Reményik Sándor



Lefelé menet (részlet)

"Elváltozék..." Köntöse mint a hó. Olyan szép,hogy már-már félelmetes,
Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni:örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet.Már sápad a csoda. Az út megint a völgybe lehalad.
Jézus a völgyben is Jézus marad.
De jaj nekünk! Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Eélfeledjük az elsápadt csodát,És lenn a gomolygó völgyi háborúban,
Az emberben, a szürke- szomorúban nem látjuk többé az Isten fiát.

Testvérem,társam, embernek fia. Igaz: a hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a völgyben más az alakunk,Nekünk lényegünk,hogy szürkék vagyunk.
(Botránkozásul vagyok neked én,És botránkozásul vagy te nekem,)
Mégis legyen nekünk vigasztalás,Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.

Reményik Sándor