Vád- és védőbeszéd
Mécs László

"Fiatal Magyarság"


Nézem ezt a képet... Nagyon szeretem. Természetesen azért, mert a képnél jobban szeretem azokat, akiket ábrázol: a fiatalságot. De nem elvontan, hanem azzal a szeretettel, amellyel Jézus hívta őket magához, egyenként és csoportosan
Jézus egyik legmegrendítőbb üzenete a világhoz az a kijelntő tőmondata, mely minden eddigi és még ezután következő filozófiai rendszert szinte feleslegessé tesz. , mert kipellengérezi gőgjüket. Ez a tőmondat az Evangélium egyik pillére: "Ha csak nem lesztek olyanok, mint a gyermekek. " A filozófusok és vallásalapítók ugyanis mindig a rafinált agyú, beképzelt felnőtteket szólítja meg, mert szerintük az ő magas tudományukat a gyermekek úgysem tudják felfogni.

Amióta ráébredtem arra, hogy Jézus még az apostolok számára is azt tűzte ki célul, hogy a gyermek legyen az emberideáljuk, azóta 180 fokot fordult velem és bennem a világ. Azóta lettem a fiatalok apostola, barátja és titkaik ismerője.

Ez a kép is épp abban a pillanatban örökítette meg a fiúkat, amikor titkot súg egyik a másikának a fülébe! Mi felnőtt cinikusok persze azt gondoljuk, hogy valami erotikus malacságon, vagy vaskos izléstelenségen vigyorognak kajánul, és mivel magunkból indulunk ki, nem is tudjuk elképzelni, hogy esetleg épp azt mondja egyik a másiknak, hogy "ma délután gyere velem, és elviszlek egy nagyszerű felnőtthöz, aki egészen új és "meredek" dolgokat mond a világról"... Vagy talán azt, hogy "képzeld el, találkoztam egy férfivel, aki jó emberismerő és megoldotta nehézségeimet"...

Annyi bizonyos: addig nem születhet meg egy új világ, míg nem éreznek felelősséget a felnőttek ezekért a fiúkért, lányokért. Erre szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét!

A Fiatal Magyarság rovatunkban most egy olyan verset mutatunk be, melynek íróját, Mécs László papköltőt ezért a verséért bíróság elé akarták állítani lázítás miatt. A verset 1933-ban írta, és abban az időben ilyen hangon nem nagyon szóltak, különösen nem papok.


Vád- és védőbeszéd

Én, Mécs, Isten szavának trombitája
S mint költő, élő lelkiismeret:
Szétkürtölöm most minden égi tájra,
Hogy vannak züllött ifjú emberek,
Kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!

A kis királyfit rajongástul égve
nagy mesterek védték a bűn elől,
grófok, bárók s a pápa őszentsége
is érdeklődött hogyléte felől!
- s ezekre nem vigyázott lelki csősz!
E fiúkért valaki felelős!

E fiúknak nem volt gyerekszobájuk,
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk,
lakásuk volt egy rossz-szagú muszáj-lyuk,
hol több család csókolt, pörölt, aludt!
Vagy ólban nőttek, s rájuk tört az ősz,
E fiúkért valaki felelős!

Vagy műhelyekben forgáccsal, csirizzel
kavart habarcs volt álom-malterük.
Az életükben ember-jóság-ízzel
nem találkoztak, bár az ég derűt
szült, mert Istennel viselős!
E fiúkért valaki felelős!

Pofozta őket mester, gazda, béres,
s rugdalta a kikent, kifent segéd:
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres,
bőrük tetveknek vacsora s ebéd.
A csontjuk vitriolos s nem velős.
E fiúkért valaki felelős!

Csak ezt hallották mindég: "te gazember",
S ha többen voltak, akkor "csőcselék",
Irigy ebek a dús koncokkal szemben,
s a háborúban ágyútöltelék!
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős:
E fiúkért valaki felelős!

Nem tudnak ők semmit a Bibliáról,
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elitélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős!

Rothasztó testi-lelki rossz koszokból
nem hámozta ki senki kincsüket,
s zenghet a jóság száz angyal-torokból,
fülük az ég szavára már süket.
Szivük gennyes, szemük nézése bősz.
E fiúkért valaki felelős!

Ezeknek az lesz majd a messiásuk,
ki forradalmat, pénzt és nőt igér,
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjantásuk
világ-lángok között a Holdig ér.
Jön a Halál, a mindent elnyelős:
Ítélet lesz, s valaki felelős!