Ikrek párbeszéde

Ikrek párbeszéde

Egy várandós anya ikret hord a méhében. Egyikük egy "kis hívő", a másik egy kis "szkeptikus".

- A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze, - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erőssé váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Butaság! mondja a szkeptikus. Ez nem igaz. Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom, mondja a kis hívő, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni.
- Nonszensz, lehetetlen! Mondja a szkeptikus. Mit mondasz? Eszünk a szánkkal és megyünk a lábunkkal? Miket beszélsz? Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ez biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is nagyon rövid.
-Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni,- mondja a kis hívő.
- Soha sem fog működni! Véli a kis szkeptikus. Még soha senki nem tért vissza a születés után. Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, mondja a kis hívő, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya? Te hiszel az anyában? Hol van? Kérdezi a szkeptikus.
- Itt van körülöttünk, mi pedig benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! válaszolja a kis hívő.
- Soha nem láttam még semmilyen anyát, nincs is ilyen, kételkedik a szkeptikus.
- A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra, majd így folytatja: "Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, amint énekel, vagy érezheted, amikor megsimogat minket, - majd halkan, de határozottan kijelenti:

Mindenestre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!