2006. szeptember: ÚTRAVALÓ



KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:

Z Á S Z L Ó

Mindig beszél,
mindig lobog,
mindig lázas,
Mindig önkívületben van
           az utca fölött,
föllengő magasan egész az égben,
s hirdet valamit
                       rajongva.

Ha már megszokták és rá se figyelnek,
ha alszanak is,
éjjel és nappal,
úgy hogy egészen lesoványodott,
s áll, mint egy vézna, apostoli szónok
a háztető ormán,
egyedül,
bírkózva a csönddel és viharral,
haszontalanul és egyre fönségesebben
lobog,
beszél.

Lelkem, te is, te is –
ne bot és vászon –
légy zászló.


Augusztus huszadikán, Szent István királyunk napján, de más nem­zeti ünnepünkön is zászlóink nem lengenek házainkon. Mert csak „bot és vászon” vagyunk. Csodálkoztok, hogy ennek csak tragédia lehet a vége. Ennek jelképe volt a fekete zászló a Parlament és a Főpolgármesteri Hivatal ormán. Memento....

Észrevétel: A Szent Jobb körmeneten talán ötvenezren, az esti tűzijátékon másfélmillió néző volt....

MEMENTO.