LEVELESLÁDÁBA   –   NYÍLT  LEVELEK

 


Nyílt levél a müncheni katolikus MÉRLEG Főszerkesztőjének

Tájékoztató

Honlapunk olvasói minden bizonnyal igénylik, hogy e nyílt levél hátterét megismerjék.

Nos, e sorok írója nemcsak kutatója Prohászka püspök életének, hanem szellemi hagyatékának szüntelen felszínen tartója és közreadója is. De ezen túl életemnek legfőbb eszményképe is a szentéletű püspök. Így érthető, hogy ha bármilyen területen igaztalan támadás éri, azonnal megszólalok, és oly energiával szállok síkra az igazság mellett, ahogy azt Prohászka tette élete egész folyamán.

Az egyik legveszélyesebb és legelterjedtebb támadás ellene az, hogy antiszemita volt, sőt előkészítője a zsidóüldözésnek. Mivel azt tapasztaltam, hogy ez a vád még a papság, sőt a hierarchia körében is terjedni kezd, elhatároztam, hogy mint oknyomozó történész, feltárom a hiteles dokumentumokat, és tanulmányt írok, melynek ezt a címet adtam: Hitvédelem és hazaszeretet, avagy antiszemita volt-e Prohászka?

Tudtam, hogy igen kényes témához nyúlok. Éppen ezért egyetlen mondatot sem írtam le úgy, hogy ne hivatkoztam volna azokra a forrásokra, melyekkel alátámasztom állításaimat. – A könyvnek nagy visszhangja volt, és két év alatt három kiadást ért el. De ami engem, az írót is meglepett, az az volt, hogy mind a mai napig a zsidóság részéről semmilyen kirohanást, vagy bírálatot nem kaptam, kivéve azt az egyet, amely a Münchenben megjelenő, szélsőségesen kritikai hangvételű katolikus folyóiratban jelent meg. Erre a harmadik kiadásban reagáltam, és lényegében ezt hozom most az Indítlak nyilvánossága elé mindazok számára, akik ezt még nem olvasták.

Először közlöm a Mérleg 2004/1 4. oldalán olvasható írást:

„Kényes témát tűzött tollhegyre a 85 éves Barlay Ö. Szabolcs művelődéstörténész, volt ciszterci szerzetestanár, a szentimrevárosi katolikus ifjúsági mozgalom hőskorának börtönviselt, „katonás, dinamikus, szuggesztív lelkipásztora (vö. Kamarás István: „Búvó-patakok”, Bp., 1992, 75.l.), „Hitvédelem és hazaszeretet avagy antiszemita volt-e Prohászka?” c. kis könyvében. (Prohászka Kiadó). Az ismert Prohászka-kutató értékelése a mai tudományok (bibliamagyarázat, dogmatikai és pasztorális teológia, egyház- és politikatörténet, genetika stb) fényénél anakronisztikusnak tűnik, miszerint pl. a zsidóság nincs elvetve, sőt az üdvösség érvényes útja, a magyarsággal Fejtő Ferenc találó megállapítása szerint egybekelt (Mérleg, 99/1., 54.sk.l), nem alkot fajt, vagy rasszot stb.

A könyv szemlélete élesen ellentmond a II. Vatikáni Zsinat és II. János Pál vonatkozó tanításának, pl. nem hívő és nem erkölcsös embertársaink leegyszerűsítő és mindennapi tapasztalataink szerint hamis azonosításával. A szerző azonban jól látja, hogy az öntudatos magyarrá asszimilálódott, szenvedélyes hangvételű, lángolóan apostoli püspök kijelentései teljesen ellentmondásosak, következésképpen félreérthetők és hatásukban máig ambivalensek, részben – ne hallgassuk el – súlyosan károsak. Jellemző, hogy a zsidók és a magyarok rovására a Prohászka által annyira idealizált németek is elhatárolódtak az 1921. évi frankfurti Katolikus Nagygyűlésen megtartott szónoklatának antiszemita felhangjaitól. A szerző meg sem kísérli témáját a zsidó Jézus evangéliumának fényénél megvilágítani”.

A harmadik kiadásban megjelent könyvemben külön válaszoltam a bírálatra, melynek szövegét szintén közlöm:

„Nagy hálával tartozom a T. Szerkesztőségnek, hogy a Prohászka Kiadónál megjelent közel 30 könyvem közül egyen mégis megakadt a szeme. Örültem volna, ha a Mérleg minden, Prohászkától újra közreadott vagy a róla írt munkáimról tíz év alatt legalább egy sorban tájékoztatót adott volna a Mérleg külföldi és itthon egyre csökkenő olvasótáborának.

Látszatra megtisztelő, hogy feltűnő hosszan (22 sor!) ír most megjelent és egy év alatt harmadik kiadásban megrendelt könyvemről. De a látszat ezúttal is félrevezető, mint minden féligazság, melyről köztudott, hogy magában hordja a valótlanság, sőt a teljes hazugság csíráját. Ezért óv a „zsidó Jézus” evangéliuma ettől a lelki leprától, hiszen ha szavunk nem Igen és Nem, akkor az a Hazugság Atyjától van. Azért adom közre Prohászka írásait, mert senki ilyen hangerővel és életszentséggel nem hirdeti az isteni Igen és a sátáni Nem közötti különbséget.

Rátérve a lényegre:

1.) Eleve a féligazságok szintjére utal, hogy a Mérleg mikor, milyen szerzők írásait tartja „méltónak” megemlíteni, és hány sorban, milyen felhangon ír a kiszemelt műről.

2.) Ennek illusztrálására elegendő a mostani szám negyedik-ötödik oldalát mérlegre tenni. „Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv (Balassi Kiadó!) 8 sor,– Gergely Anna: A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság tragédiája (8 sor), melynek recenziója a hírhedt Gede testvérek nívóján tárgyal maró gúnnyal Prohászka antiszemitizmusa és a nyilasok véres zsidóüldözése közötti kapcsolatrendszerről. De megkapja a magáét Shvoy püspök is, mert naplójában egy szót sem ír a fehérvári zsidók elhurcolásáról. Stb., stb. Így egészen természetes, hogy Adriányi Gábor professzor új adatokat közlő kötete: Prohászka és a római index, mindössze két sort érdemel, de a Mérleg számára fontos, 50%-os gyémántmisés Bulányi Gy. „evangéliumi szellemű naplói” 13 sort.

3.) Ami könyvem kritikáját illeti, nem látom értelmét, hogy a recenzióban nyíltan vagy rejtve felsorolt féligazságokkal külön-külön foglalkozzam. Inkább összefoglalóként arról teszek említést, hogy a Mérleg szerkesztőségét, főszerkesztőjét soha nem fogom a szó nemes értelmében elvtársamnak nevezni, mert mint oknyomozó történész szigorúan kötöm magam szaktudományom szabályaihoz. Én ugyanis megbízható forrásmunkák alapján dolgozom. Megdöbbentő, hogy míg a bíráló a Mérleggel szimpatizálók könyvcímeit utalásként közli, addig a tanulmányomban leírt és zsidó történészek által is elfogadott, saját forrásaimat mellőzi. Így perfid módon elhallgatja Paul Johnsonnak A Zsidóság története c. monográfiáját, és egykori iskolatársamnak, a kikeresztelkedett, majd kommunistává, aztán ateistává vált kiváló történésznek, Fejtő Ferenc: Zsidóság és magyarság c. (Akadémiai Kiadó!) könyvének statisztikai adatait, valamint a zsidósággal szimpatizáló (felesége zsidó volt!) Márai Sándornak nyilatkozatait, különösen pedig Prohászka: Zsidó testvéreimhez írt kéziratát.

Ennyi féligazság láttán természetes, hogy a katolikus Mérleg recenziója félrevezeti olvasóit, és igazolja az előbb leírt állítást, hogy minden féligazság magában hordozza a teljes hazugság csíráját. Az én tanulmányom ugyanis nem azonos azzal, amiről Önök írnak.

T. Mérleg Szerkesztőség! Álljon itt befejezésként az, amit Önök Prohászkáról, én pedig a Mérleg és a hozzá hasonló orgánumokról mondok: Kijelentéseik – ne hallgassuk el – súlyosan károsak.”

+

És ha már itt tartunk, néhány sor erejéig kitérek egy másik „újság” főszerkesztőjének minap megjelent, feltűnően arrogáns cikkére. Remélem, nem teszi még felfújtabbá Esti Jánost, hogy a Münchenben megjelenő Mérlegnek adott válaszommal egy időben írok neki is, aki vidéki férclapjában, a székesfehérvári elvtársak Mi újság-jában leplezi le önmagát, műveltségét, történelem-tudását „Egy szeplős idol” című „korszakalkotó” cikkében. A módszert ismerjük: Prohászka egykori beszédeiből, cikkeiből kiragadott idézetek összetákolásából „tudományos mezbe” öltöztetve, és természetesen saját nevével nem hitelesítve ír hat hasábos cikket „az antiszemita”, „rasszista”, „hungarista” Prohászkáról. De ami a legmegdöbbentőbb, Esti elvtárs azt javasolja a magyar püspöki karnak, hogy ne egy évig emlékezzenek meg erről az „ambivalens” szellemiségű társukról. Íme az arrogáns és jellemzően rájuk valló kijelentés: „Talán elég lett volna egy csendesebb, visszafogottabb megemlékezés is... Talán érdemes lett volna megfogadni utolsó szavát: Favete linguis – legyetek csendben”.

No, nem, főszerkesztő urak – legyenek önök akár a Mérlegnek (katolikus lap!?), akár a szeplős idolú székesfehérvári huszadrangú lapnak jól fizetett főszerkesztői – mi nem maradunk csendben, bármennyire akarják is velünk elhitetni, hogy Prohászka kijelentései „súlyosan károsak”. Már azért sem hallgattathatnak el minket, mert ugye tudják, hogy budapesti kollegáik sem hallgattak a magyar Országháza előtt a több évezredes Hamuka ünneplés alkalmával. Ne feledjék el, dicső kormányunk létrehozta az Esélyegyenlőség minisztériumát a „felejthetetlen emlékezetű” Göncz Árpi bácsi leányának vezetésével.

Mindkettőjüket „megdöföm a versem végén” azzal a klasszikus latin mondással (talán Esti János le is tudja fordítani magyarra??): „Si tacuisses, filosofus mansisses”.

Kelt Prohászka püspök városában, az Úrnak 2006. esztendejében.

Szavaimért vállalva a felelősséget, én le merem írni nevemet, nem úgy, mint önök:

Barlay Ö. Szabolcs                 
A Professzorok Batthyany Körének tagja
A történelem tudomány doktora