A jövő ura a betlehemi Kisded!
Azután eltelt nyolc nap
Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte. Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek. Erre Heródes titokban magához hivatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte! Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a gyermeket anyjával, Máriával. Földe borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. Mt 2, 1-12
Ilyen a jó történet: még ha ismerjük is a kimenetelét, izgulunk hősünk sorsa miatt! A napkeleti bölcsek expedíciójának története filmvászonra kívánkozik, és nagy festők százait illeti meg a mozi előtti időkben. S a mese nagyon is modern!
Adott egy globális kultúrkör, ahol Betlehem, a közel-keleti átjáróház, akárcsak ma is, kultúrák metszéspontja. Ilyen vidéken, egy jelentéktelen városkában vagy faluban is lezajlódhatnak történelemformáló események. Az is aktuálisabb, mint valaha, hogyan viszonyulnak itt a hatalom, a vallás és a tudomány, és a történelem mély áramlatai egymáshoz: Az értelmiségi, itt a bölcsek, felismerik a „trendet”, a jövőről fogalmaznak meg biztos jóslatnak számító állításokat, és ez a jövőkép nem felel meg a hatalom ízlésének. A hatalom elhatározza hát, hogy megállítja a történelem előre megjósolt folyamát. Mi úgy véljük − joggal −, hogy itt a gondviselés lépett közre. De hogyan működött a gondviselés?
Túl az álmon, amely arra készteti az értelmiségit, hogy megtagadja az együttműködést a zsarnokkal, és így megőrizze szellemi függetlenségét − úgy vélem, a hatalom elvakultsága, mondhatnám gőgje, lett önmagának csapdája. A hatalom mindenkori birtokosai − nem csak ez a Heródes − hajlamosak mindenkiben udvaroncot, alattvalót látni, mint Saint-Exupéry Kishercegének királya, akinek bolygóján csak egyetlen árva patkány volt „az” alattvaló, és ezért a látogatóban mindjárt pót-alattvalót látott. A hiteles értelmiségi azonban nem alkalmas alattvalónak. És ezért nem lesz alávaló sem. Ha mégis, elveszett, mint értelmiségi. Rossz belegondolni, mi lett volna a történet folytatása, ha a bölcsek bedőltek volna a hatalom hízelgésének. Ma is elkelnének ilyen bátor értelmiségiek! Olyanok, akik ugyanakkor kétkedés nélkül leborulnak egy ismeretlen Kisded előtt, mert tudományuk egyértelműen őt jelölte meg a Jövő uraként.
Kiss Ulrich SJ