A  család  szentsége  ellen  véteni  bűn !

 


Családrombolás felülről

Közismert, hogy Kádár János diktatúrája, éppen a politikai összeomlástól remegve, 1956 tavaszán, kedvezni akarván a népnek, meghozta a máig érvényes abortusz törvényt. Azóta, vagyis 50 éve, felborult a magyar családok élete, elszabadult a pokol, az elválások, a szabadszerelmek, a házasságon kívül született gyermekek, a magzat gyilkosságok milliós száma Mohácsnál nagyobb tragédiát zúdított népünkre.

Legutóbb a neoliberálisok és a saját eszméiket megtagadó neoszo­cialisták családellenes kampányba kezdtek. A miniszterelnök le­gutóbb arról beszélt, hogy a házasság kötöttségét nem vállalóknál több gyermek születik, mint a hagyományos házasságot vállalóknál. Íme a „mesterséges mennyország” teóriájának leleplezése. Honla­punk ezzel az írással válaszol annak az embernek, aki saját magát notórius hazudozónak minősítette.


Balavány György:

Mesterséges mennyországok

A kormány azt hiszi, büntetlenül rombolhatja a családokat

( Magyar Nemzet,2007. március 3. )

„Rendszerint meg is kérdik a gyerektől, hogy apával vagy anyával szeretne-e maradni, holott ennél szemetebb kérdés nincs a világon. Tudniillik a gyerek apával és anyával akar maradni. A gyerek ugyanis nem liberális, hanem konzer­vatív.”

Hogyan jön össze a neoliberális gazdaságpolitika, a drogtörvények enyhítése és a család intézményének felszámolása? Ha vetünk egy viszolygó pillantást az MSZP–SZDSZ koalícióra, megállapíthatjuk: így. Amit művelnek, persze nem új a nap alatt: ők csupán radikálisan és gyorsan akarják érvényesíteni azt a politikai eszmét, mely szerint a piac szabadsága fontosabb az emberek szabadságánál. A fejlődés (egy szűk réteg gazdagodása) útjából el kell távolítani minden korlátot, erkölcsi skrupulust, tíz- vagy akárhány parancsolatot. Persze, a Kossuth téri vasfüggöny nem áll a fejlődés útjában. Az csupán az állampolgárok, nem pedig a tőke szabad mozgását akadályozza. Maradhat.

Gyurcsány miniszterelnök a napokban kinyilatkoztatta: ott nő a gyermekvállalási kedv, ahol házasság helyett alternatív megoldásokat keresnek a polgárok. E szellemi gorgó szerint nem azért születik több gyerek a skandináv országokban, mert ott nagyobb a megélhetés biz­tonsága – hanem mert kevesebb házasság köttetik. Ha valaki még mindig nem értené, fordítok: a házasság útjában áll a szaporodásnak. A vitalista Gyurcsány szerint a nálunk felvilágosultabb népek a házasság túlhaladott intézményét – mint valami béklyót – lerázzák magukról, és lám: sza­porodásnak indulnak. Hazafi vagyok, reformer és demokrata – mondta önmagáról Ferenc legutóbbi beszédében, amikor azt is megemlítette: az volt ám a modernizáció győzelme, amikor az egyházi esküvő kiváltható lett az állami szertartással.

A liberálisok szeretik hangoztatni, hogy a házasság rossz, hiszen többnyire válással végződik. Aki nem akar válni, ne házasodjék. Köl­tözzenek össze, akik szeretik egymást, aztán költözzenek szét, amikor már nem szeretik egymást. Csakhogy van itt egy kis probléma: a gyerek. Amikor ugyanis már nem szeretjük egymást, és szétköltözünk, felmerül a kérdés, hogy vele mihez kezdjünk. Mert a gyerek bosszantóan buta, és nem érti, hogy apa meg anya szabad emberek, akik eztán mást fognak szeretni. Liberális felfogásban az ember lecserélhető. Az öregecskedő feleség is lecserélhető egy fiatalabbra. Rendszerint meg is kérdik a gyerektől, hogy apával vagy anyával szeretne-e maradni, holott ennél szemetebb kérdés nincs a világon. Tudniillik a gyerek apával és anyával akar maradni. A gyerek ugyanis nem liberális, hanem konzervatív. Sajnos a házasságok harminc százaléka válással végződik, azonban az élettársi kapcsolatok duplája bomlik fel – hatvan százalék. És mennek tovább a szabad felnőttek, kis sebesülteket hagyva maguk után – azért, mert önmagukat jobban szerették, mint őket.

Nem akarom bántani az elváltakat. Azokat az embertársaimat sem, akik hűséges élettársi kapcsolatban élnek, és gyereket nevelnek. De feltét­lenül el akarom mondani, hogy a házasság nem rabság, hanem szabad, felnőtt emberek életre szóló szövetsége, amelyben nem válással reagálnak a problémákra, hanem azzal, hogy megkeresik a megoldást. Holtodiglan, holtomiglan. Egy ilyen szövetségben biztonságban vannak a felek, és e szövetség oltalmában nemcsak megszületni tudnak a gyere­kek, hanem boldog légkörben felnőni is. Igaz, valószínűleg nem fogják szeretni a házasságellenes politikusokat.

A gyerek, mint mondtam, konzervatív, ám kamaszkorban valahogy li­berális allűröket kezd mutatni, aztán ezt sokan kinövik. E korban kezd vadászni az emberre a drog- és a pornóipar. A kamasznak nagyobb a feje, mint az esze: kívül érettnek tűnik, de személyisége fejletlen (ez a közös a kamaszokban meg a liberális politikusokban.) Molnár Lajos miniszter, aki szemre kétségtelenül érettnek tűnik, elképesztő dühvel utasította vissza a Pszichiátriai és Neurológiai Szakmai Kollégiumok állásfogla­lását a drogok káros hatásairól. A szakemberek ugyanis ki merték mon­dani azt az egyszerű és konok igazságot, hogy a marihuánafogyasztás személyiségromboló, és súlyos függőséget alakít ki. Mire Molnár: „Kérem a kiadott állásfoglalás haladéktalan írásbeli visszavonását, illetve az attól történő teljes elhatárolódást, és egyúttal kérem egy olyan új állásfoglalás kialakítását, amely illeszkedik a probléma társadalmi sú­lyához, erkölcsi, szakmai tartalma igazodik az európai normákhoz, és ami alkalmas az egészségügyi tárcához méltó drogstratégia kialakítására.” Ha szabad interpretálnom: aki a marihuánát korlátozni akarja, az erkölcs-, szakma- és Európa-ellenes; a szakemberek, akik nemcsak a drogügyi irodalommal, hanem orvosként narkós fiatalok életének mentésével is foglalkoznak, méltatlanok az egészségügyi tárcához. Kicsoda-micsoda méltó ehhez az egészségügyi tárcához? A TASZ-os, kendermagos ifjú­gárdisták, akik maholnap azért lobbiznak majd, hogy a csecsemők is fogyaszthassanak hasist, valamint lehessen az utcán közösülni?

A liberálisok piacra dobják az erkölcsöt is, az eszmék piacára. Oda, ahol a szabad verseny dönt – ami egyébként régen nem szabad, sőt már nem is verseny. Az önműködő piac törvényei közé helyezve a drog nyerni fog, mert boldogtalan társadalomban élünk, ahol – Baudelaire-rel szól­va – a mesterséges mennyországok kelendők. Rémületes látni, ahogy két érdek, két hatalmas erő találkozik: a szívni óhajtó társadalom, és a társadalmat szívatni óhajtó politika. A piaci automatába bele lehet haji­gálni a gyerekeket is, a családokat is, a csecsemőket is, a tanárokat is, a tudósokat is, a hitet, a reményt és a szeretet is, mindent. És az automata mindegyik esetben ki fogja írni: nem versenyképes. Vagy másképpen: nem költséghatékony. Mégsem kell, sőt nem is szabad eltűrni egy olyan kormány regnálását, amely a családokat akarja lerombolni, drogossá akarja tenni a fiataljainkat, s legutóbb lépést tett a gyermekpornó legali­zálása felé: rendeletet hozott, hogy már tizennégy éves lányokról és fiúkról, ha valamiképp rávették őket a beleegyezésre, lehessen pornográf felvételeket készíteni, büntetlenül. Azt hiszik, ilyen törvényeket lehet hozni büntetlenül. Hát nem lehet.

Az Index portál – melynek főszerkesztője, Uj Péter a Gyurcsány által rendszeresen eligazított Népszabadság vezérpublicistája – közölt egy cikket, Fucking Kids címmel. Normális országban már e címért betiltat­nának egy sajtóterméket. A szöveg szerint „ugyanaz a kispolgári prüdéria és rendpártiság próbálja meg most a szexuális szabadságjogokat meg­nyirbálni, amelyik bezáratja a legjobb szórakozóhelyeket, és a kábítósze­reket mint a rézf...ú bagolynál is ijesztőbb sátánt igyekszik bemutatni.” A cikk szerint „az egyházak fogják be a szájukat”, ha fiatalok szexuális kizsákmányolásáról van szó. A cikk kifejti, csak galád és irigy ember akarja a „békésen párzó fiataloktól” elvenni az örömöt, hogy lefilmez­hessék egymást. A szerző őszintén üdvözli, hogy iskolás fiúk és lányok tanulás helyett „egymás ivarszerveivel foglalkoznak”, és élvezik a szexet tizennégy év fölött, akár perverz módon és több partnerrel is. Ez az a szemlélet, ami méltó a jelenlegi kormányhoz.

Én azt remélem, az egyházak most nem fogják be a szájukat. Hanem előállnak és elmondják ennek a boldogságkereső, elhagyott, nem ver­senyképes és nem költséghatékony nemzedéknek, hogy az Úristen drága áron váltotta meg őket; nem a narkó mennyországát, hanem az igazit készítette el nekik, s ráadásként boldog életet a földön. De a Gyurcsány-lelkű emberekről is van mit mondani. Péter apostol így szól: „Ezek víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva... szabadságot ígérnek, bár maguk a romlottság szolgái.” (Péter 2, 18.) Persze, ők így érzik jól magukat, és csak nevet­nek az ilyen üzeneteken. Nem baj.

Közeledik a nap, amikor nem fognak nevetni.