Horthy Miklós Kormányzó húsz éve

POZITÍVUMOK, NEGATÍVUMOK

Az Antant-hatalmak dilemmája

A Közép-Európai térségben kialakult kaosz gondolkodóba ejtette a győztes nagyhatalmak vezetőit. Lényegét tekintve az egész térség, de különösen az egykori Magyarország, kormányozhatatlan hajóvá vált, hiszen még a politikai-katonai hatalmat valamilyen formában képviselő proletárdiktatúra vezetői is vagy kiszöktek az országból. vagy önmgyilkosok lettek

A győztes nagyhatalmak önmagukkal voltak elfoglalva, itteni megbizottjaik pedig nem egyeztetették olykor egymásnak is ellentmondó parancsaikat. Ma már tisztázott az a tény, hogy például a proletárdiktatúrát nem az un. "ellenforradalmi akciók" buktatták meg, hanem az antant, amely a románoknak megadta az engedélyt 1919 nyarán, hogy előnyomuljanak Budapest felé. És valóban, Budapest megszállása után mentek tovább, Dunántúlra. Még néhány hét, és Magyarországot eltörlik a föld szinéről.... Északról a csehek, délről a szerbek, - az ország szivében pedig a fosztogató románok.

Ezekben a hónapokban tehát még nem volt egyértelmű, hogy mi lesz Magyarország sorsa, - egyáltalában marad-e belőle valami.... Közben a francia, angol, amerikai tábornokok és diplomaták figyelték, hogy megindul- e az ország vérkeringése, van-e valahol egészséges politikai, katonai kezdeményezés. Szegeden a franciák felfigyeltek a Horthy Miklós altengernagy köré csoportosuló katonai egységekre. De ő nem mozdulhatott, mert tulajdonképpen a franciák foglya volt. - Bécsben pedig Bethlen István gyűjtötte maga köré a politikusokat.

Ha az ország népe kezdett is magához térni, lényegét tekintve ez nem jelentett sokat, hiszen a győztes hatalmak engedélye vagy utasítása nélkül nem lehetett még a legjobb szándékokat sem végrehajtani. -Sir Clerk angol diplomata végül is Horthy Miklóst tartotta legalkalmasabbnak a katonai helyzet tisztázására, és engedélyezte, hogy alakulataival Dunántúlra vonuljon. (A románok ekkor még megszállva tartották az Alföldet!)

1919. november 14-én az antant parancsára a románok kivonultak Budapestről, és megengedték, hogy Lehár Antal honvéd ezredes csapatával előkészítse Horthy Miklós bevonulását a fővárosba. Közben felkérték miniszterelnöknek a bécsi születésű Huszár-Schorn Károly egykori országgyűlési képviselőt-pedagógust, újságírót-. Meghökkentő, hogy 1920 márciusáig ennek a kománynak hadügyminisztere az a gépészmérnöki képesítésű kalandor Friedrich István volt, aki 1918. okt. 31-én Tisza István gyilkosságának megszervezéséhez a pisztolyt adta (ennek ellenére Rákosiék letartóztatták és Vácott a börtönben halt meg 1951-ben).

A legfontosabb szerveződések, választások és a kormányalakítás után a nemzetgyűlés
Horthy Miklóst az ország kormányzójává választotta.

Ezzel lényegében a mai Magyarország területe vált 1541 után első ízben független magyar állammá, melynek hivatalosan Magyar Királyság volt a neve. Pécset és Baját ekkor még mindig szerbek tartották megszállva. .

Néhány hónap múlva útnak kellett indulnia a magyar küldöttségnek Párizsba, hogy aláírja a Trianoni kastélyban a ránk kényszerített "békediktátumot" 1920. június 4.


A most élő generáció már nem tudja el sem képzelni azt a szorongó idegállapotot, sokkot, amiben mi, az akkor már élő nemzedék, éltünk az ország íly mértékű megcsonkítása miatt. Nemcsak gyűlölet, hanem a földrajz és a történelem lábbaltiprása is kellett ahhoz, hogy valahol külföldön, íróasztalra tett térképeken eszelősök és az élet törvényeit nem ismerők úgy húzzák meg a határvonalakat, hogy tájegységeket, vasút- és országutakat, folyókat egyszerűen határon inneni és határon túli szakaszokra daraboljanak. A történelem arculcsapása nélkül képtelenség megérteni, hogy egy ország koronázó városát, Pozsonyt, vagy nemzeti multunk dicsőségét, Hunyadi János Nándorfehérvárát, vagy az erdélyi fejedelemség szívét, Mátyás szülővárosát, Kolozsvárt, vagy Rákóczi sírját, Kassát és Munkácsot elrabolják az ezeréves haza testétől. Családok, testvérek, rokonok szakadtak el örökre egymástól és meg sem látogathatták szüleik sírját.... .

Igazat mondott William Bullitt (1891-1967), amikor szemrehányó levélben írta az akkori amerikai elnöknek, Wilsonnak a következő sorokat: "Kormányunk most beleegyezett abba, hogy a világ népeire új elnyomás, leigázás és feldarabolás várjon - új háborúsévszázad."

Sajnos hosszú évtizedeken át úgy tanították gyermekeinket, akik ma már szülők, sőt nagyszülők, hogy szándékosan megtiltották nekik a trianoni tények megismerését. Sok százezren, sőt millióan nem is tudták, hogy mi volt igazi neve Bratislavanak, Kosicenek, Clujnek, Suboticának....

Ahhoz, hogy a Horthy korszakról a történelmi valóság talaján állva tudjunk tárgyilagosan szólni, legalább mi, most élő magyarok nézzünk bele a hiteles adatok, dokumentumok anyagába, és ne engedjük, hogy átírt, meghamisított történelmet vágjanak a szemünkbe. Legalább mi lássunk tisztán, hogy mit tettek velünk, mi történt körülöttünk, milyen történelmi örvénybe kerültünk, és hogy mire vagyunk most még képesek...Ezek a jegyzetek ezt a szent és kitörölhetelen célt szolgálják.



Talpraállás

Ha azt vesszük szemügyre, hogy 1918 és 1919 véres zűrzavara után az ország vezetőinek egy új világot kellett létrehozniok, akkor azt kell mondanunk, hogy népünk megint megmutatta, hogy még mindig mennyi élniakarás van benne. Először is megteremtett egy addig nem létező magyar államot. Külkereskedelmet és külképviseletet létesített, létrehozott egy jogrendet, iskolák, egyetemek egész rendszerét teremtette meg.

Válságos pillanatok így is akadtak, a végső dolgokat tekintve azonban a nemzet egysége töretlen maradt. A Nagy- és Kisantant szorító vasmarkában élve minden tervünket felülvizsgálták, engedélyük nélkül semmit sem csinálhattunk, még utakat, vasutakat sem építhettűnk. Bár az államháztartás beindítása végett tőlük kellett nagy kölcsönöket felvenni, mégis megszűnt az infláció, és fizetőeszközünk, a pengő Közép-Európa legjobb valutái közé emelkedett.
E sorok írója ezekben az évtizedekben élte fiatalságát, járta közép- és felsőiskoláit. Éppen ezért van lehetőségem és némi jogosultságom az összehasonlításra. Látva népünk mostani fizikai, szellemi, erkölcsi, hitbeli színvonalát, sokszor visszavágyom az 1920-1940-es korszak elfogadott értékrendjét. Ennek ellenére nem kezdek egyoldalú dicsőítésébe, hanem történészként rámutatok azokra a negativumokra is, melyeket ugyan már akkor is láttam, de összefüggéseit tárgyilagosan és a történelemtudomány mérlegére téve eddig nem tudtam megfogalmazni.

Negatívumok

1/ Az új helyzet elfogadásának nehézségei. Egyetlen kor sem tudja megtagadni önmagát. Trianon után annyira új és eddig szokatlan helyzet jött létre, hogy évek teltek el, mire mindenki -tanyán, falún, városban- kezdett magához térni. Legnehezebb a magunkra-kényszerültség tényének felismerése volt, -megérteni azt, hogy nincs monarchia!Trianon miatt a Horthy-korszak két évtizede eleve nem volt elegendő ahhoz, hogy ebből az évszázados beidegződésből kigyógyuljunk. ( Az elmúlt 60 év újból elsorvasztotta önállóságunkat)

2/ Úrhatnamság. . A trianoni Magyarország egy birtokát vesztett földesúrhoz hasonlított, aki még mindig ragaszkodik az úrhatnamság külső feltételeihez. Kopott díszmagyarunktól sehogysem tudtunk megválni, nem törődve azzal, hogy a hozzávaló ragaszkodás már komikus volt. (A miniszterek mindig díszmagyarban jelentek meg a kormányzói beiktatáskor és egyéb ünnepélyes alkalmakkor). - Sajnos ez a szemlélet rányomta bélyegét az országra és ha nem is ruházatban, de lelkületben, magatartásban, az egymáshoz való viszony kialakításában több részre szakította népünket: főurakra, urakra, középosztálybeli városiakra, falusiakra, földönfutó zsellérekre.

3/ Puszták népe - Viharsarok. A Horthy korszak legégetőbb sebe az elmaradt földreform volt, mely a főúri és egyházi latifundiumok igazságos rendezéséből állt volna. Igy még szembetünőbbé vált a legszegényebb népréteg sorsával szembeni közöny. . Az uradalmi cselédek sorsánál is kétségbeejtőbb volt a mezei szegénység élete, -különösen 1936 nyarán amikor a sztrájkoló mezei munkások kenyér nélkül maradtak a földesurak jogfosztó szerződés-szegése miatt.
Tagadhatatlan, hogy az 1920-ban a semmiből újjáteremtett államhatalom legfőbb bázisa a nagybirtokosok és a nagy tőkével rendelkező iparmágnások vagyona volt. De az is tény, hogy az új világháború viharzónájában egyetlen állam sem kisérelt meg radikális reformot. Élet-halálharc kezdődött, mely minden mást torkon ragadott. (A vérestorkú kritizálók figyelmét felhívom, hogy a reformot még most sem hajtották végre!Nézzék meg a Hiradók képeit az országutakon fagyoskodó gazdák tízezreiről).

+

Vészt jósló jelek

Akik odafigyeltek az eseményekre, érezték, hogy "valami van a levegőben". Nem múlt el egy hét, hogy ne olvstunk, hallottunk volna a spanyol, a német, az olasz politika fordulatairól, a háborús készülődésekről. Az európai köztudatban a közeli leszámolás hangulata egyre erősebbé vált. Az akkori generációt lázban tartotta egy francia és egy angol író. Mindketten a győztes hatalmak megbocsáthatatlan bűnéről írtak könyveket, fantasztikus
regényeket, megjósolva, hogy hamarosan eljön az igazság órája. A francia Henri Pozzi két könyvét: A háború visszatér és Századunk bűnösei címűeket megjelenésük után egy évvel, 1935-ben már magyarul is olvashatta mindenki. (Egy év alatt több mint tíz kiadást ért meg!). Még nagyobb visszhangra talált az angol Sydney Fowler-Wright 1936-ban írt könyve, mely szinte megjósolta a háborús eseményeket. Bünügyi regényként olvasták és adták kézről kézre, -címe: Prága nincs többé. Az 1938-as háború regénye. Ebben Németország mellett Magyarország a főszereplő, mert közösen szálljuk meg Csehszlovákiát, és német légi flotta tönkre bombázza Prágát.... Mindez nemcsak játék volt a tűzzel, hiszen közben a tények is igazolni látszottak a rémlátomásokat. Voltak, akik még siettetni is akarták az eseményeket...


Puccskisérlet Horthy ellen

1940. július 15-én, 19-én, majd harmadszor 24-én este a kőbányai Hölgy utca 50/b. számú ház kocsmájában Wirth Károly, a nyilaskeresztes párt országgyűlési képviselője kilenced magával titkos találkozót szervezett. A téma világos és egyértelmű volt: elérkezett az idő, hogy vezérüket, a szegedi Csillagbörtönben fogva tartott Szálasi Ferenc lefokozott vezérkari őrnagy szabadonbocsátását kikényszerítsék, majd Horthy őt nevezze ki miniszterelnökké. Mindezt úgy kell végrehajtani, hogy a kormányzót kenderesi birtoka felé haladtában el kell rabolni, ellenállás esetén megölni.
A tervbe vett hatalomátvételhez fegyvert, lőszert a fegyvergyárból /FÉG/ akartak szerezni ott dolgozó nyilaspárti munkások beszervezése révén. . Mivel úgy tudták, hogy Cservenka Lajos főmérnök is az ő pártjukon van, beavatták tervükbe. Ő azonban mindent jelentett feletteseinek, és így az összeesküvést csírájában elfojtották.

Az előbb elmondott - látszatra naiv epizód - azért érdemel figyelmet, mert a témában rejlő "bacilus" közel tíz év óta járványként sokakat megfertőzött, -különösen katonatiszteket.

Közben oda kell figyelnünk a külföldi nagy eseményekre, és akkor némi magyarázatot is kapunk. Gondoljunk a "Blitzkrieg" szemkápráztató cirkuszmutatványaira: Hitler ekkorra már legyőzte Lengyelországot, Dániát, Norvégiát, Belgiumot, Hollandiát, -és Withék korcsma-találkozója előtt pár héttel a Wehrmacht katonái bevonultak Párizsba. Közép-Európa ismét a szenvedélyek, az akciók-reakciók kiszámíthatatlan forrongó poklává vált. Mivel a hitleri gőzhengernek köszönhettük a trianoni bilincs széttörését, és Felvidék-Erdély-Délvidék részben visszakerült a megcsonkított Hazához, érthető volt az egyre erősödő rokonszenv a legyőzhetetlennek vélt német haderő teljesítő képessége iránt.
Csak az ország legfelsőbb vezetősége volt képes átlátni a helyzetet. Bármit mondtak, írtak ötven éven át a Horthy vezette külpolitikáról, dokumentumok százai igazolják, hogy az adott geopolitikai és hadászati helyzetben aligha lehetett volna másként irányítani az ország sorsát. Utólag, különösen a vesztett háború után könnyű véleményeket és kritikát mondani. Ha annyira behódolt volna az ország a hitleri eszméknek, nem került volna sor a német megszállásra, és Horthy Miklós is a Nürnberg-i kivégző osztag elé került volna.

Tény, hogy a politikai, katonai események oly gyorsan követték egymást és oly hatással voltak mindenkire, hogy sokan, különösen a forrófejűek, náci barátokká váltak. Évek kellettek, mire az ország népe kezdett tisztábban látni. Sok kudarcnak, rengeteg vereségnek, Don kanyarnak és német megszállásnak kellett bekövetkeznie, mire ráébredtünk az ezer év óta tapasztalt valóságra: senkire sem számíthatunk, előbb-utóbb mindenki magunkra hagy!