Mások szolgálata



Ha a cserkészélet legbensőbb rugóját akarnám megragadni, ezt mondanám: mások szolgálata! Ez annyira központi kérdés és annyira nélkülözhetetlen, hogy eleve így is fogalmazhatnék: cserkész csak az lehet és az legyen, aki képes szembbefordulni önző önmagával. Erről külön fejezetben kell szólnunk, mert mindaz, amiről eddig volt szó, lényegét tekintve az egyén javát szolgálta. A jelleméről beszéltünk, mert e nélkül képtelenség elvárni tőle bármit. Bár látszólagos ellentmondásnak tűnik, a valóság mégis az, hogy a jellemnevelés egyik legjobb eszköze épp a mások szolgálatának megmutatása és megkedveltetése.

ÖNZETLENSÉG.

Ha megkérdeznének, hogy mi a mai fiatalok legnagyobb bűne, azt felelném: az önzés. Ebből eredeztethető összes többi bűnük. Már maga a szó is utal a mindent kézben tartó ÉN-re, arra az ego-ra, aki mindent, mindenkor és mindenhol önmagát akarja előre tólni, és céljait érvényesíteni. Felnőttebb korban ez szükségképpen némi korlátok közé szorul, hiszen a későbbi célok elérése végett kénytelen az Ego elfogadni megszorításokat az élettől (egzisztencia megteremtése, munkahely, házasság stb). Fiatalkorban azonban az önzés határtalan, partalan, gátlástalan. Éppen ezért a legtöbb fiatal nehezen bírható arra, hogy magára nézve kötelezővé tegyen normákat. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha ügyesen, mgfelelő módon kezeljük a fiatalok karakterét, igen nagy eredményt lehet elérni. A külső nyegle "burok" ugyanis mélységeket takar. És éppen ezen a téren érdemes a cserkészetre, és annak létrehozójára felfigyelni. Bi-Pi ugyanis A cserkészvezető cimű remek könyvében írja le tapasztalatait.

A maga által készített rajz két cserkészt ábrázol. Az egyik a megátalkodott, gőgös, öntelt
pöffeszkedő, a másik a segítségre siető, vidám fiú, aki nagyokat ugorva rohan, hogy segítsen.
A pöffeszkedőt épp abban a pillanatban "örökíti" meg, amikor megsértődve azt mondja:"Nem játszom tovább!", - nem törődve zzal, hogy ezzel elrontja a többiek játékát…
A rajz alá ezt írta: "A cserkész feladata nem az, hogy jó legyen, hanem hogy jót tegyen". Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem várnán tőle azt, hogy jó legyen, csupán a sorrendet illetően másutt van a hangsúly. A kiváló cserkészpedagógussal együtt valljuk, hogy épp azzal lehet elérni náluk sikert, hogy megszerettetjük velük a mások iránti figyelmet, mások szolgálatának nemes és nemesítő "ízét". (KÉP: 85. l)

A cserkészet számos bevált módszerrel vezeti ki a fiatalokat az önzés kátyújából. Már az, ahogyan a fogadalomtételnél az első helyen szerepel: "Híven teljesítem kötelességeimet, melyekkel Istennek tartozom", -jól mutatja, hogy nem állapotról van itt szó, hanem arról, hogy a cserkész tesz valamit, ami pozitiv feladat.
A cserkészmozgalom azért is van nagy hatással a fiatalokra, mert a szolgálatra nevelést nem elméleti oktatással éri el, hanem gyakorlat útján.
Ennek két, jól megkülönböztethető fokozata van. Először kifejlesztjük a jóakarat szellemét, majd megteremtjük a lehetőségét, hogy gyakorlatban megnyilvánulhasson.
A legtöbb fiatalban megvan a jóakarat, ami különösen akkor aktualizálódik, ha mi magunk szervezünk valamit, és segítségüket kérjük. Mint mindenben, ezen a téren is a vezető példamutatása a legcélraveztőbb. " fogjuk meg, és vigyétek" helyett mi magunk legyünk a legaktívabbak, akkor valósággal szárnyakat kapnak az őrsök-rajok tagjai is.

Az önzés kiírtása - a napi jótett.

A nevelés már az őrsben kezdődik. Az őrsvezető egyik legfontosabb tennivalója a napi jótett megkedveltetése. Az ezerarcú élet megszámlálhatatlan alkalmat nyújt arra, hogy ki-ki a maga területén, otthon, utcán, iskolában, munkahelyen tudatosan gyakorolja ezt a jól bevált módszert: a cserkész ahol tud, segít. Ezekről a napi jótettekről lehet közösen is beszámolni, így egyik tanul a másiktól.
Van ennek a fejezetnek egy különösen megszívlelendő üzenete. Az a segítőkészség és jóakarat ugyanis, amiről Bi-Pi és minden cserkészvezető beszél, lényegét tekintve vallási alapon nyugszik.
Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelyről különben is méltó és igazságos szólnunk, mert különböző eszmeáramlatok többször megpróbálták semlegessé tenni a cserkészet lényegét. Ezt megtették már Bi-Pi korában is. Megkérdezték ugyanis Baden-Powellt: hol lép a vallás a cserkészetbe?. Igy válaszolt: "Sehol sem lép be. Már benne van. A vallás a cserkészet alapjának döntő tényezője"
A fogadalomtételkor hangosan elmondott Tíz törvény mindegyike a Biblia, sőt a legtöbb vallás közös értékrendszerét tükrözi.
Mivel most a szolgálat témájáról van szó, legyen elegendő ennek összefüggéséről, illetve a Bibliához való viszonyulásáról szólni néhány szót. Mi más lenne ez, mint az Isten- és a felebaráti szeretet gyakorlása és megvalósítása. Az önzés elleni tudatos " hadviselés" nem más, mint a cserkészben tudatosítani a szeretet törvényét, és életközelbe hozni Pál apostol szereteet himnuszának aszketikáját és misztikáját. Ennek a hadviselésnek éppen a "szeresd felabarátodat, mint tenmagadat" a legradikálisabb harcászati szabályzata.

Épp ebben rejlik a titka annak, hogy miért talált oly kedvező fogadtatásra a cserkészet a vallások vezetői és képviselői körében. Amit ugyanis a vallások papjai, hittanárai hirdetnek a hit- és erkölcs területén, azt a cserkészet gyakorlat formájában és igen ügyes módszerek felhasználával életközelbe hozza és megvalósítja. A napi jótett gyakorlását például Bi-Pi "az Isten szerinti uriember lelkületének" nevezi. Ezt a közös nevezőt az év minden napján megtapasztalhatjuk, de sehol nem olyan kézzelfoghatóan, mint karácsonyt megelőző hetekben, amikor mindannyian megértjük, hogy a hozzánk érkező Kis Jézust napi jótettekkel illik fogadnunk.

A cserkész hitvallásának részét alkotó apró jótettek maguk az első lépés. Érdekes, hogy éppen a jótettnek mások szolgálatára való felhasználása az, amit a cserkészek a legteljesebb odaadással tesznek. Ezen épül fel a másokért áldozatra kész jellem. Cserkészeink az apró jótettektől eljutna oda, hogy megtanulják, hogyan nyújtsanak segítséget a bajbajutott embertársaiknak, és így hasznossá teszik magukat, ahol erre megfelelő alkalmat találnak

A végeredményt így fogalmazhatnám meg: az önzés kiirtása, a szeretet gyakorlása, vagyis a mások iránti szolgálatkészség kifejlesztése teljesen átalakítja a cserkész jellemét. Számára nem az lesz a kérdés, mit kaphatok, hanem mit adhatok az életben


Összegezésképpen

Cserkészkedésünk egyetlen célja, hogy megragadja fiataljaink jellemét, azt helyes formába öntse, és egyéniségének fejlődését előmozdítsa. Igy maga magát nevelheti jó emberré és hazája értékes polgárává.