Az egészség és erő



Mi a cserkész mozgalomban sokat tehetünk, hogy a fiatalokat egészségre és és egyéni tisztaságra neveljük. A cél az, hogy megtanítsuk őket arra, hogy felelősséget érezzenek egészségükért. Ez majdnem annyit ér, mint a jellem. Egészséges testtel egészséges idegrendszer és egészséges szellem jár együtt.

Keltsük fel érdeklődésüket a kirándulás, a portyázás, a táborozás és a szabadtéri játék iránt, mindenek előtt neveljük rá őket az egyéni tisztaságra. Keltsük fel a fiatalok kedvét, hogy állandóan edzék testüket, lelküket.

Az iskolás gyerekek közt végzett felmérések azt mutatják, hogy nagyon sokan szenvednek olyan fogyatkozásban, ami későbbi életükben megakadályozza őket, hogy eredményes munkát végezzenek. Ezen fogyatkozások legtöbbjét meg lehetett volna előzni!. Ez a statisztika nagyon sokat mond! Világosan megmutatja, hogy ha idejében gondoskodnánk róluk, évente sok tízezret menthetnénk meg attól, hogy szerencsétlen félemberként éljenek, ahelyett, hogy erős és munkás polgárai lennének népünknek.

Nos, a cserkészetben való tevékeny részvétel sokat segít ezen a téren. Méghozzá - és ez talán a legfontosabb észrevétel - mindezt nem mesterkélten éri el. Az Isten ugyanis nem talált ki csuklógyakorlatokat. És a zulu harcos sem végzett sosem svéd tornát. Mert azok, akik a természet ölén nevelkednek fel, szükségképpen rákényszerülnek arra, hogy edzettek legyenek. A városban nevelkedetettek éppen azért satnyulnak el, mert nem mehetnek ki a szabadba. A tapasztalat azt mutatja, hogy még a vidéki gyerekek sem tudják mindig, hogyan kell játszani, vagy akárcsak futni. Mergdöbbentő, hogy milyen kevés fiú tud futni, helyesen járni. Pedig mi mindenre jellemző a járás.

A cserkészet egyik célja, hogy egészséges, edzett fiatalokat neveljen. Nem a kirándulás az egyetlen eszköze az egészséges életre nevelésnek. Sőt épp a kirándulásoknál derül fény arra, hogy milyen fáradékony, gyenge izomzatú fiataljaink vannak. Ezért a jó cserkészvezető a következőkben felsorolt játékok mindegyikét alkalmazhatja akár őrsi találkozón, akár kint a szabadban egy-egy kirándulás alkalmával. Ilyen játék lehet mindenbféle mászás: létrán. , kötélen, fára, sziklára: egyensúlyozási verseny kövön és gerendán: gátfutás villás cövekekre erősített botokon; labdadobás, ökölvívás, birkózás, úszás, kötélugrás, féllábon ugrálás, stafétafutás, kakasviadal, népi tánc katonadalokra stb. stb. Az ilyen és hasonló alkalmak nagy és változatos programot kínálnak őrsi vetélkedőre.

Bi Pi és az őt követő cserkészpedagógusok az ilyen mozgalmas cserkészjátékokban látják az egészséges életre nevelésnek legszerencsésebb formáját. Legtöbbjük ugyanis erkölcsileg is nevel, és nem jár nagy költséggel. Nincs szükség hozzá karban tartott pályára, felszerelésre.

Fontos, hogy amennyire lehet, úgy rendezzünk minden játékot és versenyt, hogy minden cserkész részt vegyen benne, mert nem az a célunk, hogy egy-két kiváló versenyzőt neveéljünk, a többinek pedig smmi hasznát ne vegyük. Mindenki vegyen részt a játékokban. Az olyan versenyen, ahol elég részvevő van ahhoz, hogy több fordulót tartsunk, a vesztesek jussanak tovább, ne pedig a győztesek; - mert a verseny célja nálunk nem az, hogy a legjobbat válasszuk ki, hanem hogy a legrosszabbakat! Az a tapasztalatom, hogy mindenki úgy fog küzdeni, mintha az első díjért küzdene. Ez a versenyzési mód ad legtöbb alkalmat az elmaradottnak a gyakorlásra!

Mi cserkészek meg tudjuk mutatni minden fiatalnak, legyen városi, vagy vidéki, hogyan válhat belőle igazi játékos, és így hogyan élvezze az életet, miközben erősíti testi, erkölcsi tartását.

"Szabadba fiúk... "

Úgy bizony! A szabad levegő a siker titka! A cserkészet azért van, hogy kifejlessze a szabad levegő szeretetét.

Megkérdeztem egy nagyvárosi cserkészvezetőt: a parkukban vagy vidéken portyáznak szombatonként. Kiderült, hogy egyáltalán nem szoktak portyázni, mert a gyerekeknek nincs kedvük hozzá, - inkább a cserkészotthonban jönnek össze.

Hát persze, hogy szívesebben mennek a szegény ördögök a négy fal közé, mert ezt szokták meg. De nekünk, cserkészeknek épp az a feladatunk. hogy leszoktassuk őket a szobáról, és megkedveltessük velük. a szabad levegőt!

Ifjabb Dumas azt írta, ha ő lenne Franciaország királya, megparancsolná, hogy a 12 évesnél fiatalabb gyerekeknek vidéken kell élniök. Megértenék, mit beszél az éjszaka nesze és csöndje, - megtanulnának kutyák és lovak társaságában élni, és olyan kiváncsiságot ébresztene bennük az élet iránt, ami a nevelés szempontjából értékesebb, mint a világ minden tankönyve.

Sok igazság van ebben a megállapításban, és amit tudunk, tegyük meg. A szabadság és ezen belül a szabad levegő a cserkészet igazi célja.

"Megjött már a fecske madár... táborba kell menni"

A cserkészetben a tábor az, amit a fiatalok a legjobban várnak. Ennek az a magyarázata, hogy cserkészeink az agyon civilizált élet helyett kint a vadonban tölthetnek egy-két hetet, és itt mindent nekik kell létrehozniok: saját maguk "építik" fel "házaikat", vagyis sátraikat, de konyhájukat is, de még a tábor latrináját is. Mert jól jegyezzük meg, hogy az un. tábori élet több, mint ponyva alatt élni. Hiszen azt minden szamár is megtudja tenni. Mi cserkészek jól tudjuk, hogy az az igazi táborozás, ami tetszik csapatunk, őrsünk tagjainak, és ami egyben neveli is őket. A mi táborozásunk lényege az öntevékeny leleményességre való ösztönzés a sátor körüli árok ásásától kezdve egészen addig, hogy megtanulják megfőzni saját ebédjüket még zuhogó esőben is.

Legkönnyebben a táborban tehetjük meg az első lépést abban az irányban, hogy cserkészeinket rákapassuk a fizikai munkára. Rengeteg lehetőség nyílik erre a rögtönzött tábori eszközök készítésével: ruháttartó fogas, - fazéktartó horog, fadöntés, hídverés stb. stb Ha rájönnek, arra, hogy mindezzel saját tábori életüket teszik szebbé, otthonosabbá, kényelmesebbé, akkor megadtuk az első lökést ahhoz, hogy később otthon is és az életben is munkaszerető emberekké váljanak. A táborban szerzett kézügyesség így válhat a későbbi szakismeret alapjává.

A táborozás a "felfedezések" időszaka. És ez nemcsak a fiatalokra vonatkozik, de a tábor vezetőire is. Sokszor ugyanis ekkor vesszük észre, hogy milyen rejtett értékekkel rendelkeznek Nem egy esetben fordított arányt tapaszztalhatunk: akiről eddig azt hittük, hogy az iskolában vagy otthon haszontalan"semmirekellő", arról kiderül, hogy a tábor leglelkesebb és leghasznavehetőbb lakója: ő a legfrissebb, a legpontosabb, az úgynevezett kreativitás élő "csodája". A karakterológia nagyon is ismeri ezt a jelenséget. A felnőtté válás évtizedében a lányok, fiúk személyiségében a rejtett (latens) gének felszínre törnek, ha olyan élmények érik őket, melyek nélkülözhetetlenek igazi énük kibontakozásához. Ez a cserkészetnek különben is legnagyobb értéke, de ezen belül a táborozás, a portyázás egyik legnagyobb élménye. Ilyenkor döbbenhetnek rá a felnőttek, hogy legtöbbször nem a fiatalokban kell keresnünk a bajt, hanem az őket gúzsba kötő családi, iskolai légkörben, az utca, a képernyő erkölcsi nihilizmusában, korunk fertőzött civilizációjában! A cserkészet -és ezen belül a magyar cserkészet- nem véletlenül hangoztatja: E fiatalokért valaki felelős! (Mécs László: Vád- és védőbeszéd. 1933)

(folytatjuk)