Milyen erősek voltunk 60 évvel ezelőtt



"Emeld fel gomolygó örvényedből imára kulcsolt kezedet!"

Hatvan évvel ezelőtt, 1947. augusztus 15-én Esztergomban nyitotta meg Mindszenty József bíboros a magyar egyháztörténelem egyik legnagyobb hitéleti megmozdulását: a Boldogasszony évét (képünkön). Az 1948. december 8-ig tartó imaév jelentősége túlnőtt a hívő közösségeken, és a kommunista önkényuralom teljes kiépülését megelőzően lelkierőt öntött az ország némaságra ítélt többségébe.

kép1.jpg

Köztudomású, hogy Mindszenty bíboros számára a Boldogasszony évének ötletadó példája az 1947. június 18. és 22. között megrendezett ottawai Mária-kongresszus volt, amelyen - a még utoljára megkapott kiutazási engedély birtokában - hazánkat képviselte. Az talán már nem ennyire közismert, hogy a hercegprímás ottawai élményeihez egy tanulságos londoni benyomás is társult. Angliában a tízmillióra jutó egymillió katolikust azért becsülték, mert hűség jellemezte a házaséletüket és mértékletesség a mindennapjaikat. "A lélekszám kicsiségét a minőség nagyszerűsége pótolja" - fogalmazott a bíboros. "Aki itt katolikus, azt nem saját szája, nem is az anyakönyv, hanem az élete mutatja annak." Ez volt az igazi mintapélda.

kép2.jpg

A magyar Mária-év megnyitásának előestéjén gyertyás körmenetet rendeztek Esztergomban. A rommá lőtt Mária Valéria híd miatt kétszeresen is elszakított párkányi magyarok gyertyával kezükben vonultak ki a Duna túlpartjára, és az itteniekkel együtt énekelték régi himnuszunkat: "Boldogasszony anyánk… " A szentségi áldás előtt a polgármester felajánló imát mondott: "Mária! Első szent királyunk, aki itt született városunkban, előre látta népe árvaságát, és neked ajánlott minket. Mi tehát a gyermek bizalmával fordulunk hozzád. Hatalmas szószólónk voltál a letűnt századok alatt, csak így maradhattunk meg kereszténynek és magyarnak. Anyai oltalmadban bízunk most is, az új idők viharaiban."

Másnap hatvanezer zarándok sereglett össze a hercegprímás és a püspöki kar hívására. A megnyitó szentmisét követően ünnepi nagygyűlésre került sor a prímási bazilika előtti téren. Badalik Bertalan domonkos szerzetes 1848 centenáriumával vetette egybe a Boldogasszony évét: "Mi, katolikusok is a szabadságot ünnepeljük, mert Isten a szabadság igazi alapja. Nélküle a szabadság visszaéléssé, jogfosztássá és erkölcstelenséggé süllyed. Krisztus nélkül nincs igazi demokrácia." Zárszavában a bíboros hangsúlyozta, hogy ez a missziós év nem szorítkozhat az anyaországra, el kell hogy érjen minden magyart. Másfél év alatt minden családban fel kell hangoznia a Mária-köszöntésnek. "Ne felejtsétek el - mondta -, Mária Országa nem veszhet el!"

Aznap minden templomban kifüggesztették a Boldogasszony éve művészi plakátját, rajta a nemzeti jelképekkel övezett Nagyasszony képét. Minden templomban felolvasták a püspöki kar pásztorlevelét: "A magyarság a történelem folyamán mint nemzet is találkozott Máriával Szent István országfelajánlása révén. Még a protestáns erdélyi fejedelmek is Mária képét verették pénzeikre, annyira kitörölhetetlen volt, hogy Magyarország Mária országa. Ez a kapcsolat nem üres szólam, jelentőség nélküli képzelgés. Szent István szövetsége érvényben van ma is. Legyen bár divat manapság az anyagelvűség, mi ne szakadjunk el őseink hitétől. Mi Isten ujját látjuk a történelmi eseményekben, és ezért minden vész és vihar közepette meg nem szűnünk remélni. Sőt, most hívunk benneteket arra, hogy töretlen bizalommal helyezzük sorsunkat Isten kezébe a Szűzanya által. Ezért lesz az 1947/48-as év Boldogasszonyunk éve." Nem csak a külső ünneplés volt a cél: "Baj volna, ha csak ajakkal dicsérnők Istent. Belső, lélekben való átalakulásunk a fontosabb, minden külső ünnepnek is éppen ez a célja. A Boldogasszonynak szentelt esztendő csak akkor éri el a célját, ha a magyarság lélekben is újra Mária nemzetévé lesz."

A szervezőmunkát Mindszenty bíboros a Katolikus Akcióra bízta, ő maga pedig fáradtságot nem ismerve tett eleget minden meghívásnak. Nem törődött a kimerültség miatt rátörő betegségekkel és a hitvallása miatt rázúduló rágalmakkal. Az egyre nyíltabb hatalmi erőszak nem törte meg a hívek lelkesedését sem, a zárómérleg csaknem ötmillió résztvevőt számlált. Nyáron megkezdődtek az országos rendezvények, télen a plébániák ünnepeltek, 1948 pedig ismét a népes zarándoklatok éve volt. Máriát a hercegprímás Pálosszentkúton ünnepelhette utoljára október 10-én. Itt összegezte az imaév kegyelmeit: "Századok óta nem volt magyar földön kiterjedésében és mélységében olyan lelki megmozdulás, amelynek megértők és meg nem értők ekkora figyelmet szenteltek volna. Végighordoztuk a Mária-tisztelet fehér lobogóját, és milliók álltak alája. A kibontott vallási és nemzeti lobogó, mint valami vonzó mágnes, a szenvedő magyar szíveknek az Egyházhoz és hazához való hűségét hozta napfényre." Utalt rá, hogy egyszer a szentkúti forrást be akarták hivatalosan tömetni, de nem akadt senki, aki az önkényes parancsnak engedelmeskedett volna.

A Boldogasszony éve a kiépülő kommunista diktatúra árnyékában a lélek szabadságának ünnepe volt - írja Mészáros István a témának szentelt könyvében. A rákövetkező gyötrelmeket idézi az imaév egyik kedves története, amelyről egy cigányprímás hagyta hátra az alábbi értékes beszámolót. Egyszer a hercegprímás autója egy lakodalmas ház előtt haladt el. A népes cigány család mindaddig nem engedte tovább, amíg be nem tért hozzájuk, és meg nem áldotta az ifjú párt. A zenészek gyűrűcsókkal üdvözölték, de a főhegedűsnek ezt a bíboros nem engedte: "Miért csókolna kezet az egyik prímás a másiknak?" Búcsúzóul két nótát játszottak neki: a "Rácsos kapu, rácsos ablak" és a "Jaj de, jaj de messze mentem" kezdetűt. Az ének után Mindszenty atya hosszan elgondolkodott, és végül megkérdezte: "Te most jósoltál, vagy csak muzsikáltál nekem, fiam?"

Mindszenty bíboros gazdag örökségének része a Boldogasszony éve, és most ez a kerek évforduló. Életszentségének a jó híre lengi körül az ünnepet. Rómában XVI. Benedek pápa, az 1956-os szabadságharc jubileumán magyar zarándokok előtt az iránta való mély tiszteletéről tett tanúságot. A mai érsekutód hasonló tisztelete, valamint a boldoggáavatások terén mutatott elkötelezettsége is jól ismert. Nagy örömet jelent ez a Mindszenty-tisztelők sokasága számára, annak reményét, hogy előbbre jut és mihamarabb boldog véget ér Mindszenty bíboros szenttéavatási eljárása.

Kovács Gergely            

( Forrás: Új Ember )