„KÖSZÖNÖM, HOGY VAN LÁBAM”

− NEVEM: SZILVI −

Polgárdi-Tekerespusztán a Fogyatékosok Otthonában él 16 éve egy csupa mosolygás lány, akit karok nélkül hozott a világra az édesanyja. Ennek ellenére olyan harmónia árad rokkant testét teljesen átformáló személyiségéből, hogy mindannyian − mi, egészségesek − csak csodálattal nézhetünk fel rá.

Mindent megtanult már: a kilincset a vállával nyomja le… fogával segítve magán, kibújik a mellényéből… talpával feltolja az ágyneműtartót… két lábával percek alatt megágyaz rendben tartott szobájában, lábával ír, rajzol… és! nagyon szeret úszni!! Egy zacskóban gyűjti azokat az érmeket, melyeket versenyeken nyert Grázban, Connecticutban, Dunaújvárosban… mindegyik első, második, harmadik helyezés. De most nincs senki, aki bevinné Székesfehérvárra az uszodába…

Szíve tele van szeretettel. Olykor magához hívja fogyatékos társát, Pistit, és puszit kér tőle. A telet nagyon nem szereti, annál jobban a tavaszt, mert akkor már tud sokat gyalogolni. Ilyenkor felnéz az Égre, és „megbeszélem az Istennel, hogy Köszönöm azt, hogy tudok menni”… Hálát ad azért, hogy ha karjai nincsenek is, de van két lába!

Ja! El ne felejtsem, hogy szobájában az ágyfej mellett egy Bibliája is van

(…és én most letérdelve sírok és elszégyellem magam, mert sokat panaszkodok öreg karjaimbnan érzett fájdalmaim miatt)

AKI BÁRMIBEN AKAR SEGÍTENI SZILVIN, jelentkezzék: a www.inditlak.hu-n vagy barlay@datatrans.hu, vagy a (06/30) 9764800 mobilszámon.