabb lelkiállapotában az országos mozgalmat leállíttatta.

Milyen alternatíva jöhetett volna szóba? Tudjuk, hogy Serédi Jusztinián a háború befejeztével, az ország megszállásakor súlyos cukorbetegsége miatt meghalt. XII. Piusz pápa Mindszenty József veszprémi püspököt nevezte ki az ország prímásává. Róla tudnunk kell, hogy Prohászka volt a példaképe. Érthető, hogy a romokban heverő, ezer sebből vérző ország számára az élet minden területén és minden szinten, a kegyelmi élet szintjén is, segítséget akart nyújtani. Ezen a téren XII. Piusz pápa messzemenően támogatta a magyar hercegprímás emberfeletti erőfeszítéseit. Erre már első római látogatásakor, illetve bíborossá kreálásakor ígéretet kapott (ennek római évemben tanúja voltam).

Amikor Rómából hazatért, felkérte Shvoy Lajos püspököt, hogy mint illetékes főpásztor és posztulátor, személyesen kérje meg a Szentatyát az index megszüntetésével kapcsolatban. A bíboroshoz írt levélhez [F/8.] csatolva van a 2384/1946 számú latin nyelvű kérvény [F/9.], „Beatissime Pater” megszólítással, 1946. október 5-ei dátummal. Shvoy püspök ezekkel a szavakkal fejezi be a hercegprímáshoz írt levelét: „Mély tisztelettel kérem, méltóztassék kérő levelemet Rómába juttatni” [F/8.].

Tudjuk, hiszen legtöbben átéltük, hogy milyen tragikus gyorsasággal követ­ték egymást az események. Vészt-jósló viharfelhők jelentek meg az égen. Az ateista újságok nyíltan követelték Prohászka szobrának ledöntését (Rónai M. András: Ottokár püspök ledöntése. Haladás, 1946. május 16.). Ennek elle­nére a lelkek mélyén erősen élt a keresztény magyar ország­építés reménye.

Ennek szellemi irányítója Mindszenty József bíboros volt. Székesfehér­várott Shvoy Lajostól várt reményt a hívek sokasága. A Mindszenti-Shvoy összefogásnak volt egy – sajnos egyetlen és utolsó – látványos ünnepi aktusa, 1947. április 13-án, Székesfehérvárott. Az Ottokár püspök halálának huszadik évfordulójára rendezett nagy egyházi megemlékezést a húsvéti ünnepek miatt nem április másodikán, hanem a Húsvétot követő első héten, Fehérvasárnapon rendezték meg. Shvoy püspök már hetekkel előbb körlevélben kérte egy­házmegyéje híveit, hogy minden plébánia küldött­séggel képviseltesse magát.

A feltámadás hitével tódult az ország minden részéből a papok vezetésével a hívek serege. A huszonötezres tömeg élén megjelent az egész püspöki kar. A szentmisét, szentbeszédet Mindszenty József hercegprímás mondta, és hálát adott az isteni Gondviselésnek, hogy ilyen szent apostolt adott a nemzetnek. Prohászkát, mint égő, világító tűzoszlopot állította a nemzet elé. Az ünnepi beszéd, a csepeli munkásifjak hitvallása óriási hatással volt az egybegyűltekre. Mindez olaj volt a tűzre. Ennek következménye volt a baloldali radikális ellenzéknek az az elhatározása, hogy a következő nagy ünnepséget, a két hét múlva Budapesten rendezendő jubileumi nagygyűlést megakadályozza. És ha másként nem tudja elérni célját, akkor a Károlyi Kertben álló Prohászka-szobrot ledönti. Tudjuk, (két évvel ezelőtt éppen itt számoltam be arról), hogy ez a gaztett is megtörtént: 1947. április 26-án éjjel három ateista, zsidó, szabadelvű férfi – Faludy György, Egri György és Gábori György – kötelekkel, rudakkal, vasláncokkal felfegyverkezve, kötelet akasztottak a püspök szobrára, és ledöntötték. Itt szó szerint értendő a cédulára írt szó, „felakasztanak”, – a fejét letörve a törzsről, a porba taposták.


+


Az utolsó stációkhoz érkeztünk. Eltűnt a szobor, és a diktatúra eltűntette még a nyomokat is. Könyveit, de még a szellemét is indexre tették, a nevét sem lehetett kimondani.

1990-ben, 17 évvel ezelőtt elölről kellett kezdeni mindent, mert még a sok ezer emlék-tábla is eltűnt. Amit Mezgár kanonok 60 évvel ezelőtt még országos mozgalommá formált, abban ma kiégett kráterekben megfagyott szívek vegetálnak.

Mégis rendületlenül hiszek abban, hogy Prohászka szellemisége újból lázba hozza a lelkeket. Hiteles emberekre, szellemi óriásokra, öntudatos hazafiakra soha nem volt akkora szükség, mint napjainkban. Tanúja vagyok annak, hogy tíz év óta szünet nélkül újabb és újabb megrendeléseknek kell eleget tennem. Nem tudom kielégíteni az olvasók táborát. Népünk újból meg akar tanulni imádkozni, gondolkodni, elmélkedni, úgy, ahogy azt annak idején Prohászka tanította. Lényegét tekintve, én nem ismerek nála hitelesebb magyar keresztényt. Hiteles volt életében, és – tessék megfigyelni – hiteles ma is. Hiszen mindaz, amin ma keresztülmegy ez a szerencsétlen nép, azt Prohászka előre megmondta. 1886-ban ezt írta: „Ha nem vigyáztok, 100 év múlva megesz benneteket a tetű”. És mindazt, ami a politikában és a Parlamentben történik ma, előre megmondta, amikor ő járt a parlamenti ülésekre. Már akkor elmondta a leglényegesebb axiómát: „Keresztény kurzust nem lehet csinálni keresztények nélkül”. És amikor ezt nem akarták megérteni, otthagyta a Parlamentet, – és amikor megkérdezték tőle: „Miért tette, és hogyan érezte magát ott?”, szellemesen és némi iróniával kimondta azt, amit legbelül érzett: „Úgy éreztem magam, mint pisztráng a moslékban”. De azt is megmondta egyháziaknak, világiaknak egyaránt: „Vagy igazságot hozó reform, vagy revolúció, de az véres lesz”. Soha nem volt annyira szükség rá, mint napjainkban: a tiszta, keresztény, magyar papra és hívőre.

És bizonyára eljön az idő, amikor rá fog ébredni az ország papsága és főpapsága, hogy maga a Szentszék mutat rá Prohászkára. II. János Pál pápa a Germanikum-Hungarikum jubileumán külön említette nevét a legnagyobb tanítványok között. És amikor itt járt Magyarországon, mindannyian hall­hattuk: „Nektek van egy Prohászkátok”.

Végül egy elgondolkoztató adat: mekkorát változott a felfogás a Rítus Kongregációban is! Nemcsak a száműzött P. Esser-re gondolok, hanem arra, ami 8 éve történt. 1999. február 18-án Felici bíboros azt írja egy magyar püspöknek: végignézte a Kongregáció irattárát, ott hivatalosan Prohászka boldoggá-avatási eljárását soha nem indította el senki. Íme a Golgota-járás végén a Feltámadás reménysugara az ég horizontján kezd derengeni. Ahhoz, hogy hajnal legyen, ahhoz bizonyára szükség lenne, hogy a magyar egyház kérje a szentéletű püspök rehabilitációját, ahogy ezt tette Shvoy, illetve Mindszenty bíboros.

Magyar Szentek, segítsetek, hogy mielőbb Prohászka püspökhöz is így fohászkodjunk: „Te rogamus, audi nos = Kérünk téged, hallgass meg”.


Barlay Ö. Szabolcs


FÜGGELÉK

         F/1.  Mezgár  Lajos  székesfehérvári  pápai  kamarás  ima-felhívása
                  a  Prohászkáért  Társadalmi  Egyesület  megalakulása  előtt


fugg1.jpg
fugg2.jpg


         F/2.  A  Prohászkáért  Társadalmi  Egyesület  köszönetnyilvánító
                  körlevele  az  egyesület  megalakulását  követően


fugg3.jpg
fugg4.jpg
fugg5.jpg
fugg6.jpg
fugg7.jpg
fugg8.jpg


         F/3.  A  Prohászkáért  Társadalmi  Egyesület  alapszabályzata
                  ( Alakuló gyűlés, szabályzat elfogadása: Székesfehérvár, 1942. január 25.
                    Megyéspüspöki jóváhagyás:  Székesfehérvár,  1942.  május  29. )


P  R  O  H  Á  S  Z  K  Á  É  R  T

társadalmi  egyesület

boldogemlékü  Prohászka  Ottokár  püspök

boldoggáavatásának  kieszközlésére

A  L  A  P  S  Z  A  B  Á  L  Y  A  I


.....................................................................................................................


P  R  O  H  Á  S  Z  K  Á  É  R  T

társadalmi  egyesület

boldogemlékü  Prohászka  Ottokár  püspök

boldoggáavatásának  kieszközlésére.


Az egyesület alapszabályai:


I. Fejezet.

Általános rendelkezések

1. §

Cím


Prohászkáért társadalmi egyesület boldogemlékü Prohászka Ottokár püspök boldoggá avatásának kieszközlésére. Röviden: Prohászkáért Székesfehérvár.

2. §

Székhely, hivatalos nyelv, pecsét

a./ Székhely: Székesfehérvár.

b./ Müködési terület: Magyarország.

c./ Hivatalos nyelv: Magyar.

d./ Pecsét: Köralaku bélyegző ezzel a felirattal: Prohászkáért.Székes-

fehérvár.

3. §

Cél

a./ A nagy magyar Apostol hatásának ébrentartása.

b./ Tiszteletének terjesztése.

c./ Boldoggáavatásának előkészitése, alkalmas pillanatban az egyházi

eljárás kérelmezése és képviselete.


4. §

Eszközök

a./ A boldoggáavatás isteni kegyelmének megszerzése, imádságokkal,

szentmise áldozatokkal, jócselekedetekkel.

b./ A boldogemlékü nagy Püspök életének, gondolatainak, cselekede-

teinek, müveinek ismertetése, előadásokkal és sajtó utján.

c./ Ereklyéinek gondozása és felelős terjesztése.

d./ Tiszteletére vallásos jellegü társadalmi ünnepségek, zarándoklatok

rendezése, szociális intézmények létesitése stb.

e./ A tisztelete körül megnyilvánult minden fajta események számon-

tartása és hitelesitése.

f./ Képek, emléklapok stb., mozgalmi értesitő kiadása.

g./ Az a./ – f./ alatt foglalt célokra szükséges anyagi eszközök előte-

remtése.

5. §

Az egyesület vagyona

a./ Tagdijak, adományok, alapitványok, ingók és ingatlan tárgyak.

b./ A vagyon kezelése, a bevételek és kiadások okmányolt vezetésével,

a pénztőke   kamatoztatásával, az ingó és ingatlan   vagyon alap­szabályszerü használatával történik.

c./ A vezetőség a választmány   hozzájárulásával   vagyonkezelési sza-

bályzatot alkot.

d./ Az évi tagsági dijak mértékét a közgyülés állapitja meg.


II. Fejezet

6. §

Tagok

Az egyesület tagjai: alapitó, rendes és tiszteletbeli tagok.

a./ Alapitó   tagok azok, a fizikai és jogi   személyek, akik a szervezet

létrehozásában résztvettek és mint ilyeneket, az alapitó közgyülés jegyzőkönyve felsorolt.

b./ Rendes tagok azok a fizikai, vagy jogi személyek, akiket az egyesü-

let vezetősége a tagok sorába felvett.

c./ Rendes   tagnak felvehető minden olyan kormányhatóságilag látta-

mozott alapszabályokkal rendelkező egyesület vagy katholikus egyházi egyesület /egyházközségek, kongregációk stb./, mint jogi személy, amely az egyesület célkitüzéseit elfogadja és annak müködését támogatni kivánja.

d./ Tiszteletbeli tagok azok a fizikai vagy jogi személyek, akik adomá-

nyokkal, vagy szellemi munkával támogatják az egyesületet és ezért a vezetőség őket a tiszteletbeli tagok sorába iktatja.

e./ Az egyesület tagja csak olyan feddhetetlen jellemü katholikus ma-

gyar állampolgár lehet, akinek élete nem ellenkezik a katholikus egyház előirásaival.

f./ Iskolai fegyelem alatt állók az egyesület tagjai nem lehetnek.

g./ Kiskoruak csak szülői, illetőleg gyámi beleegyezéssel vehetők fel

a tagok sorába.

7. §

Tagok felvétele

a./ Aki felvételre jelentkezik, irásban jelenti az egyesület vezetőségé-

nek. A felvételről az egyesület vezetősége dönt szótöbbséggel.

b./ A felvétel érvényesül a felvett tagok nevének közlésével a legköze-

lebbi köriratban, illetőleg értesitőben.


8. §

A tagok jogai

a./ Rendes  tagok. Az alapszabályokban  biztositott  keretben munkál-

kodhatnak az egyesület céljaiért és a közgyülésen az alapszabályok intézkedése szerint szavazati, aktiv és passziv választójoguk van.

b./ Jogi személyek. A vezetőség által megállapított lehetőleg a taglét-

számukkal arányositott számu küldöttel képviseltethetik magukat. Az ilyen küldöttek egy-egy szavazati joggal birnak.

c./ Az alapitó tagok jogai ugyanazok, mint a rendes tagok és az alapitó

egyesületek is küldötteikkel a választmány és a közgyülés tagjai.

d./ A tiszteletbeli tagok a közgyülésen megjelenhetnek, felszólalhat-

nak, tanácskozhatnak, de szavazati jogot nem gyakorolhatnak.


9. §

A tagok kötelességei

a./ Az egyesület céljainak szellemi és anyagi támogatása az alapsza-

bályok keretében.

b./ A vezetőségi, választmányi és közgyűléseken pontos megjelenést a

tagság és tisztség fokozata szerint. Földrajzi távolság, hivatali el­foglaltság stb. miatt történt elmaradásokat minden tag legalább levélbeli megkereséssel pótolja.

c./ A rendes tagok a közgyülés által megállapitott évi tagdijat fizetik.


10. §

A tagság megszünése

a./ A tagság   megszünik:  halálozás, kilépés, törlés, kizárás, vagy jogi

személyeknél ezeken kívül bármely okból történő megszünés­ /feloszlás stb./ esetében.

b./ Kilépéskor a tagdijfizetés  kötelezettsége.  A kilépésnek a vezető-

séghez intézett bejelentését magábafoglaló év december 31.-én szünik meg.

c./ Törölhető az a tag, aki tagdijfizetési kötelezettségének egy éven

 tul felhivásra sem tesz eleget.

d./ Ki kell zárni a tagok sorából azt, aki megsérti Prohászka Ottokár

emlékét és tiszteletét,
Erkölcstelen vagy katholikus ellenes müködést, vagy viselkedést tanusit,
Hazafiatlan, állam, vagy nemzetellenes a magatartása,
Az egyesület céljával vagy érdekével ellentétes müködést fejt ki, az alapszabály rendelkezéseit sulyosan megsérti.

e./ A törlés, vagy  kizárás a vezetőség  hatáskörébe tartozik. Az ügyve-

zető elnök javaslatára történik.

f./ A vezetőség  törlési, vagy kizárási határozata ellen a közlést követő

naptól számitott 15 napon belül beadott fellebbezés ügyében a választmány dönt végérvényesen titkos szavazással.


III. Fejezet

11. §

Az egyesület intéző szervei

1./ Közgyülés.

2./ Választmány.

3./ Vezetőség.

4./ Tisztikar.

5./ Szakbizottságok.

6./ Számvizsgáló bizottság.

7./ Megbízottak.


12. §

Közgyülés

a./ Az egyesület  évenként  közgyülést  tart, lehetőleg Ottokár püspök

névnapja körüli időben. Rendkivüli közgyülést elnök a vezetőség, vagy a választmány, vagy a közgyülési tagok egyharmadrészének kivánságára hiv össze.

b./ A közgyűlés  tárgya az alapszabályok egyéb  rendelkezésén kivül a

költségvetés és a zárszámadás megbirálása és elfogadása, a fel­mentések megadása, a számvizsgálók jelentése, az ügyvezető elnök jelentésének meghallgatása és megbirálása, az alapszabály módo­sitása, más egyesülettel való egyesülés, vagy feloszlás kérdése, az egyesület vagyoni állagát érintő jogügyletek és 5000 azaz Ötezer arany pengőn felüli utalványozások kérdése, a tisztikar főbb tagjainak; elnök, társelnökök, ügyvezető elnök, alelnökök, titkárok, pénztáros, ellenőrök, valamint számvizsgálók megválasztása, a tag­sági dijak megállapitása a választmány határozata ellen fellebbe­zések elbirálása. Ügykörébe tartozik a fővédők és védők meg­választása.

c./ A közgyülés összehivása egy  székesfehérvári és egy országos kat-

holikus napilapban történik a közgyülés előtt 10 nappal és kétszer-háromszor megismételve. Az összeirás szabályszerüségéről elnök a közgyűlés megnyitásakor tesz jelentést.

d./ A tagok a  hivatalos  előterjesztéssel  szemben  inditványokat  ter-

jeszthetnek a közgyülés elé a meghivóban felsorolt ügyekben. Ezeket legalább 5 teljes nappal a közgyülés előtt kell benyujtani irásban a vezetőségnek. Más ügyekben előbb a vezetőséghez, vagy a választmányhoz kell benyujtani az inditványokat előkészités cél­jából.

e./ A közgyűlés  érvényességéhez  legalább az illetékes  tagok egyhar-

madrészének jelenléte és a megjelentek szótöbbsége, az alapsza­bálymódositás feloszlatás és az egyesületi vagyon hovaforditása tárgyában azonban az illetékes tagok kétharmadrészének megjele­nése és a megjelentek kétharmadrészének hozzájárulása szükséges. Határozatképtelenség esetében a tiz-harminc napon belül ujra és szabályosan összehivott közgyülés szótöbbséggel határoz ugyan­abban a tárgysorozatban.

f./ A közgyülés tagjai: A fővédők és védők, az elnökök, a tisztikar tag-

jai, az alapitó, a rendes és tiszteletbeli tagok. Teljes aktiv és passziv jogok csupán a rendes tagság cimén gyakorolható.

g./ A közgyülésen a szavazás nyilt, de a megjelent  rendes  tagok több-

ségének kivánságára titkos is lehet. A tagok egyharmadrészének kivánságára névszerinti szavazást kell elrendelni.


13. §

Választmány

a./ Tagjai az alapitó tagok, miként a közgyülésen.

b./ Hivatalból tagjai a tisztikar és számvevőség tagjai.

c./ Választott  tagjai a  vezetőség  által  javasolt  és  a  közgyülés által

megválasztott legalább 40, legfeljebb 100 rendes tag és 10 póttag. A póttagok behivását kisorsolás alapján intézi a vezetőség.

d./ Választmány döntőszóval kormányozza az egyesületet, előkésziti a

közgyülést. Ellenőrzi a tisztikar munkáját.

e./ Intézi az alapszabályokban a közgyűlésnek  fent  nem  tartott  ügye-

ket, az egyes szerveknek alapszabályokban biztositott jogkörének érintetlen hagyásával.

f./ Választmányt az elnök  vagy  megbizása  alapján az ügyvezető elnök

hivja össze névre szóló és legalább 5 nappal előbb kibocsátott meghivóval. Rendkivüli választmány-ülés összehivását kérheti maga a vezetőség, vagy a választmány 10 tagja. A választmányi ülés lefolyásának módja a közgyülésével azonos.

g./ Az egyesület tagjai inditványokat irásban terjeszthetnek a választ-

mány elé, a választmányi gyülést megelőző nap déli 12 órájáig.

h./ A választmányi gyülés határozatai érvényesek, ha a választmányi ta-

gok egyharmada jelen van.

i./ Választmányi gyülés legalább félévenkint tartandó, de minden köz-

gyülés előkészitésére okvetlenül szükséges.

j./ A választmány határozata ellen 15 napon belül fellebbezésnek van

helye a közgyüléshez.

k./ A választmány egyezer arany pengő és 5000 azaz Ötezer arany pen-

gő között utalványozási jogot gyakorol, kivéve 10. § f./ pontját.


14. §

Vezetőség

A választmány a megalakulása után a tisztikar tagjaiból és a melléjük választott 10 választmányi tagból vezetőséget alkot, amelyre az alap­szabályokban a vezetőségnek biztositott jogokon és kötelességeken kivül a saját hatásköréből bizonyos ügyeket átruházhat.


15. §

Tisztikar

a./ Fővédők, védők, elnök, társelnökök, alelnökök.

b./ Ügyvezető elnök.

c./ Titkárok.

d./ Pénztáros.

e./ Ellenőrök.

f./ Tisztikar jogait és kötelességeit az alapszabályokban nem érintett

esetekben a választmány határozza meg az alkotandó ügyrendben.

g./ A fővédők és védők egyszersmindenkorra, a vezetőség többi tagjai

három évenként választatnak meg. Időközben megüresedett tisztségek ideiglenes ellátásáról a vezetőség és választmány saját hatáskörében gondoskodik, mig a legközelebbi közgyülés a hároméves időtartam hátralévő részéig be nem töltheti.

i./ Tisztujitáskor, vagy egészen  rendkivüli  esetekben az elnökök aka-

dályoztatása esetén az alapitó tagok által megbizott egyén elnököl. Elnök gondoskodik arról, hogy a tisztikar megbizatásának lejárta előtt három hónappal az alapitók megnevezzék megbizottjukat.


16. §

Fővédők, védők, elnök, társelnökök, alelnök

a./ Fővédők és védők azok a  kiváló  személyek, akiket a vezetőség, il-

letve a választmány javaslatára a közgyülés erre felkér. Fővédők és védők diszhelyet foglalnak el az egyesület életében, különösebb jogok nélkül a rendes tagok jogainak keretében.

b./ Elnök képviseli a mozgalmat  legmagasabb  fokban  közgyüléseken

és ünnepélyes alkalmakkor és minden harmadik személlyel szem­ben.

c./ A közgyülés az elnök mellé 2-4 társelnököt is választhat. Társelnö-

kök az elnök felkérésére helyettesitik az elnököt.

d./ Az elnökök száma annyi, mint az állandó szakbizottságok száma és

ezek élén állanak. Az alapszabályokban felsorolt szakbizottságokon kivül alakitott ujabb állandó bizottságok élére a legközelebbi közgyülés választ uj alelnököt, ha valóban hozzájárul az uj bizottság állandósitásához.

e./ Elnök, vagy az általa megbizott ügyvezető elnök vezetőségi határo-

zatok alapján 1000 azaz Egyezer arany pengő erejéig utalványozási joggal birnak.

f./ A  közgyülésen  választmányi  és  bármely  más gyülésen szavazate-

gyenlőség esetében a tényleges elnök dönt.

g./ A  gyülések  elnöke  élhet a szómegvonás  jogával, felfüggesztheti,

sőt fel is oszlathatja a gyülést a szükség szerint.


17. §

Ügyvezető elnök

Az egyesületi munka élén az ügyvezető elnök áll. A választmány és a közgyülés szellemében irányitja a vezetőség a tisztikar és a szakbi­zottságok munkáját. Folyó ügyekben a vezetőséggel, szakbizott­ságokkal tanácskozik, intézkedik és végrehajt. Átveszi az egyesület cimére érkező leveleket, mindenfajta küldeményeket, a vezetőséghez, választmányhoz és közgyüléshez beérkezett inditványokat és gon­doskodik azok előkészitéséről és elintézéséről. Munkájának eredmé­nyét a választmány és közgyülés birálata alá bocsátja. Őrzi az egye­sület pecsétjét.


18. §

Titkárok

a./ Ügyvezető  elnök  mellett és beosztása  szerint végzik az ügyek ke-

zelését és irányitását, vezetik a jegyzőkönyvet a különféle gyü­léseken, vezetik a tagok nyilvántartását, kezelik az irattárat, kiál­litják a hivatalos iratokat. Számuk az alelnökök számához igazodik.

b./ Hivatalos   iratokat   és   jegyzőkönyveket  aláirják:   1./ az   elnök,

2./ ügyvezető elnök, 3./ jegyzőkönyvvezető egyik titkár. Ügyvédi meghatalmazások vagy terhes szerződések aláirása azonban igy is csak akkor érvényes, hogy ha az egyes esetek szerint az alapszabályok alapján a vezetőség, választmány, illetőleg közgyülés határozatára támaszkodik.

c./ Vezetőségi, választmányi és közgyülési jegyzőkönyveket az elnök

által a gyülés kezdetén felkért két tag hitelesiti.

d./ A jegyzőkönyvekben fel kell tüntetniök a gyüléseken megjelölt ta-

gok névsorát, a gyülések fontosabb mozzanatait és az összes határozatokat.


19. §

Pénztáros és ellenőrök

a./ Pénztáros anyagi felelősséggel az ügyrend szerint kezeli a mozga-

lom pénz és egyéb anyagi értékeit.

b./ Kiadásait,  bevételeit  az   ellenőrök   ellenjegyzik  és  az   ellenőri

könyvben tételenkint feljegyzik. Az ellenőrök a pénztárossal együtt egyetemlegesen felelnek. Ellenőrök minden választmányi gyülés­nek jelentést tesznek. Más tisztséget nem viselhetnek. Számuk ket­tő.

c./ A pénztáros   tartozik a 100 azaz  Egyszáz  arany pengőn felüli ösz-

szeget a vezetőség, illetőleg választmány által meghatározott pénz­intézetbe helyezni.


20. §

Számvizsgáló bizottság

a./ Számvizsgálók   más  tisztséget  nem  viselhetnek. Választmányban

szavazati joggal épen ezért nem birnak. De megjelenni kötelesek tanácskozási joggal. Számuk három és két póttag.

b./ Elnök, vagy ügyvezető  elnök  rendkivüli  számvételt is elrendelhet.

Évente legalább egyszer köteles maga az elnök is pénztárvizs­gálatot tartani. A számvizsgálók pedig bármikor megnézhetik és ellenőrizhetik a pénztár kezelését és a vele kapcsolatos okmányo­kat. Ügykörükhöz tartozik a vagyonleltár, költségvetés és zárszá­madás megvizsgálása is.

c./ Számvizsgálás   rendszerint a  közgyűlés   előtti   időben   történik.

Eredményéről készült szabályszerü jelentés a rendes közgyülés egyik külön pontját képezi. Más esetekben az elnök és a vezetőség elé terjesztik észleleteiket.


21. §

Szakbizottságok

a./ Propaganda és sajtóbizottság.

b./ Ereklye bizottság.

c./ Őrbizottság.

d./ Gazdasági bizottság.

e./ Egyéb szükségszerint alkotandó bizottságok, vagy albizottságok.

f./ Az egyes bizottságokat a vezetőség szervezi meg és kiválasztja a

bizottságok vezetőit a 16. § d. pontjának tekintetbevételével.

g. / A szakbizottságok  vezetői ha még nem is alelnökök és az ideigle-

nes bizottságok vezetői, résztvehetnek a vezetőség tanácskozásain, szavazati jog nélkül.


22. §

Propaganda és sajtóbizottság

a./ Feladata életrajzirás, cikkezés, kiadások, forditások előkészitése,

különös gonddal a felnövekvő uj generációkra.

b./ Előadások, ünnepségek, zarándoklások rendezése.

c./ A nagy magyar Püspök szent életének ismertetése, a különféle

nyelveken.

d./ A bizottság osztályokra tagozódik, nyelvismeretek szerint.

e./ Az egyes nyelvosztályok ifjusági, női és férfi propaganda szem-

pontjából dolgozzák fel a rendelkezésre álló anyagot.


23. §

Ereklye bizottság

a./ Felddata az ereklyék összegyüjtése és megőrzése, egyes darabok-

nak a tömegterjesztésre alkalmas feldolgozása és terjesztése.

b./ Ima szövegek. Emlékképek összeállitása a boldogult püspök imái-

ból és munkáiból.

c./ A nagy püspök sirjának gondozása, az illetékes tényezők jogsérel-

me nélkül.

d./ Ima hadjárat stb. vezetése, hogy  dicsőitse  meg  Isten nagy püspö-

künket.

24. §

Őrbizottság

a./ Feladata az  életrajzi  adatok, imameghallgatások, bármely más fel-

tűnő jelenségek megfigyelése, összegyüjtése, hiteles módon ak­tákba foglalása.

b./ Bárhol rendezett  ünnepségek,  látogatások,  müsorok,  zarándoklá-

sok, jelentések, ismertetések, cikkek, tanulmányok, bárhol kiadott képek, szobrok, fényképek gyüjtése és őrzése.

c./ A meglevő és terjedő tisztelet figyelemmel kisérése.


25. §

Gazdasági bizottság

a./ Feladata az egyesület anyagi eszközeinek előteremtése.

b./ Adományok kezelése.

c./ Perselyek  rendelkezésre  bocsátása  templomoknak, vagy nagyobb

katholikus egyesületeknek, a tagok ellátás postai befizetési la­pokkal.

d./ Vallásos   folyóiratokban  és  lapokban az önkéntes  hozzájárulások

szorgalmazása.

e./ Nyilvános nyugtázások, ujságokban, értesitőkben.

f./ Az egyesület nem alkalmaz pénzgyüjtőket, vagy pénzbeszedőket, az

esetleges adományokat mindenki saját maga juttatja el a célra. A rendes tagok a cimükre küldött befizetési lapon küldik be a tagdijakat.

26. §

Megbizottak

a./ Az egyházmegyék, vagy más alkalmas körzetek szerint megbizotta-

kat választ ki és kér fel a vezetőség.

b./ Az egyházmegyei és körzeti megbizottak feladata kijelölt területü-

kön észlelt mindennemü megmozdulás jelentése, cikkek stb. összegyüjtése, ami csak érinti boldogemlékü Prohászka Ottokár ügyét.

c./ A megbizottak  résztvehetnek a vezetőségi  tanácskozásokon szava-

zati jog nélkül.

27. §

Egyházi felügyelet

Az egyesület minden téren a katholikus egyház törvényei szerint és rendelkezéseinek megfelelően akar müködni, azért egyházhatósági felügyelet és ellenőrzés céljából minden gyülésének jegyzőkönyvét 8 napon belül felterjeszti a székesfehérvári egyházmegyei hatósághoz ellenőrzés végett.

28. §

Vagyoni végrendelkezése

Az egyesület minden esetleges vagyona a feloszlás, vagy feloszlatás esetében a székesfehérvári Prohászka Ottokár emléktemplom tulaj­donába megy át azzal a kötelezettséggel, hogy azt elsősorban a templomban őrzött sir fenntartására köteles forditani és azután a Prohászka tisztelet gyarapitásának bármely eszközére.


29. §

A szervezeti változások

Alapszabály módositás, más egyesülettel való egyesülés, feloszlás és vagyonátadás, ugyszintén az évi tagsági dijak megállapitása tárgyában hozott határozatok jegyzőkönyve végrehajtás előtt a m. kir. Belügy­miniszterhez jóváhagyás végett felterjesztendők.


30. §

Állami felügyelet

Abban az esetben, ha az egyesület az alapszabályokban elöirt célját be nem tartja, hatáskörét tullépi, államellenes müködést fejt ki, a köz­biztonság és a közrend ellen sulyos vétséget követ el, vagy a tagok vagyoni érdekeit veszélyezteti, a m. kir. Belügyminiszter ellene vizs­gálatot rendelhet el, müködését felfüggesztheti és végleg fel is osz­lathatja.


szab06.jpg



         F/4.  Serédi  Jusztinián  hercegprímás  levele  Shvoy  Lajos  megyéspüspöknek
                  ( Esztergom,  1942.  január  26.  )


724/1942. szám


          Nagyméltóságú és Főtisztelendő Megyéspüspök Ur !


          Napok óta, különösen pedig folyó évi január 25-én, mikor az

egész országban árpádházi Boldog Margit születésének hétszáz éves

jubileumát megkezdettük, és szenttéavatásáért imádkoztunk,  tele

voltak az ujságok annak az  "országos" szervezetnek a megala-

kulásával, amely Prohászka Ottokár püspök úr boldoggáavatását

kivánja előkésziteni.  Dr.  Mezgár  Lajos,  pápai kamarás úr pedig

"az alapitó egyének és egyesületek  megbizásából"  röpiratot

adott ki,  melyben arra kéri hazánk népét, az egyházmegyék és

egyesületek tagjait, hogy a  «Prohászkáért»  "társadalmi mozgalom

boldogemlékü Prohászka Ottokár boldoggáavatásáért" cimmel

alakuló  országos  szervezet  születése  napján   /1942. január 25/

senki  és  semmiféle  jelentős  egyesület  el  ne mulassza  képvisel-

tetni   magát   kiküldött   személyeivel  vagy  legalább  idejében

hozzájuttatott   soraival.

              Tudom jól,  hogy  a  2003. kánon  szerint  mind  az  egyes

hivők,  mind   a  hivők   egyes   csoportjai  kérhetik  az  illetékes

Ordinariustól  a  boldoggá,  vagy   szenttéavatási  eljárás   megin-

ditását;  az  Ordinárius  pedig a vonatkozó  kánonoknak  megfe-

lelően  saját  hatáskörében  valóban  eljárhat.   Azonban  "orszá-

gos" mozgalmat sem  azok,  akik a boldoggáavatás meginditását

kérik,  sem  a  saját  területén  egyébként  illetékes  Ordinarius

nem  indithat  az  ország  többi  Ordináriusának  hozzájárulása

nélkül.

./.                     

Nagyméltóságú és Főtisztelendő

                S h v o y     L a j o s   megyéspüspök úrnak

  S z é k e s f e h é r v á r .                      

.................................................................................................................


                Mezgár pápai kamarás úr röpiratából még azt  sem  látom,

hogy Nagyméltóságod saját egyházmegyéje területén megengedte a

mozgalmat.  Azt  meg  tudom,  hogy a hazai Ordináriusok hozzá-

járulását  nem  kérte  ki  és  nem  is  kapta  meg.  Bár én,  mint a

nagyméltóságú  püspöki  kar  feje  és  az  ország  primása, elmélet-

ben megtehetném, hogy bármilyen egyházi vonatkozású ügyben

"országos"  mozgalmat inditsak:  a gyakorlatban - már csak püspök-

társaim  iránt  való  figyelemből  is - ilyent  soha  sem tettem,  ha-

nem minden "országos" természetü ügyet vagy a püspöki konferen-

ciák  döntése  alá  bocsátottam,  vagy pedig a konferencia kérése,

illetve megbizása  alapján  jártam el.  Azért nagyon csodálkozom,

hogy Mezgár kamarás úr ilyen "országos" mozgalmat meginditott

anélkül,  hogy  Excellenciád  utján a  kérdést  elém,  illetve rajtam

keresztül  a  püspöki  konferencia  elé  terjesztette s annak  hozzá-

járulását  kikérte  és  bevárta  volna.  Mert  itt  olyan kényes és

súlyos ügyről van szó,  amelynek esetleges sikertelensége a

nagy "országos" meghirdetés után nem lehet közömbös sem a ma-

gyar Ordináriusokra sem a magyar katolicizmusra, sem magára

bold.  Prohászka püspök úrra nézve.  Azt  hiszem,  nem  kell rész-

letesen kiterjeszkednem azokra a kellemetlen következményekre,

amelyek  itthon az  egész  magyar katolicizmust,  külföldön a ma-

gyar  nemzetet, bel-és külföldön pedig bold.  Prohászka  püspök

úr reputációját  érnék,  ha a nagy  apparátussal  meghirdetett  ügy

elbuknék.  Tisztelettel megjegyzem,  hogy én itt nem a peres el-

járás sikertelenségére gondolok, mert hiszen az sok más eset-

ben is előfordul,  hanem arra,  hogy a pert talán nem is engedik

meginditani.  Attól tartok ugyanis,  hogy  nagy akadályt jelent az

a körülmény,  hogy a megboldogult, kinek rendkivüli tudását és

mélységes hitét mindnyájan megcsodáltuk, három munkájával most

is az  Index-en  szerepel.  Ezek  a  munkái:  Az  intellektualismus

túlhajtásai;  Több békességet  /Egyh.Közl.1910.dec.23-i karácso-

nyi cikk/;  és a Modern katholicizmus,  amelyeket az akkori


./.                                     

.................................................................................................................


Index-kongregáció 1911. junius 5-i dekrétumával tett az Indexre

s  amelyek  azóta is rajta vannak,  bár  a  püspök úr laudabiliter 

se  subiecit.

          Ha Nagyméltóságod az ügyet "országos" meghirdetése előtt

hozzám,  vagy  a  püspöki konferencia elé terjesztette volna,  azt

javasoltam volna, hogy a nyilvános meghirdetés előtt kegyesked-

jék a Ritus  Kongregációval  tisztázni,  nem lesz-e az indexretétel

olyan akadály,  amely  miatt a peres  eljárást  esetleg  egyáltalá-

ban meginditani sem engedik. Minthogy azonban -ugy sejtem- ennek

a kérdésnek  figyelmenkivül  hagyásával  történt az  "országos"  meg-

hirdetés,  a többi  Ordinarius  úr  és a magam érdekében is kérem,

kegyeskedjék az egész  ügyet az Ap. Szentszékkel  tisztázni és

annak  olyan  értelmü  irásbeli  határozatát  kieszközölni,  hogy az

indexretétel  nem  lesz  akadálya  a  peres  eljárás meginditásának.

Ezt  a  határozatot  azután  méltóztassék  majd  velem,  illetve  a

püspöki karral,  közölni,  hogy  annak  birtokában  határozhassunk,

lehet-e, és milyen formában lehet a megboldogult püspök úr boldog-

gáavatása ügyében  "országos"  mozgalmat inditani. Mert nem sze-

retném, hogy ugyanakkor, mikor a megboldogultnak a legnagyobb

dicsőségét kivánjuk előmozditani,  esetleg a most meglevő dicső-

ségét  is  leszállitjuk,  amennyiben   tudatlan,  vagy   rosszakaratú

embereknek,  ki tudja,  milyen  gyanakvásra adunk alkalmat,  ha a

Szentszék az "országosan" meginditott mozgalom után a hozzá kerülő

peres  eljárást a mondott  körülmény miatt talán még meginditani

sem engedi.

          A  mondottak  alapján  mély  tisztelettel kérem  Excellenciá-

dat,  hogy  amig a püspöki  kar hozzá nem járul,  ne méltóztassék

engedni, hogy akár Mezgár kamarás úr, akár mások  "országos"-nak

hirdessék a mozgalmat,  hanem legfőlebb "székesfehérvári egyház-

megyei mozgalom"-ról beszéljenek, amennyiben ezt, mint az egy-

házmegye főpásztora kegyeskedik megengedni.


./.                                 

.................................................................................................................


          Fogadja  Nagyméltóságod  kiváló  tiszteletem  őszinte  nyíl-

vánitását.


Esztergom,  1942.  január  hó  26.


serédi05.jpg



         F/5.  Mezgár  Lajos  pápai  kamarás  levele  Shvoy  Lajos  megyéspüspöknek
                  ( Székesfehérvár,  1942.  február  5.  )


Kegyelmes Püspök Atya!


            Csupa véletlen, hogy Prohászkáért Társadalmi Egyesület

alakuló gyülése összeesett január 25-én  Árpádházi Boldog Mar-

git  700  éves  jubileumának  kezdetével  és  a  szenttéavatásáért

folyó imádsággal. Valóban az A.C. programmja gyanánt meg akar-

tuk  tartani  ezt  is  és  január  19-én  pl.  a  vezetésem  alatt  levő

Boldog Margit leánykongregació közös szentáldozással vett részt

a szemináriumi templom ama oltáránál végzett szentmisémen, ame-

lyen  levő  Margit  képet  éppen  kongregacióm  csináltatta  és  aján-

dékozta.  Utánna  meglepetéssel olvastuk  a  Nemzeti Ujságban azt

az elkésett figyelmeztetést, hogy ne 19-én, hanem a Dominikanus

naptár  szerint  25-én  történjék  az  ünneplés.  Ekkor  már az álta-

lunk  szabadnak  gondolt  napra  ki  volt  tüzve  a  kérdéses egyesü-

let  alakuló  gyülése,  de  mégis  elhatároztuk,  hogy  legalább ujra

közös  szentmisére  és  áldozásra  jönnek  össze kongraganistáim.

            Prohászkáért  Társadalmi  Egyesület  megalkotásában nem

egyéni  szándékkal  vettem részt, hanem a legnagyobb székesfehér-

vári  egyesületek  folytonos  ösztönzésére  és  a  végén  már ellen-

állhatatlan   sürgetésére.   Éppen  ezért  társadalmi  szervezést   ki-

vántunk adni a követelők tömegének,  hogy a egyházi  hatóságok bi-

zonyos  mértékig  kivül maradjanak a kezdeményezésen és annál

könnyebben és függetlenebbül  birálhassák  meg  akár már első lé-

pésünket, de főleg azért, hogy a célra  adakozók  jelentkezése  ese-

tében  az  állami   hatóság  elött  ne  tünjünk  fel  törvény ellenes

pénzgyüjtő  társaságnak.  Legelső  szóbeli  referátumom is ezt je-

lezte  azzal  a  kéréssel,  hogy  méltóztassék  eltürni az elfojthatat-

lan törekvés  megregulázását egy ilyen egyesület  keretében.

      Valóban visszanyomhatatlan volt már népünk kivánsága és egyre

nagyobb  a  csodálkozása, hogy már két komoly szenttéavatási per

is  indult és Ottokár püspökről meg senki nem gondoskodik. Köz-

ben  egyre  jobban  gyarapodtak  Ottokár  püspök ur sirjánál - kez-

dettől  eddig  144  ezernél  többen -, a hálatáblák, a  hálabeirások

a látogatási  könyvekbe  és  az  egyes feltünőbb  jelenségekről  a

szóbeszédek. Nagyon komoly  budapesti  férfiak is  tanácskoztak

arról, hogy  kézbeveszik az  ügyet és lejönnek  Székesfehérvárra

"elkezdetni  a  pert".

            Én  mint  theologus  átértékeltem  a  kérdés  nagyságát  és

legfontosabbnak tartottam, hogy megirattassék  Ottokár püspök é-

letrajza, tudományos  feldolgozás  alá  kerüljenek  eszméi és fellé-

pésének hatása a magyar szellemiségre, azért  fontosnak  tartottam

..................................................................................................................

magam is egy olyan egyesület megalakitását, amely komoly munkát

végezvén  türhetőbbé teszi a tömegek  számára a peres  eljárás  meg-

inditásának, elkezdésének késlelkedését.  Gondoskodni kell arról is,

hogy a még életben  levő  szemtanuk  is el ne haljanak és a nagy bio-

grafiához  szükséges  adatokat megszerezhessük tőlük. Ha ezt meg

nem tesszük, a következő nemzedék sok dolgot nem ért majd meg

Prohászkából és Prohászkáról, mert a kortanuk  magukkal  vitték a

sirba. Egyuttal  azt  az  alázatos  szellemet  iparkodunk  most  és  a

jövőben is kifejleszteni, hogy  Isten  akaratában  és  Anyaszentegyhá-

zunk döntésében megnyugszunk. Ha alul is maradna, a mértéken alul

maradna is Ottokár  püspök, az sem baj, mert  hiszen  nem akárki jö-

het  számitásba  és  nem  juthat  el  addig, hogy legalább  valaki gon-

doljon a szenttéavatásának megkezdésére. Sikertelenség esetében

is igen  nagy  szolgálatot  teszünk  hazánknak,  mert  ezt a csodála-

tos nagy egyéniséget nem engedtük elfeledni. És ha  Adyt, Aranyt,

Mécset stb. érdemes más nyelvekre leforditani, akkor Ottokár püs-

pök müveinek  leforditásaival és  életének  folytonos  ismertetésé-

vel csak  nyerhet a nemzeti  dicsőségünk. Az általunk  elgondolt és

immár meg is alakitott társadalmi egyesület elsősorban és elösször

is feldolgozza az u.n. Prohászka  anyagot  irodalmi  és  történeti

szempontból és ezzel párhuzamosan érlelődhetik meg az ügy any-

nyira, hogy valamikor, adott  /ügyé/ időben kanonizációs eljárás

lehessen belőle.

         Elgondolásomban elősször is a 2003 canon l. §-ra támaszkod-

tam. Minden hivő kérheti a per  meginditását, akár  szegedi, akár ko-

lozsvári  vagy  kassai  az  illető.  Engedélyt  erre  sehol  senkitől sen-

kinek nem kell kérnie. A canonban csak az a megszoritás áll, hogy

a kompetens ordinariustól kell kérni a pert. De hiszen még ezt e-

gyenlőre jó ideig nem is óhajtjuk kérni, hanem csak az történik,

hogy akiknek joguk van kérni a pert akár külön-külön, akár egye-

sülten, hát a canonban jelzett legitimus coetus-t formáltuk meg

Székesfehérvárott a nagy püspök nyugvóhelyén. Természetesnek tart-

juk, hogy  ebbe a coetusba  léphessen és hozzánk csatlakozhassék

mindenki, aki velünk együtt és hozzánk hasonlóan foglalkozni óhajt

Ottokár püspök ügyével. Ne külön-külön keressék majd a per megin-

ditását, hanem  ha  kell,  akkor  már  együtt  éspedig a székesfehérvári-

akhoz társultan. Más városokban, más egyházmegyében "coetust" nem

is  volt  szándékunkban   felállitani  és  az   alapszabályokba  sem   vet-

tünk  fel  ilyen  pontot.

            Még egy canon van amely biztatott, hogy tegyek eleget a kéré-

seknek: a 2049 canon. Szóbeszéd  tárgya  kezdett  lenni az országban,

hogy azért nem lehet meginditani a pert, mivel  még élnek, akik oko-

zói  vagy  határozói  voltak  az indexre  tételnek.  Ebből  később az a

látszat  származott volna, hogy  csalással  vártunk és megvártuk a kér-

.....................................................................................................................

déses egyének halálát. Ez alól a vád alól nehéz lett volna magunkat

tisztázni, fő1eg hogy  maga  a  jog  is mintegy feltételezi a csalás

fennforgását, ha harminc éven belül senkinek sem jut eszébe perre

vinni valakinek a szenttéavatási  ügyét.  És az  idézett  canon még a

culpabilis  negligentia  távollétét  is  igazoltatni  akarja  a  30  év

eltelte után kezdett perben. Fellépésünkkel tehát beigazoltuk, hogy

ilyen hanyagság nem terhelhet bennünket az utódaink előtt, viszont

csalás szándéka sincs bennünk,mert még időben mozgattuk meg a kér-

dést, amikor az eset1eges ellenálló erők még élnek vagy élhetnek.

          Az indexre tétel ügyét is átgondoltam, mint dogmatikus. Az é-

letszentség nem egyenlő az infallibilitással. A tévedés még nem er-

kölcsi  folt. Akik  itthon  láttuk  ezt a lángészt  azokban az; időkben,

amikor megtörtént az indexre tétel, épültünk a fegyelmezettségén és

meghódolása miatt még nagyobb lett előttünk. Nem egy szent van, a-

ki alaposan  tévedett  in  mente,  de Ottokár is hüséges maradt in cor-

de. Legfeljebb hogyha majd megjön az idő, hogy a per iránt benyujt-

suk kérésünket és az illetékes római  congregatio  nem  fogadja el,

akkor tovább várunk és dolgozunk nyugodtan esetleg generaciókon

át, mig a jó Isten akarja, hogy dolgozzunk, vagy végre felhagyjunk a

hiábavaló kisérlettel. Méltóztassék elhinni Kegyelmes Püspök Ur,

bennünk akik összeverődtünk Ottokár püspök ur ügyében,minden hát-

sószándék  nélküli  és  számitás  nélküli  alázatos  bizalom  van  a jó

Isten  akaratában  és  elfogulatlanul   hisszük  azt  is,  hogy  pártatlan  

lesz az illetékes  római  kongregatio  döntése  akkor is, ha akár már

a limine, akár pedig később  utasitja  vissza  kérésünket. Ne méltóz-

tassék  nyugtalankodni  azok miatt - ha valóban  akadnak ilyenek  -

akik rémeket látnak az "akadályokban". Ha igazi  akadály  lesz,az is

Isten akarata lesz, mert emberi erővel csak a saját kötelességünket

óhajtjuk teljesiteni, a véghezvitel pedig Istené.  Méltóztassék meg-

bizni bennünk, hogy ezzel a lelkülettel mi járunk a helyes és egye-

nes uton, és mi járjuk a hit alázatos mesgyéjét. Nem volna okos do-

log ezt a hitet emberi akadékoskodásokkal letörni.

            Nem  tudjuk  biztosan, mi lehet Kegyelmes Püspök Atya igazi

nehézsége ebben a kérdésben, de méltóztassék megengedni, hogy ha

például az emberek  maguktól is elzarándokolnak  Ottokár  püspök

sirjához és velünk együtt éreznek, akkor  nincsen  abban  semmi bün,

ha  idejövetelük   előtt  vagy   után   érintkezést  keresnek  az  itt  szé-

kelő egyesületünkkel. Sem ahhoz, hogy ide jöjjenek, sem ahhoz, hogy

velünk  társuljanak  nem   kötelesek  senkinek  az  engedélyét   kikérni.

Viszont vigyázni fogunk arra,hogy más személyek,más hatóságok,más

területek  érzékenységét és jogát ne sértsük.  Az egyesületünk  csak

annyiban országos, hogy a 2003.canon 1. §-nak megfelelően minden

katolikus magyar állampolgár beléphet, de minden egyesületi mükö-

dését és tevékenységét Székesfehérvárott saját megyés-főpásztorunk

ellenőrzése alatt végzi el.

              Ne méltóztassék rossz néven venni tölem ezt a hosszu felter-

......................................................................................................................

jesztést, de még meg kell emliteni néhány fontos dolgot:

      1. Ha  valamikor  ugy  gondoljuk, hogy  elérkezett a per kérelme-

zésének  az  ideje, akkor az egész  anyagot a boldogult  püspök  urral

kapcsolatos feltünő jelenségekkel együtt Nagyméltóságodnak bemu-

tatjuk, sőt előre átadjuk, ugy hogy  ennek  birtokában  valóban  lesz

mód előbb az illetékes római kongregaciónál előzetesen alapos in-

dokokkal érdeklődni és kedvezőtlen válasz esetében a különben po-

testas  ordinariat  illető  eljárást is megtagadni. Ez  esetben ugy mi,

mint az egyesületünk csak egy véleményt gondolhatunk magunkban

és mondhatunk  majd  nyilvánosan:  nincs  itt az idő! Ez az  igazság!

      2. Mi székesfehérváriak nem akartuk magunkra venni az ódiumot,

hogy egy Prohászka Ottokárt teljesen kisajátitunk  magunknak, azért

is láttuk  szivesen  és  kértük,  engedtük  és akartuk a hozzánk hason-

lóan cselekedni  akaró  testvéreink  csatlakozását a Székesfehérvá-

rott tömörült testvériségbe. Levelekkel tudnám igazolni nagyon je-

lentékeny férfiak ilyes  követelését az ország  különféle részeiből.

        3. Az ordinariusokat egyenként fel akartuk kérni, hogy legye-

nek a székesfehérvári coetusnak védői. Azonban az alakulással járó

bürokratikus eljárás alá mégsem akartuk vonni magas személyüket,

hogy személyi és származási  adataikat is a törvény  szerint  felter-

jesszük az állami hatósághoz az  alakulásban  részvevőkkel  együtt,

hanem amikor már ilyen molesztia nem érheti őket, akkor óhajtottunk

hozzájuk fordulni kérésünkkel. Magától értetődőnek tartják a kezde-

ményezők és csatlakozók, hogy Ottokár püspök ügye minden magyar

Ordinarius öröme.

      4. Mély  tisztelettel   jelentem,  hogy a  megalakult   egyesület

igazi cime: Prohászkáért,Társadalmi Egyesület Boldogemlékü Pro-

hászka Ottokár püspök boldoggáavatásának kieszközlésére. Csak az

első napokban került a meghivó lapokra a társadalmi mozgalom szó.

Amikor a belügyminisztériumban jártam az alakuló gyülés engedé-

lyének megszerzéséért, az alapszabály átnézésénél figyelmeztettek

e szóra és ott  helyben  kijavitottam a mozgalom szót egyesületre.

      5. Bármilyen örömteli és  lelkes is volt a meghivó, mégis  bizo-

nyos discretioval kezeltük az ügyet és a hangadó  emberek  meghivó-

jára ráirtuk, sajtónak ki nem adható. Még  saját  egyházmegyei lapun-

kat sem informáltam a dologról. Birtokomban van más városok nem egy

férfiának levele, amelyben  mentegetőznek, hogy  nem  ők adták ki az

ügyet a   helyi   sajtónak.  A budapesti  országos  sajtó  /KSV/  is csak

azután  foglalkozott  az  alakulással  miután  a  vidékiek  örömteli  cik-

keik  után  már  tovább  ők  sem  hallgathattak  és fel kellett őket men-

tenem  a  hallgatási  kötelezettség  alól.  Kérdéses  igazoló  irásokból

bemutatok néhányat Kegyelmes Püspök Atyának. Egyébként a sajtóban

jelentkező  országos  megnyilatkozás  a  magunk  akarata  ellenére csu-

pán az igazi országos közvéleményt fejezte ki hüségesen.

......................................................................................................................

              6. Beszélgettem  országos nevü férfiakkal e kérdésről. O-

lyan lelkesen óhajtottak cselekedni, hogy szinte szégyenkezve mondo-

gattam el a mi szerény  székesfehérvári  elgondolásunkat. Más váro-

sok és más vidékek sokkal  aktivabbak  Ottokár  püspök  tiszteletében.

Minket itthon  bizonyos  kétségbeesett várakozás tört le. A kegyelet

nagysága miatt mégsem ragadták magukhoz a vidékiek a kezdeménye-

zést, hanem igen becsületes jósággal  minket  sürgettek és Székesfe-

hérvárhoz kötötték magukat. Komoly férfiak elhatározták, hogyha bár-

milyen okból nem sikerülne  Székesfehérvárott  társaságot  alkotni,

akkor a jog  értelmében saját maguk is elkezdik  Prohászka  Ottokár

ügyének  gondozását és ez esetben a peres  kereset  sürgős beadását.

            7. A lefolyt  Széchenyi-jubileum  alkalmával magam is elővet-

tem Széchenyi müveit. Több mint féléven át tanulmányoztam a fonsai-

ban. És amikor egy alkalommal dr. Kovrig Béla egyetemi tanárral

beszélgettem róla, egyszercsak igy szólt a professor: "Te  is  igy lát-

tad? Mig én az egyetem által kért  előadásomra  készültem és Szé-

chenyit saját kiadásaiban olvasgattam, ugy  éreztem,  hogy  valami

szépség tölt el és tisztább lett a lelkületem." Nem is szüntem meg

azóta vádolni volt irodalmi és történelmi tanáraimat, hogy nem ad-

ták kezünkbe Széchenyit, hiszen az egész  katolikus  magyar  ifjusá-

got vele és  belőle  lehetett  volna  nevelni. Hibáztatom  azt  a  gene-

rációt, amely  látta  őt  és  vele  élt,  hogy  nem  adta  át és nem hagyo-

mányozta tovább még a legközelebbi generációra sem.Én magam és még

többen  mint  tanárok  sem  akarjuk a  felelősséget vállalni, hogy Pro-

hászka  Ottokár  szent emlékét nem adjuk  át  méltóan a  következő

nemzedéknek. És az  országban  szerte  élő  egyházi és világi baráta-

ink ugyanigy  gondolkodnak és fellépésünkkel  már is elértük, hogy

Ottokár püspök müveit ujra előszedték a könyvszekrényből és ujra

olvasgatják. Kellemes emlékem a debreceni piarista hittanárral való

beszélgetésem, aki elmondotta, hogy a gimnázium diákjaival nem birt

sem a kongregació sem az önképzőkör segitségével. Ottokár püspök

mély  tisztelete  sarkalta  arra,  hogy  a  többiek  mellőzésével szer-

vezze meg a Prohászka kört a diákok között. Prohászkával megfogta

a  diákok  lelkét  és  azóta  sok  a  gyónója  és  sok  az  áldozója és fő-

leg tisztultabb és mélyebb a növendékek gondolkozása.

       Kegyelmes Püspök Atya minden esetre igérem, hogy amennyiben

erőm engedi, vigyázni fogok arra, hogy  hibát  el  ne  kövessen az egye-

sület  és  megmaradjon   tökéletes   subjectioval  saját  ordinariusunk

és  egyáltalán   Anyaszentegyházunk   rendelkezéseivel  szemben. Vi-

gyázni  fogunk  még  egyes  szavakra is és a nagy  ügyhöz illő komoly-

sággal óhajtunk cselekedni. Méltóztassék különben megengedni, hogy

Kegyelmes Püspök Atyát esetleg felkeressem és ha maradt még vala-

mi  tisztázatlan   hibánk  a  jelentésem   után  is,  élőszóval  tisztázhas-

......................................................................................................................

sam és a megfelelő utasitásokat elnyerhessem.  Különben  maradtam

készséges engedelmességgel


      Székesfehérvár,  1942.  február  5.


mezgar05.jpg



         F/6.  Serédi  Jusztinián  herceprímás  válasza  Shvoy  Lajos  megyéspüspöknek
                  ( Esztergom,  1943.  június  22.  )


4881/1943 szám.


      Nagyméltóságu  és  Főtisztelendő  Megyéspüspök  Ur  !


           Prohászka  Ottokár  boldoggáavatása  ügyében  folyó  hó

8.-án  1513/1943  sz. alatt  kelt  nagybecsű  soraiból  tudomásul

vettem  a  S.   Congr.   S.   Officii   állásfoglalását.  Az  ügyet  az

őszi  püspöki  konferencia  tárgysorába  fel  fogom  venni.

           Fogadja   Nagyméltóságod   kiváló  tiszteletem  őszinte

nyilvánitását.


           Esztergom,  1943  junius  hó  22.


s-v-shvnak05.jpg









Nagyméltóságu és Főtisztelendő

                       S  h  v  o  y      L  a  j  o  s    megyéspüspök urnak

   S  z  é  k  e  s  f  e  h  é  r  v  á  r        



         F/7.  Részlet  a  Püspöki  Kar  1943.  október  6-ai  konferencia-jegyzőkönyvéből

. . .
. . .
. . .

13. A „Prohászkáért” társadalmi egyesület alapszabályainak jóváhagyását a püspöki kar a rítus-kongregációnak a szentté avatással kapcsolatos álláspont­jának tisztázásától tette függővé (1942. ősz 13. p.). Az ügy elintézésére a szé­kesfehérvári püspök urat kérte föl. A kongregáció válasza nem kedvező: „Cum res attente examinata sit, nunc Tibi respondere possum huiusmodi Beatifi­cationis causam, sive ob tria opuscula damnata, sive ob alia documenta, quae in hac Curia Romana extant, in magnas difficultates incursuram esse.”

Ilyen körülmények közt az alapszabályok nem hagyhatók jóvá, sőt ajánlatos az egész mozgalom megszüntetése.

A püspöki kar ezt tudomásul veszi.

. . .
. . .
. . .



         F/8.  Shvoy  Lajos  megyéspüspök  levele Mindszenty  József  hercegprímásnak
                  ( Székesfehérvár,  1946.  október  7.  )


      2384/1946

      Prohászka püspök úr indexről

levétele tárgyában.


1 drb



                  Főmagasságu Biboros Hercegprimás Ur!

                                  Eminenciás Uram!


              Mellékelten mély tisztelettel megküldöm Prohászka Ottokár

püspök  ur  indexről  levétele  ügyében  a  Szentatyához  intézett  alá-

zatos  felterjesztésemet.  Bocsánatot  kérek  a  késedelemért,  de az

igazat  megvallva  eddig  alig  voltam  itthon.  Ugy  tapasztaltam, hogy

az  egyházmegye  látogatása  igen  nagy  hatással  van  a  hivek  lelkére,

egyuttal   erőteljes  lökést  ad  az  ujjáépités  munkájának.   Augusztus

és  szeptember  hónapja csaknem teljesen erre ment.   Jövő  héten vég-

re befejezem körutamat, amellyel egyházmegyém csaknem valamennyi

egyházközségét meglátogattam.

            Látogatásomnak legörvendetesebb eredménye az idén megindult

csepeli  katolikus  leánygimnázium  az  Isteni  Megváltó  Leányainak ve-

zetésével.  Ugyancsak  Csepelen  a  lazaristák  kisszemináriumot  nyi-

tottak;  nagyon  kedvesen  és  okosan  foglalkoznak  a  kispapokkal,  a-

kiket  világi  papoknak  nevelnek.  Hiszem,  hogy  nagyszerű munkás lel-

kipásztorok   foknak   kikerülni  ezekből  a  csepeli  fiukból.

              Nagyon kérem Eminenciádat, ne méltóztassék rossz néven ven-

ni késedelmezésemet. Ugyanakkor  mély  tisztelettel  kérem,  méltóz-

tassék   kérő  levelemet   Rómába   juttatni.

              Eminenciád  felszentelt  biborát  mély   tisztelettel  csókolva

vagyok

              Székesfehérvár,  1946.  október  7.



Székesfehérvári püspök              

Főmagasságu  és  Főtisztelendő

M  i  n  d  s  z  e  n  t  y      J  ó  z  s  e  f

biboros  hercegprimás,   eszetgomi   érsek  urnak,

E  s  z  t  e  r  g  o  m  . 



         F/9.  Shvoy  Lajos  megyéspüspök  levele  XII.  Piusz  pápának
                  ( Székesfehérvár,  1946.  október  5.  )


Nr. 2384/1946


                       B  e  a  t  i  s  s  i  m  e        P  a  t  e  r  !

Vigesimus approximat annus, ex quo felicis recordationis praedecessor meus, Ottocarus Prohászka, episcopus Albaregalensis Spiritu fervens, praeceptorque Hungariae zelo apostolico plenus, in aeternam patriam avolavit.

Spiritu prophetico afflatus, futurorum eventum quasi praevidens, imanne certamen istud bonum inter et malum quod nostris diebus ubique experitur, futurum esse praenovit. Idcirco tempore episcopatus sui 22 annorum patriam indefesse peragravit et, praesertim exultos, imprimis vero viros, ex liberalismi indifferentia ac ignorantia religionis sublevare sategit. Aequo tempore sacerdotes apostolico spiritu replevit attentionemque suam questioni sociali convertit. Sub auspiciis eius Sodalitas Missionis Socialis ad christianae caritatis servitium fundamenta sua iecit; cui permultas feminas piissimas zeloque plenas, ad interiorem vitam ex SS. Eucharistia tamquam fonte manantem ab eo perductas, coadiutrices adiunxit.

Tempore exercitiorum spiritualium pro viris, eum sermonem facientem, in ipso actu et loco sermonis, mors eripuit. Mors eius symbolica totam nationem commoverat. Amici et inimici sincero affectu pietatis aeque ac honoris eum ad sepulchrum comitabantur. Modo 22 annis elapsis, magis quam olim, per moralia principiorum eius. "Apostolus et Praeceptor Hungariae" exsistit.

Ingenium hoc singulare, homo excultissimus, vir apostolicus eximiaeque vitae sanctitatis excellens - proh dolor - a S. Congregatione in Incidem est relatus. Eucharistici animi praestantia tunc clarissima luce refulsit. Prompto etessim ac humili animo iudicio S. Congregationis sese subiecit, quamvis S. Congregatio normas statutas in hoc casu non observaverit.

Iustinianus Card. Serédi, f. r. princeps primas Hungariae occasione ultimae conferentiae eppalis enarravit, se tunc temporis Romae, qua professor iuris canonici in Coll. S. Anselmo, secretarium S. Congregationis interrogasse, num S. Congregatio Ottocarum Prohászka ad normas rite interrogaverit: sit-ne paratus retnahere ea quae in doctrina eius sunt reprobata; in quo casu episcopus ad indicem referri nequit. Secretarius S. Congregationis pudore affectus Justiniano Serédi confessus est, hanc regulam in casu non esse servatam; econtra Ottocarum Prohászka, interrogatione omissa et ocassione retractionis reprabatae doctrinae sublata, in Indicem esse positum.

Dolorosum ac recrudescens vulnus Hungariae catholicorum est relatio episcopi, zelo et apostolico spiritu eximii, in Incidem. Sacerdotes fidelesque hodie adhuc aequo dolent de condemmatione maximi et optimi praesulis sine interrogatione peracta.

Vigesimo mortis anno magni praesulis, Praeceptoris Hungariae, quem tempora in multis comprobarunt, qui post bellum adhuc maior in oculis nostris apparet, humili obsequio filialique devotione Sanctitatem Vestram pro tota dioecesi, immo, - securi animo scribo - pro toto regno suppliciter rogo, ut Ottocarum Prohászka ex Indice demere benignissime dignetur.

Preces meas paternae benevolentiae Sanctitatis Vestrae humil­lime commendo.

Albae-Regiae, die 5-a Octobris 1946.


episcopus Albaregalensis            


Kapcsolódó hanganyag:  H1