Egy kis "világosság" Márfi Gyula veszprémi érsek gondolataiból

Milyen országról álmodom?

A gondolat Márfi Gyula veszprémi érsektől származik. Ő elmélkedett pár évvel ezelőtt az Új Ember hasábjain augusztus 20.-ával kapcsolatban arról, hogy milyen Magyarországról álmodik, és milyenért imádkozik.

Legyenek az országban szentek. ... "Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent". ... Jézusnak ezek a szavai nem csupán a szüzekre vonatkoznak, hanem a tisztaszívű hitvesekre is. Batthyany-Strattmann Lászlókra van szüksége az országnak.

A valóság-show-n felnövekvő nemzedék Radnóti szavai szerint "balhitekben hisz", s "befonják életét vad kényszerképzetek".

Melyek ezek ?

Az első ilyen balhit a "másság-kultusz" túlhangsúlyozásához kapcsolódik. Sok esetben az emberek nem tesznek különbséget a pozitív és a negatív másság között, - a negatívot is elfogadják egyenrangú alternatívaként, csak azért, mert "más". Egyre többen osztják azt a véleményt, hogy például a szexuális partnerek nem rosszabbak, mint a házastársak, csak - úgymond - mások. ... E felfogás követőinek természetesen fogalmuk sincs arról, mit jelent: megtalálni az igazit, eggyé válni valakivel testben és lélekben, kimondani azt, hogy "szeretlek téged most és mindörökre", átélni valamit az időfelettiség, az örökkévalóság élményéből ebben az időt nem ismerő eggyé válásban.

Különben ami a másságot illeti, jó felhívni a figyelmet arra, hogy a mellélövés és a kapufa is más, mint a gól, de szó sincs arról, hogy bármelyik egyenrangú alternatívája lenne a gólnak. ... Ugyanígy a közömbösség és a gyűlölet is más, mint a szeretet, de egyik sem egyenlő a szeretettel, miként a tudatlanság és a tévedés is más, mint a tudás, de korántsem azonos a tudással. ...

Egy "önmagát vállaló" exhibicionistának, vagy nimfomániás személynek jó esélyei vannak egy-egy valóság-show megnyerésére. A közönség egy része díjazza ezt a stílust. Az ő figyelmüket szeretném felhívni arra, hogy Hitler is vállalta antiszemita elveit, nem csinált titkot belőle. Ezért méltó volna a szeretetünkre? A legtöbb negatív tulajdonság akkor válik rombolóvá és elviselhetetlenné, amikor már nem is szégyelli a tulajdonosa. A lustaságot büszkén vállaló diák, az alkoholizmusát nyíltan vállaló ember, a poligám természetét bátran megvalósító emberszabású lények életútját környezetüknek fájdalma és könnyei kísérik. A negatív másságot nem vállalni kell, hanem leküzdeni !

Korunk társadalma számos egyéb téveszmének is ki van téve. Például a próbaházasság, amely már önmagában is ellenmondás. A házasság lényege a sírig tartó szeretet, az elkötelezett hűség, a teljes eggyé válás, amelyet az ószövetségi szentírás "egy testté válásnak" nevez. Amíg a hűség hiányzik, legfeljebb a házasság karikatúrájáról beszélhetünk. A próbaházasságban csak a próbaházasságot lehet kipróbálni, a házasságot nem !

Hasonló megtévesztő fogalom a "kultúrált válás". ... Mintha ilyen egyáltalában léteznék. Egy virágba borult fát nem lehet kultúrált módon kettéfűrészelni, mint ahogy Michelangelo Pietáját sem lehet kultúráltan feldarabolni. Egy érvényes házasság felbontása mindig barbár cselekedet volt, és az is marad. Különösen érvényes ez, ha már gyermekek is születtek ebből a házasságból. Az ő szívük fájdalmát, az ő könnyeiket ki fogja "kultúrfájdalommá", "kultúrkönnyekké" varázsolni ?

Sokan harcolnak ma azért is, hogy az egyneműek kapcsolatát az állam ismerje el a házassággal egyenrangúnak, sőt engedélyezze számukra gyermekek nevelését is. ... Ő tőlük hadd kérdezzem meg, az általuk nevelt gyermekek kit fognak "édesapámnak" vagy "édesanyámnak" szólítani ?

Batthyány-Strattmann Lászlóról elmélkedve azonban nem állhatunk meg a negatívumoknál. Álmodjunk egy olyan országról, és higgyünk egy olyan "rejtőzködő Magyarországban", amely szembeszáll a balhitekkel és a kényszerképzetekkel, amely nem hajt térdet sem a pénz, sem a drog, sem a lélek nélküli sex bálványistenei előtt. Álmodjunk egy országról, és higgyünk egy olyan országban, amely elveti magától a halál kultúráját hirdető, hullaszagot árasztó perverz műsorokat, és hisz az életben, a szerelemben és a szeretetben, - melyben a harmadik gyermekét váró házaspárról nem azt mondják, hogy ügyetlenek, hanem azt, hogy ilyen áldásban részesül, aki féli az Urat (127. zsoltár). S a gyermekét váró asszonyra nem azt mondják, hogy terhes, hanem azt, hogy "áldott", - a gyermekek nem úgy beszélnek a szülőkről, hogy "faterom, muterom, öregem, ősöm", hanem újra azt mondják, hogy édesapám, édesanyám, - a barát újra barátot és a barátnő újra barátnőt jelent (és nem csupán szexuális partnert), - a fiúk nem azt mondják a lányoknak, hogy "jó leszel nálam egy időre", hanem hogy "szeretlek téged most és mindörökre".