"A marosszentimrei templomba ma már nem térnek be hívek, nincsenek már tízen, sem kilencen, sem nyolcan…

Az ősi templom ódon falai között magányosan várja hívő népét a mindig, mindenütt Jelenvaló.

Az Úr előtt térdre eső hívek helyett pedig hamarosan a falak ereszkednek térdre.

Csoóri Sándor írja, hogy ahol templomok rogynak térdre, ott térdre rogy maga a nép is.

Előbb csak ritkul, fogyatkozik, majd végérvényesen eltűnik a föld színéről.

Vajon a megsemmisülésnél lehet-e nagyobb ellenfelünk?

Egy ép templom olyan, mint az élő nyelv: tisztán és világosan fejezi ki magát.

A rom-templom: dadogás. Nyelv-felejtés. Múlt-felejtés, a történelem elárulása…"

Ennek a nagy múltú templomnak az alapjait Hunyadi János tette le, a környező mezőkön aratott győzelme emlékére.

De az ásatások során előkerült honfoglalás-kori leletek alapján ma már úgy tudjuk, Hunyadi nem megépítette, hanem átépíttette,....- amely később vált reformátussá.

Nyáron jártunk ott,... látogatható...

Akkor készültek megünnepelni Szent Imre születésének ezeréves évfordulóját.

A könnyező Krisztust ábrázoló freskója, - amely egyedülálló Európában, - még renoválásra vár.

Kiadtak a templomról egy kis könyvet melynek bevétele is a templomot szolgálja.