"Virágvasárnapon születtem, holtan..."

Hatvan év "A kudarcok, a szomorúságok és fájdalmak javamra váltak" - mondta Papp Lajos

Dr. Papp Lajost a Pécsi Tudományegyetem Szívgyógyászati Klinikájának igazgatóját szombaton köszöntötték hatvanadik születésnapján. Az alkalomból tudományos ülést szerveztek tisztelői és barátai a Magyar Tudományos Akadémia pécsi székházában.

− A kérdés kézenfekvőnek tűnik számomra: készített-e számvetést, végigtekintette-e a múltat, hogy mit tett jót avagy se, fogadta-e ismerősei gratulációit? Netán ismét elbújt a nagyvilág elől?

− Már tudják a környezetemben is, hogy ezek a dolgok engem rettentően zavarnak. A születésnapomon rendszerint szabadságra megyek, hogy elkerüljem akár a szívjóságból, akár tiszteletből, netán bármi más okán engem gratulálni kelljen. És ettől nem tágítok.

− Miért ez a húzódozás?

− Mert a születés hihetetlenül misztikus valami, s úgy gondolom, ha ünnep, csak annak a számára lehet ünnep, aki ezt megélte. Ilyenkor ezért szeretek inkább egyedül maradni. Igyekszem távol tartani magam még a családom közelségétől, feleségem, gyerekeim gratulációjától is. S ebben senki sem kivétel, drága édesanyám sem volt az. De hogy mit jelent nekem ez a hatvan év, azt hadd magyarázzam el kissé bővebben. Az életünk tele van szimbolikákkal, s én 1948-ban virágvasárnapon születtem, holtan, és ahogy elmondták, a déli harangszó kondulására indult meg a szívem. Hatvanéves pedig éppen nagypénteken lettem. Tehát az életem hatvan éve szimbolikusan virágvasárnaptól nagypéntekig telt.

− Mégis, elárulná, hogy miként töltötte március 23-át?

− Végigjártam az utat. Aranyosgadányban, a szülőházamnál kezdtem − drága szüleimnek már csak a temetőben tudtam hálát adni −, majd azokon a pontokon mentem végig, sorrendben, amelyet kitelepítve a családdal bejártunk. Így előbb Mágocsra, onnan Csurgóra, majd Alsópeterdre autóztam, s déli tizenkettőre már Dobogókőre érkeztem, ahol a legenda szerint a Föld szíve dobog. Éppen előző este hívtak oda egy olyan ünnepségre, amiről korábban nem hallottam, ám a lehetőség felvillanyozott. Mint azt a meghívóim említették, a nagyvilágban pontosan délben nyolcezer dob szólal meg egyszerre, kérve a Teremtőt arra, hogy a békességet és a szeretetet erősítse a Földön. A dobok Észak- és Dél-Amerikán keresztül Ázsiáig szóltak... Számomra ez volt a születésnap ünnepe. Ott kellett lennem.

− Miért lett orvos és nem pap, netán politikus, s ha orvossá lett, miért éppen a szívsebészetet választotta? Honnan Papp Lajos közéleti indíttatása, szerepvállalása.?

− Elrendeltetett. A Teremtő adja a lehetőséget, s mi vagy élünk a felkínált eséllyel, vagy nem. Én igyekeztem élni vele. Nem kívántam másfelé menni. S ezen az úton − úgy gondolom − még a kudarcok, a szomorúságok és fájdalmak is javamra váltak. Figyelmeztettek és tanultam belőlük, sokkal inkább, mint a vélt vagy valós sikerekből. Nem emlékszem semmire, amire ma úgy gondolnék, hogy mégiscsak jó lett volna elkerülni, akárha politikai kiállásaimra, iraki utamra, netán saját szívműtétemre gondolnék. Amit megéltem, mind kellettek ahhoz, hogy idáig eljussak.

− Az akadémiai ünnepi tudományos ülésen Eperjes Károly, Kossuth-díjas színművész fogja elsőként köszönteni. Ismeretségüket jelzi ez, avagy több is rejtőzik a háttérben?

− Nem én szerveztem az összejövetelt, így a köszöntőhöz, a színművész jelenlétéhez nem tudok hozzászólni. Az viszont igaz, hogy nemcsak ismerős, beszélős viszonyban vagyunk, hanem lelki jó barátok, s abban hasonlóak, hogy ő is megjárta és járja folyamatosan a keresztutat.

Templomban az oltár

Dr. Papp Lajos pécsi szívsebész a Baranya megyei Aranyosgadányban született, nős, a felesége is orvos. Két gyermekük van, Lajos (1975) és Katalin (1979). Kutatási területe a szívritmusbetegségek kezelései, a coronaria bypass műtétek hatásossága, az új műtéti eljárások. Megjárta a harvardi egyetemet, Párizst, dolgozott a budapesti, zalaegerszegi szívsebészeten. Széchenyi-díjas, Prima Primissima közönségdíjas, és többek között 1998-ban elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét, amelyet a magyar szellemi élet jeles személyisége vehet át, akinek a „munkássága, életműve példa a nemzet felemelkedéséért, megmaradásáért végzett odaadó, önzetlenül és a személyes bátorságot sem nélkülöző munkálkodásra. ”Papp Lajos meggyőződése, hogy a mosoly gyógyít, hogy az öröm erősíti az immunrendszert. Vallja, hogy az embernek az élethez hitre van szüksége. Egyszer azt mondta: „Azért vállalok szerte az országban előadásokat, hogy az élet szépségét hirdessem, hogy eloszlassam a fásultságot, a letargiát. ”A műtét közben pedig elmagyarázta: „Ha az emberi testet úgy fogjuk föl, mint Isten alkotását, s abban a templom a mellkas, akkor a templom közepén az oltár a szív.”

Kozma Ferenc