Az INDÍTLAKHOZ beküldött versek az Olvasók táborából

    Ha tartozom öleléssel

Köszönöm Uram, jó volt élni.
Legyen a lelkem a tiéd.
Nem jártunk mindig kézen fogva ,
De most kellenél, amikor
Mécsesemből az olaj kiég,
Amikor némán elfogy a láng,
Kihül a régi tűz, parázs.
Most elkelne itt egy kevés hit.,
Tudni még élni-akarni,
Hogy ne szűnjön meg a szép varázs.
Ez az út most ismeretlen ,
Félek menni és maradni.
Jó lenne, ha valaki várna.
Ha tartozom öleléssel,
Nagyon szertném még megadni.
Itt ülök a teraszunkon,
Ölembe hull fáradt kezem,
Csak bámulok a teliholdra,
Más nyarakra, tavaszokra
És szerelmekre emlékezem.

            Nagy István

            Sors sodrában

Országhatáron kívül élő Nemzetem
Fekszel Bethesda partján embertelen
Mozdul a víz vársz nagyon Valaki segít sorsodon Sajnos nem jön senki sem
Clemanceaura ne várj ő szívtelen
Neki nem fáj Nemzetem egyik gyermekét
Balkáni csizma taposta szét
Másikat a kárpátaljait
Gulág árkában keresd csontjait
Harmadik gyermeke nagyváradi
Katedrálisból trágyát kell hordani
Felvidéki gyermekét főnöke kéri
Tagadja meg nevét
Ötödik gyermeke Lajtán inneni
Neki a nyelvvel vannak gondjai
Hol vannak hatalmak nagyjai
Kik a terhet fel fogják oldani
Legyőzi végül rosszat a jó
Visszaadják mi adható
Begyógyuljon Nemzetem sebe
Minden gyermekének legyen
Mozdul újra Bethesda vize

            Szilágyi Mihály