LEVELESLÁDÁBA   –   NYÍLT  LEVELEK

 


NYÍLT LEVÉL ORMAY JÓZSEFNEK

Téma: A gátlástalan rágalmazás

„a cserkész egyeneslelkű és feltétlen igazat mond”

Rövid leszek, mert „elvtársamat” (ti. mindketten a MCSSZ tagjai lennénk) azon kevesek közé sorolom, akiket leírtam barátaim, „harcostársaim” listájáról. Azon ugyanis csak azok maradnak meg, akikkel szót lehet érteni, vagyis akik a fehéret fehérnek, a feketét feketének, de a pirosat is vérpirosnak és nem rózsaszínűnek látják.

Nos, Jocó bá! Leírom újból, amit a Fiatal Magyarság című könyvemben már hat éve leírtam, és ami ellen oly dühösen és habzó szájjal tiltakoztál végig bandukolva az ország minden táján, hogy a Táborkereszt vitéz hadnagyával még a boltokból is ki akartátok tiltani a könyvemet. Leírom újból: „Győztünk”! Persze nem én, és nem egy-két aggastyán cserkész, kik már nem tudjuk hátizsákkal megmászni a Szent György hegyet.... Hanem azok, akik még ma is minden reggel zászló-felvonáskor hűségesen éneklik az Induló sorait: „... amerre járunk, megterem a győzelem, a GYŐZELEM” ... Én ezt mindig erkölcsi szinten értettem. Most is!

Bizony Jocó bá, azt nekünk kell – kellene – legjobban tudnunk, hogy a magyar cserkésznek ma már egyetlen kincse van a hátizsákjában: a becsület, az igazmondás, az adott szó szentsége. Bi-Pi nem véletlenül erre a sziklára építette rá a többi törvényünket. Már olyan régen tetted le a fogadalmat, hogy bizonyára elkopott lelkedben épp a legfontosabb, a fundamentum. És mivel e nélkül nem lehet – Jézus és Bi-Pi szerint – házat építeni, ezért mondott le püspök elnökünk annak idején. Igen, Te és a hozzád hasonló sok száz gyászvitéz miatt, akik az OIB-ben ellehetetlenítettétek a vezetőség munkáját. Akkor én szóban és írásban azonnal jelentkeztem, de elindítottátok ellenem a lavinát, épp úgy, ahogy kint a politikában Gyurcsány elvtársék csinálják évtizedek óta, és ahogy annak idején nálunk a választások lebonyolításával megbízott Pokorni elvtárs, a beépített ügynök csinálta....

Na de ígértem, hogy rövid leszek. És mint történész, még hozzá az oknyomozók fajtájából való, mindössze egyetlen dokumentumot közlök, melyet szintén meghazudtoltál, mondván, hogy nem igaz az, hogy önként mondtam le annak idején a Vezetők Lapjának főszerkesztői posztjáról, hanem lemondattak. Nos itt van kezemben az a levél, melyet Surján László, akkori elnöknek ajánlottan küldtem el. Talán még el tudod olvasni a kemény, fekete betűket. Íme a dokumentum, melyet elvileg meg kellene találnod a szövetség irattárában, hacsak nem tüntettétek el a számotokra kényes iratokat, ahogy szokták az elvtársak a minisztériumok tájékán.

P. Barlay Ö. Szabolcs
c. egyetemi tanár

Budapest, Bartók B. út 128.
1113

A MCSSZ Elnökének és Elnökségének
B u d a p e s t, Nagy Jenő út 5.


                                                Tisztelt Elnök Úr,

Az elmúlt két hétben Ormay Józsefné főtitkár útján két alkalommal szóbeli üzenetet kaptam, miszerint:

„Az Elnökség döntése alapján a Vezetők Lapja minden egyes számának anyagát a nyomdába adást megelőzően be kell mu­tat­nom Önnek”.

Mindkét alkalommal elképzelhetetlennek véltem, hogy ezt Elnök Úr nekem másokon keresztül és szóban üzeni. Ezért az üzenetre azt a szóbeli választ adtam, hogy a döntés erkölcsi súlyára tekintettel, Elnök Úr írásos parancsát kérem. Ez a mai napig nem történt meg, és ennek következtében további munkám lehetetlenné vált. Ami különben a cenzúrát illeti, eddig is minden szám Elnök Úr rendelkezésére állt még a nyomdába küldés előtt, hiszen titkárnője gépelte, és két korrektúrát is készítettem.

Az elnökségi döntés hátterében álló, személyemre és munkatársaimra egyaránt sérelmes és sértő bizalmat­lan­sá­got, mint megalapozatlant, el nem fogadva, de tudomá­sul véve, Főszerkesztői megbízatásomat Elnök Úrnak ezennel és visszavonhatatlanul visszaadom.

Kelt Budapesten, 1993. december 8-án

Dr. Barlay Ödön Szabolcs

Hát imígyen állunk, Jocó bá az igazsággal. A többi százat nincs időm egyen- ként és részletesen taglalni. Mindössze annyit, hogy megbuktatástokkal remélhetőleg eltűnik a gondolat- és szólássza­bad­ság legelemibb szabályát sértő módszeretek, melyet a VL minden egyes számának utolsó oldalára nem szégyelltetek odaírni, miszerint a beérkezett írásokat, leveleket csak szerkesztve van módotok közreadni. Ezért ítéltetek némaságra minket az első perctől kezdve, és ezért nem közöltétek Sinka Gyula cs.pk és OIB tag tiltakozó levelét, és ezért kizárással fenyegettetek minket, ha akárcsak az interneten keresztül bírálunk titeket.

Jocó bá, ezért éneklem bukástokon meditálva: Győztünk! Igen az Igazság előbb-utóbb győz a hazugság és a rágalmazás felett. Jó munkát!

Szabolcs bá