"Ha nem vigyáztok, száz év múlva megesz benneteket a tetű"

 


NYÍLT  LEVÉL  DÉSI  JÁNOS  ELVTÁRSNAK

Kezemben tartok két írást. Az egyiknek címe: A hazug püspök. Megjelent a Népszava internetes oldalán (2009.01.14.-14:56:02. Szerzője Dési János.

A másik írás Dési János életrajzi adatait tartalmazza. (www.wikipedia.hu Dési János szócikk). Ezek szerint a fiatal titán, az életveszélyesen harapó "házőrző" mindössze 44 éves, Budapesten született 1964. december 13-án. Ez azt jelenti, hogy ő akkor látta meg a napvilágot, amikor én az ő elvtársai börtönéből ideiglenesen kiszabadultam. A veszett kutyák harapásai ellen akkor minket nem oltottak be. Ennek ellenére ép ésszel élem a magam kilencvenedik évét, és íme még tudok nyílt leveleket írni. Legutóbb Gusztos Péter SZDSZ elvtársat utasítottam rendre, mert a magyar kereszténység legnagyobb hősét, apostolát és prófétáját, Prohászka Ottokár püspököt rágalmazta a magyar parlamentben.

Most Dési Jánost, „az írástudók árulóját” veszem tollhegyre, mert cionista létére még mindég Magyarországon él, és rágalmazza édesapám, vitéz Barlay János tábornok hős katonáit és a katolikus magyar hívek egyik püspökét. Dési János ugyanis azt írja, hogy „az egykori Szovjetunió megszállásában közreműködő magyar katonaság brutális kegyetlenséggel bánt a civil lakossággal…” így hát ne csodálkozzunk mindazon, amit a Vörös Hadsereg viszonzásul velünk tett.

„Az antirasszizmusban elért tetteiért Radnóti-díjat nyert”, valamint „a Magyarországi Cionista Szövetség és a Zsidó Oktatási Központ lapjának az EREC-nek volt szerkesztője” ugyanebben az internet cikkében a zsidó kisebbség ateista csoportjától eddig soha nem tapasztalt örjöngéssel és pimaszsággal Prohászka Ottokár utódját, Spányi Antal megyéspüspököt „A hazug püspök” című förmedvényében "tudatos történelem-hamisítónak" nevezi, mert a Don kanyarban elesett hőseink emlékére emelt káponában bemutatott szentmiséjében azt "merte" mondani, hogy „ezek az emberek a hazájukat védték” „Spányi püspök embertelen, értelmetlen, szélsőséges és hazug megjegyzéseivel annak a Horthy rezsimnek a legelvadultabb szólamait ismételgeti, mely a halálba küldte azokat, akiknek értelmetlen halálára most emlékezünk”.

Dési elvtárs! Én magát teljes mértékben megértem! A hithű zsidó Julien Benda világhírű könyvében 90 évvel ezelőtt éppen az ilyen fajzatról írta könyvét, Az irástudók árulásá-t. Mert hát ki is ez a Dési János? Idézet következik: „1985-től a Magyar Nemzet gyakornoka, majd újságírója, 1991-től /!/ a Magyar hirlap munkatársa, 1996-tól a Népszava belpolitikai rovatvezetője, majd főszerkesztőhelyettese… Az ATV Újságíróklub műsorának szerkesztője… stb.”

Dési elvtárs! A keresztény-magyar média beépített tagjaként 1985-ben aligha merte volna főpapjaink bármelyikét "hazug püspöknek" nevezni. Most mint a hazai cionisták bajnoka nemcsak ezt merészeli leírni, hanem azt is, hogy csonttá fagyott, megfelelő felszerelés nélkül küzdő katonáink hazájukért, értünk, családjaikért harcoltak utolsó leheletükig. Csak azt nem értem, hogy miért nem megy saját hazájáért hősként harcolni Israelbe? Hiszen a cionizmusnak legfőbb célja az volt, hogy önálló államot hozzanak létre. Talán azért nem megy ki, mert ott három évig igen kemény katonai kiképzésnek kell alávetnie magát minden zsidó férfinek. Tudja Dési János elvtárs, hogy én milyen kategóriába sorolom magát? Abba, amelyet Márai Sándor, a zsidó feleségét, Lolát élete végéig szerelmesen szerető, és éppen a Dési Jánosok miatt inkább a száműzetést vállaló igaz magyar író mondott: „Nekem nincs semmi bajom a zsidókkal (hiszen felesége is zsidó volt). Nekem csak a szemtelen és tisztességtelen emberekkel van bajom. Sajnos azonban ezek között legtöbb a zsidó” (Hitvédelem és hazaszeretet Prohászkánál. 157.o.)

Dési János a szemtelen és tisztességtelen kategóriába tartozik. Miért? Mert rágalmazza a magyar katonákat és Spányi Antal püspököt, ahelyett, hogy hazáját, Izraelt a zsidó hadsereg tagjaként védené. Ezekről mondta Prohászka épp száz évvel ezelőtt: „Ha nem vigyáztok, száz év múlva megesz benneteket a tetű”.


           vitéz Barlay Ö. Szabolcs
vasmisés, ny. tábori lelkész, MTA doktora