Újévi útravaló - 2009



Tanúságot tenni hitünkről!

Az elmúlt évtizedekben a nyugati világ − legkésőbb a 68-as „forradalom” óta az ifjúság kultuszának bűvöletben élt. A reklámban sokáig − részben a mai napig − mindenki 20 és 30 év közötti szépség volt, és tinédzserek és huszonévesek ennek a láznak a bűvöletében éltek, az idősebbek pedig huszonévesnek akartak látszani. Nem csoda, ha a közéletben és a médiában néha egy-egy utópikus filmre emlékeztető módon nem is lehetett idősebbeket látni.

Ennek a kultúrának következménye, hogy a nyugdíjasok feleslegesnek érezhették magukat. Jó, ha pesztonkaként, unokaőrzésre befogták őket. Simeon és Anna mindig is vigaszul szolgált nekik. Lám, a Lélek nem a fogkrémreklámok logikáját követi, és feladatot ad, küldetést, olyan öregeknek is, akiket a társadalom leírt. Sőt mi több: miként a betlehemi pásztorok, úgy a két öreg is apostollá válnak: hirdetik az örömhírt. Manapság, ahogy egyre nő e korosztály súlya a lakosságban, jó lenne felismernünk, hogy az újra-evangelizációban megkerülhetetlenek. Ilyenkor mindig eszembe jut az a nyolcvanon felüli olasz matróna, akivel együtt koptattam a Pápai Gergely Egyetem padjait Rómában a teológián. Egyszer megkérdeztem, mi vitte rá, hogy dédmamaként teológiát tanuljon. Tanúságot akarok tenni hitemről − volt a válasz. Remélem, sok nagyi olvassa e sorokat.

Kiss Ulrich SJ