A  „SOKARCÚ”  UNGVÁRY  KRISZTIÁN

Történész  vagy  ügynöklista  gyártó?


Vannak emberek, akiknek karrierjük száguldó üstökösként robban bele „a nagy magyar éjszakába”. Ezekről mondta édesapám: „Hier stinckt etwas”(Itt valami bűzlik), és közben ujjával dörzsölte az orrát. Pedig úgy szeretném „krisztit” barátomnak, vagy közös történészi hivatásunk alapján elvtársamnak nevezni (mint ahogy az irodalomtörténész Pirnát Antalt is hívtam).

Maradjunk ez utóbbi elnevezésnél, mert fölöttébb gyanús nekem az AVAR JÁNOS neve alatt vitézkedő Vasárnapi Hírekben készült interjú szövege IS! Na és az a negyedív nagyságú fotó „krisztiről”, meg a lap alján bekeretezett, vastag betűkkel nyomtatott, tömjénfüsttől illatozó életrajzi dicshimnusz. De azért ez mindenképpen jó, mert így legalább megtudhatja ország-világ, hogy „kriszti” nemcsak az ügynöklista gyártás szaktörténésze, hanem igen neves borász Olaszliszka határában. Olyannyira, hogy a 98-as évjáratú kései hárslevelű ezüstérmese... Szinte hihetetlen ez a szív- és értelemszaggató „sokarcúság”. Hát édesapám, igazad van megint: „Hier stinckt etwas”.

Félő, hogy miközben elkezdünk „szaglászni” a mindössze 37 éves zseni történészi hírneve körül, meglepő dolgokra fogunk rájönni.

De vegyük sorjában. Én akkor lettem figyelmes eme gyönyörű névre (elvégre Ungvár és Krisztianus: keresztény is szerepel benne), amikor még alig 27 évesen kivívta (pontosabban kivívták számára) a „csodagyerek” címet, ami pedig a mi szakmánkban szinte ismeretlen. A történész hivatásához ugyanis évtizedek munkája szükségeltetik. De van ennek egy ága, az oknyomozó történészi hivatás, amit nem is lehet idővel mérni.

De most nem a történészi hivatásról akarok szólni, hanem a történelemtudomány talárjába bújó, vagy bújtatott (?) csodagyerekről, aki érettségi után minden különösebb szakmai tudás nélkül hosszú hónapokon át a Hadtörténeti Levéltárban „dolgozott” (!), mígnem diplomaszerzésre adta fejét. De senki ne gondolja azt, hogy tanárként akarta megkeresni a pedagógusok száraz kenyerét. Nem!!! „krisztinek” ez unalmas és rendkívül fárasztó foglalkozás lett volna. Ő egyenesen megcélozta A történész-pályát, ami természetesen nem azonos a történészi hivatással.

Az egyik „pálya”, a másik „hivatás”. Ez utóbbiért nem szoktak nagy fizetést adni, hacsak élete végén, rengeteg kutatómunka és sok tudományos mű alapján nem érdemel ki valamelyikünk egy akadémiai státust. (Ez a legritkább esetben szokott előfordulni. De ez is csak egy új tudományos mű bizottsági elfogadása után lehetséges!!).

Nos, az eddigiekből annyi máris világossá vált, hogy Ungváry Krisztián (ezentúl: U.K.) nem a történészi hivatást, hanem a pályát választotta. Az említett életrajzi adatokból kiderül, hogy két évig Németországban PhD ösztöndíjas volt. Jelenleg a budapesti 1956–os Kutatóintézet és Dokumentációs Központ munkatársa. Újabb meglepetés!! Figyelem! Idézet következik: „a Political Capital Intézettel a Kádár korszak ügynökrendszeréről készítettek tanulmányokat, listát”. Hogy kikkel? Kinek a megbízásából, milyen céllal? – ez nem derül ki AVAR JÁNOS főszerkesztő úr újságának cikkéből. Ez a jelek szerint nem tartozik ránk, olvasókra, legkevésbé az oknyomozó történészekre.

Ennyit mindenképpen el kellett mondanom, hogy érthető legyen az U.K.-nal való első „találkozásom”. Nem is vele személyesen, hanem érték-romboló szellemével a cserkészetben. Engem akkor a Vezetők Lapja főszerkesztőjének kértek fel, és az akkor még kb. 15 000 fiatalból álló ifjúsági mozgalomnak legfelsőbb vezetőköréhez tartoztam. Mint csapatparancsnok számos tábort vezettem, és érezvén az utánpótlás óriási kihívását, létrehoztam az ifjú vezetők fórumát. Nagy volt az érdeklődés: az ország minden részéből érkeztek fiatalok, hogy megbeszéljük a „hogyan tovább?” szerteágazó témáit. Épp Teleki Pál, egykori főcserkészünk példamutató tevékenységéről, és az általa elgondolt, minden erkölcsi erejével támogatott Fiatal Magyarság mozgalom füzeteiről beszéltem, amikor hozzám jött egy ismeretlen fiatalember, és nekem szegezte a megdöbbentő kérdést: hogy merek én egy országrontó, zsidótörvényeket propagáló, öngyilkos férfit példaképül állítani a mi mostani demokráciánk cserkészei elé?

Néhány év múlva ez a kérdés újra berobbant a már alapjaiban megrokkant, és néhány ezerre zsugorodott cserkészetünk soraiba, méghozzá UNGVÁRY KRISZTIÁN nyilatkozataira hivatkozva. Felsorakoztatta érveit, melyeket csupa féligazságokra épített, és a témában nem járatos, múltunkat nem ismerő fiatalok elhittek mindent a „nagy tudósnak”.

Fiatal barátaimat annyira megzavarta az ekkor már „híres történésznek” kikiáltott U.K., hogy meg kellett szólalnia újonnan megválasztott elnökünknek, Gyulay Endre püspöknek is, hogy észhez térítse mozgalmunk vezetőit. De a konkolyhintő dolgozott tovább, és a züllesztést leállítani nem lehetett. Sok más ok miatt, de ez is közrejátszott, hogy Gyulay püspök végül is lemondott elnöki tisztségéről. Engem is figyelmeztettek, hogy vigyázzak, mert U.K. kiválóan képzett, elismert „történész”, akivel meggyűlhet a bajom.

És aztán következett a 2005! A belpolitikai helyzet úgy kívánta, hogy a kormány elterelje a figyelmet a csőd szélén álló gazdaságról. Ilyenkor mindig jól jönnek az ügynöklisták. Különösen, ha papokról, főpapokról, sőt a vatikáni államtitkárság magas rangú legatusairól rántják le a kommunista kezekkel szőtt leplet. Az időzített bomba bedobása ismert módszere a baloldali politikának. Ami azonban számomra most egészen új volt, az a listakészítők megnevezése. A Televízió képernyőjén saját szememmel láttam UNGVÁRY KRISZTIÁN nevét. Egy pillanatra elszédültem, és csak most ocsúdtam fel teljesen, amikor a fényképével illusztrált cikk is megerősíti, hogy ez is „történészi”munkaköréhez tartozik.

És íme most álarc nélkül láthatom Gündisch Mónikával készült prófétai interjúját a Vasárnapi Újság 2006. január 22-ei számának 7 oldalán. Itt aztán Mónika és Kriszti leplezetlenül nyilatkoznak Varga Lászlóval, a másik „szakértő történésszel” Kondor Katalinról, Mádl Ferenc volt köztársasági elnökről, Szita Károlyról, alias Krakus Péterről. De a sornak nincs vége, mert Ungváry Krisztián prófétai szakértő már tudja, hogy „a nagy halak a közeljövőben viszonylag hamar le fognak bukni”. És hogy kik ezek a nagy halak? Kriszti ezt is tudja: az antikommunisták, mert ők hazudják a legnagyobbat. Na és persze le fogja leplezni a Vatikáni Zsinatra küldött püspököket is, akikről ő tudja, hogy a 15 közül 12 volt ügynök... – és most figyelj! – mert „a Vatikán gyakorlatilag odadobta az egyházat a pártnak”.

Most már értek mindent. Azt is, hogy miért emlegetik Gyurcsányék, hogy ezt az egész kérdést a történészekre kell bízni. És ekkor jelentkezik Olaszliszka pincéjéből a kiváló borász, Ungváry Krisztián, a szakértő.

*

Mindehhez csupán annyit fűzök hozzá, hogy a hivatásos történészeknek semmi közük a listagyártó „szakértőkhöz”.

Barlay Ö. Szabolcs                
MTA történelem tudomány doktora