MIELŐTT  ANYA  LETTEM….

 

Mielőtt  Anya  lettem, főzhettem magamnak meleg ételt. Ruháim nem voltak pecsétesek. Nyugodtan

telefonálhattam.

 

Mielőtt  Anya lettem, addig aludtam, amíg akartam, és nem izgultam, hogy milyen későn fekszem le.

Minden nap megfésülködtem, és fogat mostam.

 

Mielőtt Anya lettem, minden nap kitakarítottam. Nem botlottam meg játékokban és nem felejtettem

el altatódalok szövegét.

 

Mielőtt Anya lettem, nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek-e, és nem gondoltam védőoltásokra.

 

Mielőtt Anya lettem, nem hányt le senki, nem lettem kakis, nem köptek le, nem rágcsáltak meg,

nem pisiltek le, és nem csipkedtek meg pici ujjak sem.

 

Mielőtt Anya lettem, teljes birtokában voltam gondolataimnak, testemnek, lelkemnek és 

végigaludtam az éjszakákat.

 

Mielőtt Anya lettem, sosem tartottam kezemben egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa,

vagy beadja neki az injekciót. Sosem néztem könnyes szemekbe, és sírva fakadtam.

 

Mielőtt Anya lettem, nem éreztem ekkora boldogságot egy egyszerű mosolyon, és nem maradtam fenn

késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjem. Sosem tudtam, hogy képes vagyok ennyire szeretni.

 

Mielőtt Anya lettem, sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik, mikor nem tudtam megszün-

tetni a fájdalmát. Nem tudtam, hogy egy ilyen pici élet ekkora hatással lesz az életemre.

 

Mielőtt Anya lettem, nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül van. Nem tudtam milyen

nagyszerű érzés  a gyerek etetése. Nem tudtam, hogy valami olyan fontossá tehet engem.

 

Mielőtt Anya lettem, sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén minden tíz percben, hogy megnézzem,

minden rendben van-e?

 

Mielőtt Anya lettem, sosem ismertem a melegséget, az örömöt, a szívfájdalmat,- egy szóval

 

azt a csodát, hogy anya lehetek.