"Kötelességem a tehetségem legjavát adni"

 


Tokody Ilona operaénekesnő vallomása

Úgy gondolom, mi, művészek, akik hatalmas kincset kaptunk a jó Istentől, a tehetséget, kiválasztottak vagyunk. Arra születtünk, hogy megszépítsük, jobbá tegyük az emberek hétköznapjait: ünneppé varázsoljuk. Kötelességem a tehetségem legjavát adni a közönségnek. A tehetséget mindennap ápolni kell, akkor nem múlik el, mondta Simándy József....

Az esztergomi nyári fesztiválon idén az opera is képviseltette magát. A Carmen került a színre ezen az álomszép helyen. A színpad itt úgy helyezkedik el, hogy nem a közönség van szemben a gyönyörűséges templommal, hanem mi. - Szegeden nem látunk semmit a dómból, csak elképzeljük, hiszen háttal vagyunk neki. De annak is megvan a maga szépsége, mert a hátunkon érezzük az "Ő" segítségét! Esztergomban viszont szemben velem a székesegyház, ahol Istvánt megkoronázták, s én ott énekelek egyedül a szinpadon...

A környékről és Szlovákiából egybegyűlt 3-4 ezer ember milyen áhitattal hallgatott minket. Felemelő volt átélni, hogy a zenének ilyen ereje van. S mind e csodában én lehetek a híd, a közvetítő!

Az első lépések megtételekor a legnagyobb ajándékot a szüleimtől kaptam: a szeretetet. Az édesapámtól, valamint édesanyámtól, akik egy évig mentek napszámba azért, hogy meg tudják venni a 20 ezer forintos pianínómat. A mai napig megvan, és nem válok el tőle soha.