|
|
Izaiás 2, 1-5; Római levél 13, 11-14; Máté evangélium 24, 31-44.
Itt az óra! Új életet akarok kezdeni. Útnak kell indul-nom. Nem ragadhatok le eddigi önmagamnál. Úrjövet van: advent. "Üdvösségünk közelebb van, mint mikor hívők lettünk". Az első hét első vasárnapján rálépek egy útra, melyet Mária és József már megtettek. 23 nap áll előttem. Nem lesz könnyű, mert hosszú az út, és állandó éberségre, fegyelemre lesz szükségem.
Názáretből csak úgy lehet eljutni Betlehembe, ha válla-lom az úttorlaszokkal, szakadékokkal teli úttalan utakat. A próféta hangja betölti az éjszaka csendjét: "egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át" (Iz 40, 3). Az úttalan út én magam vagyok. Ebben a sivatagban akar utat törni bennem a kegyelem.
Három igét éget lelkembe a mai liturgia: Virrasztanom kell (evangélium); Nem dédelgethetem testemet (lecke) és Rajta! Gyerünk! (Izaiás).
Hétfő. Iz 4, 2-6; Mt 8, 5-11.
"Az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisz-títja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével…" A radikális kifejezéseket meg kell szoknia elpuhult, kényes fülemnek. A prófétáknak ez a stílusa. Csak akkor lesz részem a kegyelemben, ha előbb meg-tisztulok. A megtéréshez vezető úton menedékre (mene-dékház) szorulok: sátorra, tetőre a nappali forróság el-len.
Amit a próféta mégcsak látomásban áhít, azt az evangélium már elérhető közelségbe hozza. A kafarnaumi százados megmutatja, hogyan lehet útnak indulni Betlehem felé: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj". Nekem elég, ha egyetlen szót mondasz; számomra már az is gyógyulást, lelki tisztulást hoz! A pogány százados hite és alázata felülmúlja a választott népnek, még papjainak is magatartását… Alázat és hit nélkül egyetlen egy lépést sem tehetek meg a Betlehembe vezető úton. Legjobb lesz, ha azt teszem, amit a "néma lélektől megszállott fiú" édesapja tett. Jézus megkérdezte az apát: hiszi-e, hogy Isten meggyógyítja fiát? Az apa könnyek között felkiáltott: "Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen"
(Mk 9, 24). Advent a hit időszaka. Ha nincs elég hitem, kérjek segítséget Istentől! Egy mustármagnyi hit mérföldekkel rövidíti le végtelennek tűnő utamat. A hit nemcsak erőt ad a gyalogláshoz, de szárnyakat is…
Kedd. Iz 11, 1-10; Lk 10, 21-24.
Utam olyan tájakra, hegycsúcsokra vezet, ahol más törvények uralkodnak, mint amelyek az evilágot vezérlik. A kegyelem világa, vagyis az Isten országa az Úr ismere-tével van tele; és az Úr lelke nyugszik rajta, mondja a próféta. Az oktalanság és a rosszakaratú butaság helyett a kegyelem világában a bölcsesség, az értelem, a tudás, a tanács lelke veszi át az irányítást. A lázadás és az örökös törvényszegés helyett pedig az Úr félelme tölt be min-dent. Ezért igaz a próféta látomása: "sehol nem ártanak és nem pusztítatnak az én Szent hegyemen, mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert".
Az evangélium már ennek az Újszövetségnek világába vezet. Itt más mértékegységgel mérnek. Itt a megalázottak, a kisemmizettek lesznek a megbecsültek. Itt a megtért cédák és vámosok megelőzik a magukat tisztának hitt gőgösöket (Mt 21, 31). Ez az adventi konverziónak, megtérésnek legmélyebb titka: a csaló Léviből is válhat Máté apostol és a hét ördögtől megszabadított utcanőből is lehet bűnbánó Mária Magdolna…
Ez valóban az emberi történelem és benne egyéni sor-sunk legnagyobb "szenzációja". Épp a mai evangélium sejteti meg velünk, hogy ez magát Jézust is örömujjon-gásra ragadtatta; mai szóval élve "extasim passus est", vagyis örömében felujjongott, szent önkívülettel felkiál-tott: "Igen Atyám! Így tetszett Neked, mert elrejtetted a bölcsek és okosak elől és a kicsinyeknek jelentetted ki." Majd az apostolok felé fordulva ennek az örömujjongás-nak jegyében felhívta figyelmüket, hogy legyenek boldo-gok, hogy ennek az isteni titoknak ők is részesei lehet-nek… Én is, ha kilépek önteltségem nevetséges korlátaiból és megpróbálok "kicsi" lenni. Útban Betle-hem felé egyre kisebbnek kell lennem. A két vándor, Mária és József életének ez a titka…
Szerda. Iz 25, 6-10; Mt 15, 29-37.
Az adventi vándorlásban nem hagy magamra az Úr. Igaz, hogy meredek hegyeken kell felkapaszkodnom, de segítséget is kapok, amikor lélekben kifáradva legszívesebben visszafordulnék. Az Úr ugyanis "bőséges lakomát rendez a hegyen". Ez az agapé természetesen nem fizikai értelemben értendő. Ezen a lakomán mindannyian találkozunk az Úrral, aki belénk lát, és lerántja életünkről a leplet és lemossa népéről a gyalázatot, mondja a próféta. - Hogyan megy ez végbe?
A kérdésre az evangélium válaszol. Előbb kigyógyít vakságomból, süketségemből, bénaságomból, némaságomból, - majd látván szánalomra méltó lelkem éhségét és szomjúságát, bőséges lakomára hív, melynek ő a házigazdája, de felszolgálója is.
Azt is látnom kell, hogy milyen nagy különbség van a prófécia és az evangélium között. Izaiás magát a tényt rögzíti: bőséges lakoma lesz a hegyen. Az evangélium minden részletre kitér: Jézus, mint gondunkat viselő atya észreveszi fáradságomat, és hogy ki ne dőljek az úton, leültet, pihentet, táplál… Jézus gondoskodó szeretete lenyűgöző, lélekbe markoló és éppen ezért felejthetetlen… Ezért nem lehet visszafordulni, nem lehet elhagyni… követni kell egészen Betlehemig.
Csütörtök. Iz 26, 1-6; Mt 7, 21-27.
Nagy vállalkozás útra kelni. A kísértés óriási! Miért hagyjam ott a biztonságot jelentő Názáretet, az otthont, munkát, megélhetést biztosító életet a teljesen bizonytalan, veszélyekkel teli több hetes betlehemi vándorlásért? Jogos és logikus a kérdés: hogyan merészkedik valaki is nekivágni ilyen útnak? A próféta válaszol: "Bízzatok az Úrban, mert az Úr örökké megmaradó szikla" - Lényegében ez a mi adventünknek, három hetes utunknak, lelkigyakorlatunknak a titka. Azért merünk bátrak lenni, sőt merészek, mert Isten a várunk, bástyánk…
Az evangélium megint pontosít, és részleteiben elmondja, hogy mit ért sziklán? Van homokra és sziklára épített ház. Az előbbi a tomboló viharnak nem tud ellenállni, és kártyavárként összeomlik. A házon természetesen nem épületet kell érteni, hanem személyiséget, jellemet, becsületet, erkölcsi magatartást, hitet, vagyis istenes életet. - Adventben épp azt kívánja tőlem az Isten, hogy maradandót alkossak: építsem lelkiéletemet, világnézetemet sziklára, magára az Istenre. Akkor szakadhat a zápor, ömölhet az ár, süvölthet a szél… A víz halad, a kő marad…
Péntek. Iz 29, 17-24; Mt 9, 27-31.
Advent első felében még alig pislákol a fény. A koszorún még csak egy gyertya küszködik az ijesztő sötétséggel. Ez is jelkép: önmagam állapota, viaskodása. Mégis milyen biztos irányt mutat a reménytelenségben: tudom, hogy merre kell mennem… Ilyen volt a próféta sorsa is. A reménytelenségben is hirdette, hogy a homály és a sötétség egyszer elmúlik és "látni fog a vakok szeme"…
A liturgia szent lelke megint remekel, mert épp azt kívánja érzékeltetni, hogy amit a próféta csak tapogatózva megsejtet, azt a Megváltó íme megvalósítja: reményből bizonyosság lesz! A történet jellegzetesen adventi, hiszen a két ember vaksága mindannyiunk botorkálását, bizonytalanságát jelképezi. Most még szükségképpen "tükörben, homályosan látunk és nem színről-színre" (1 Kor 13, 12). De a Megváltóba vetett hit egyetlen gyer-tyája is elegendő ahhoz, hogy vakságomból kigyógyuljak. Nekem is azt kell tennem, amit ők. A két vak ugyanis meg volt győződve, hogy egyedül Jézus segíthet rajtuk; ezért állandóan nyomában voltak, követték és hangosan könyörögtek, sőt kiáltották: Könyörülj rajtunk. Épp ez a kitartó állhatatosság és hitük bizonyossága volt legnagyobb erényük! "Hiszitek, hogy tudok valamit tenni veletek?" "Igenis, Uram" válaszolták. Akkor megérintette szemüket és így szólt: "Legyen hitetek szerint". Ennél jobban aligha lehet meggyőzni minket, a Názáretből Betlehembe vándorló vakokat, rosszul látókat, hogy advent nem merő ájtatosság, hanem szívós állhatatos munka, kiáltás, könyörgés és hitünk próbatétele. A vakok nem nyugodtak bele addig, míg nem találkozhattak Jézussal, sőt amíg nem hallották hangját és ujja nem érintette örök sötétségre ítélt szemüket… A két vak hitével, sőt meggyőződésével lépek Jézus elé: Uram, vakságomon egyedül Te segíthetsz!
Szombat. December 8. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása. Ősevangélium; Ef 1, 3-12; Lk 1, 26-38.
Bár ez az ünnep közvetlenül nincs kapcsolatban az Úrjövettel, mégis elmélyíti adventi hitünket. A Názáretből Betlehembe vezető vándorútnak ugyanis Szűz Mária a központi alakja és vezetője. Éppen ezért ismernünk kell róla mindent, ami segít megérteni a megtestesülés titkának körülményeit és azokat a hittitkokat, melyek Jézus édesanyjával vannak kapcsolatban. Mária szeplőtelensége, teljes tisztasága ennek az ünnepnek lényege: Tota pulchra es! A bűnnek még makulája, foltja, sincs Benned, ó Mária, mert a Te kiváltságod egyedülálló a világon: édesanyja vagy az Istenfiának!
Mindaz, amit advent első felében eddig elmélkedtünk, vagyis a hitről és az alázatról, Máriában válik kézzelfoghatóvá. Az evangélium a megtestesülés első pillanatait tárja fel: az Isten szándékának mélységeit, melyekre Mária igent mond. "Íme, az Úr szolgáló leánya" Mária legszebb válasza az Istennek. E nélkül az Igen nélkül nem lehetne megérteni Názáret és Betlehem titkát, sem azt a hosszú utat, melyet Máriával együtt teszünk meg. Nekünk csak azért lehet adventünk és karácsonyunk, mert a Megváltónak ilyen édesanyja van. A hetekig tartó utunkon nem teszünk mást, mint figyeljük és követjük Máriát, aki Józseffel együtt előttünk megy a fárasztó úton.
|
|