Hiszem  és  vallom  Magyarország  feltámadását !  Akarom .



Jelenczki István beszéde – Ima a megfeszített Magyarországért


               Istenem
„Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem én nagyon szeretlek.”

Írja a 23. éves költő-zseni, a számunkra oly drága József Attila, Hazánk árvája.


kép1.bmp kép2.bmp


Tisztelt Honfitársaim!

Világ árvája, népek Krisztusa Magyarország, rengeti-zengeti a magyar ember lélekoltalmában, Márai Sándor felejthetetlenül fájdalmas, és mégis Üdvöt rejtő verssora.

Itt vagyunk, itt voltunk, itt, ebben a Kárpát-Hazában amióta világ a világ.
Megmaradásunk, fönnmaradásunk misztériuma, a magyar nép több tízezer éves történelme, igen a több tízezer éves történelmünk, mert az Úrnak dolga van velünk. Az Úrnak akarata, vágya van velünk, fényben és sötétségben, amióta világ a világ.

Nekünk, Isten-Ember, Ember-Isten fiának és lányának van-e dolgunk, akaratunk, vágyunk és óhajtásunk az Úrral? Életünk, amely a Létezésnek töredék pillanata, hogy áll a Fény-Úr színe előtt? Tudjuk-e, hogy a tudott tudást, amelyet hordozunk, és tudva-tudatlanul át-és átadunk, tudjuk-e, hogy élet-villámlásunk születésünktől fogva, a megismerés határain túlra vezet?

Kereszt, keresztút. Áll, áldoz, áldozat. Hely, Ház, Haza, a teremtett oltalom. Hazám.
Hely, sebhely, kín, kín-áldozat. Áll, őrző, helyőrző, Haza-őrző, az Úr által óhajtott megőrző, a mindenséggel mérő jelen-öröklét.

Hamvas Bélát idéztem Budapesten, 2006. szeptember 21-én este fél tízkor a Kossuth téren.
„...az ember értéke sorsának tisztaságán és az isteni erőktől való megérintettségén múlik.
A nép értékét nem lehet attól függővé tenni, hogy létét milyen eszközökkel könnyítette és szépítette meg.
A nép rangja egzisztenciájának megszentelt voltán múlik.”

Én akkor nem tudtam, és vajon ki tudhatta, hogy mindaz, ami tavaly szeptember 17.-ével elkezdődött egy jól kitervelt stratégia szerint levezényelt akció sorozat, a Magyar Nemzet önfenntartó- önmeghatározó belső erőivel szemben. Miért?

A XX. században, – amely aljas, véres, mocskos működésében tagadta meg az Istent, az Emberiséget, az Embert, – a Magyar Nemzet véghez vitte az egyik legnagyobb csodát, az 1956-os forradalmat, szabadságharcot. Dicsőség, dicsőség a Hősöknek!
Ezt a dicsőséget, ezt a büszkeséget vette el a magyar néptől a most regnáló rezsim, egy idegen érdekek által vezérelt hatalmi elit, amely velejéig korrupt, és a bűnnel szövetkezett. Ez az illegitim hatalom az 50. évfordulón másodszor, és ismét idegen hatalmi erők bevonásával, azok asszisztálásával verte le, fojtotta vérbe a dicsőséges forradalmunkra való méltó megemlékezést, ünneplést, bizonyítva, hogy a kádári ellenforradalmi rendszer továbbra is hatalmon van. Miért?

Azért, nehogy felemelje a fejét, nehogy kiegyenesítse a gerincét a Magyar! Nehogy büszke legyen. Még a végén Önmagára, ne adj Isten, még Öntudatára ébred, még elhiszi, hogy nem „sehonnai bitang” ember, hanem az őrző, a Helyt-álló, a mag-megőrző nép, a tudás népe, amellyel el akarják feledtetni ki is igazából, milyen fény-örökséget hordoz az idők kezdetétől. Ezt kell tudnunk. Ezt tudnunk kell!

Készítve az Igazság és hamísítás 1956. című filmemet, amelyben Wittner Mária elmondja, hogy római előadói estje alkalmával, egy olasz egyetemista fiú, arról beszélt, hogy úgy érzi, az '56-os zászlónkon – a lyukassá vált, s a mindörökre Nemzeti zászlónkon – a hiányzó rész mintha egy golyó ütötte hiányt jelentene, de neki leginkább Krisztus Urunk sebe.

Mert tizenhét éve már, mert hatvanhárom éve már, mert százötvenkilenc éve már és a Szent Koronánkat visszaszerző Mátyás királyunk óta már azt akarják, azt teszik, hogy pusztuljon a Magyar. Nem.

Nem. Nem. És Nem.


Mi mégis itt vagyunk. És mégis!

Népek Krisztusa Magyarország! Meddig még? Vajon látjuk-e, tudjuk-e?
Meddig még? Meddig még?


Mi mégis vagyunk. És mégis!


Látod-e, tudod-e, érzed-e, hogy te vagy ott a középső kereszten!
Te vagy a kereszten, te vagy a Nemzet, népek Krisztusa Magyarország!

Ebben van a mi keresztutunk, ebben van, a mi keresztvállalásunk. Ebben lehet, ebben van a Mi feltámadásunk hite, reménye és akarata. Ebben létezik a mi legyőzhetetlen erőnk!


Tudja meg mindenki, a Magyar nem legyőzhető!

És mégis! És mégis! És mégis! És mégis! És mégis! És mégis!

„S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad –
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!”

Hazánk árvája, József Attila, világ árvája Hazám!

És mégis! És mégis! És mégis! És mégis! És mégis! És mégis! És mégis!
Itt vagyunk.

A kereszt-keresztségében született emberiség, – mi magunk – a keresztet hordozva vállaljuk mindazt a felelősséget, amely egyedi és megismételhetetlen, egyetemes emberiségében, őrzi meg a fényben született az ősiséget, a magyar történelmi hagyományt.

A magyar jövőt, megmaradásunk folytonosságát, őrizzük meg, a Szent Korona és a Szent Korona tanra épülő magyar történelmi hagyomány és kultúra vállalásával, és annak jelenkori természetes tovább éltetésével!

Hiszem és vallom Magyarország feltámadását!
Akarom.

Jelenczki István filmrendező
2007. április 6., Nagypéntek 
Budapest, Lékai bíboros tér