Tóth Tihamér: A jellemes ifjú

Következő >>

Bevezető gondolatok

    Régen még azt mondták rólunk, magyarokról, hogy nagy embereinket, szellemi és erkölcsi hőseinket legtöbbször csak haláluk után kezdjük dicsérni és követni. Mára már ez a hiedelem is érvényét veszítette. A rohanó, sőt életet roncsoló világunk képtelen visszatekinteni múltjára, nincs ideje foglalkozni olyan nagy személyiségekkel, akik annak idején elődeinknek életükkel és műveikkel kézzelfoghatóvá tették, hogy mit jelent kereszténynek és magyarnak lenni.

    Ezek közé az emberóriások közé sorolom Tóth Tihamért, az ifjúság apostolát, a cserkész pedagógust, az első magyar rádió-prédikátort, egyetemi tanárt, veszprémi püspököt. Hetven évvel ezelőtt e sorok írója minden vasárnap apjával együtt hallgatta a budapesti Egyetemi Templomból közvetített szentbeszéd sorozatait, melyekkel a Kárpát medence összmagyarságában tartotta a lelket. Ugyanakkor generációkat nevelt fel Levelek diákjaimhoz címen közreadott műveivel, melyeket már életében lefordítottak németre, angolra, eszperantóra. Spanyolországban ma is olvassák száz évvel ezelőtt írt jellemet acélozó könyveit.

    Pár évvel ezelőtt próbaként honlapunkon megjelentettem egy szerény, rövid írását, „Dohányzol?” címmel. Ekkor derült ki, hogy a naponta hozzám befutott statisztika adatai szerint Tóth Tihamér írása az összes közreadott szöveg közül a legolvasottabb. Mindenkit, és minden más szöveget előbb-utóbb elhagynak az olvasók, de Tóth Tihamért évek óta egyetlen egy napon sem hagyták cserben még azok sem, akik képtelenek leszokni a civilizáció első nagy drog-szenvedélyéről, a cigarettáról, szivarról, pipáról, régi magyar nyelven, a bagóról. Pedig Tóth Tihamér semmi mást nem tanít, és semmi másról nem ír, mint a lényegről: ha le akarsz szokni szenvedélyeidről, mindenekelőtt menj Jézushoz, az egyetlen orvoshoz, aki előbb karakteredet acélozza meg, hogy azután képes legyél meggyógyítani önmagadat!

    Az Indítlak statisztikai adatait megszívlelve, munkatársaimmal elhatároztuk, hogy elkezdjük Tóth Tihamér jellemet nevelő műveinek közreadását. Meg vagyok győződve, hogy ezzel a bátor tettünkkel is sok örömet szerzünk olvasóinknak. Hiszen tudjuk, tapasztaljuk mindannyian, szülők, pedagógusok, papok, cserkészparancsnokok, politikusok, mindenekelőtt maguk a fiatalok, hogy lassan, de feltartóztathatatlanul jellemtelen néppé válunk, ha meg nem állunk a rettentő szakadék szélén....

    Így vegyük kezünkbe, illetve így kattintsunk Tóth Tihamér „A jellemes ifjú” című könyvének lapjaira, melynek szellemes illusztrációit Márton Lajos készítette.

    A Katolikus Lexikon-ban (Bp., 1933. IV. 371.) Tóth Tihamérról az alábbi sorokat olvashatjuk:

    „Budapesti egyetemi tanár, címzetes apát, hitszónok (1889). A Központi Papnevelő Intézet kormányzója. Főleg az ifjúság eszményi nevelésére írt közvetlen hangú s nagy pedagógiai érzékű műveivel tette híressé nevét; ezirányú műveit több nyelvre fordították. "Levelek diákjaimhoz" sorozata a diákvilág lelki életében közkedvelt útmutató lett. "Az intelligencia lelki gondozása" című műve mellett főleg összegyűjtött szentbeszédei jelesek (Krisztus királysága, Tízparancsolat, Hiszekegy, stb.).”

    A Szentszék 1938-ban nevezte ki veszprémi püspökké, de sajnos hirtelen halála kettészakította nagy jövő előtt álló hivatását.

    A honlapunkon most közzétett könyv első oldalán a következőket találjuk: „Ennek a könyvnek a beszerzése az Országos Ifjúsági Irodalmi Tanács 5/1924. sz. rendelete értelmében valamennyi középsikolára kötelező.”


Székesfehérvár, 2005. október 8., Magyarok Nagyasszonya napján


Barlay Ö. Szabolcs      
paptanár, öregcserkész   
a Történelem Tud. doktora


Következő >>