A meggyilkolt Tisza István és kora

A történelem-tanításnak nálunk van egy sebezhető pontja: a fiatalság jobban ismeri a régmúlt eseményeit, mint saját népének utolsó száz évét. Ez a seb a mi esetünkben vérmérgezést okoz népünk öntudatában. Életünk ugyanis egy megzavart, feldúlt hangyabolyhoz hasonlít: mindenki rohan ész nélkül, nincs tekintettel egyik a másikára. Azt sem tudja, hogy került ide, mi az otthona, hol van a hazája. Nem is értékeli legdrágább kincsét, a Haza becsületét. Nem új dolog ez népünk történetében. Nem véletlenül mondta, kiáltotta bele Petőfi a Negyvennyolcas fiatalság lelkébe, hogy sokan vannak akiknek drágább a saját "rongy" élete, mint a Haza becsülete.

De ilyen lerongyolódott lelkiállapotban, ilyen erkölcsi és jellembeli mélyponton még soha nem volt az ország, mint napjainkban. Természetesen ennek is megvan a magyarázata, hiszen számtalan ok vezetett ideáig. Ezek közül itt most egyetlen negativumra összpontosítjuk figyelmünket: saját multunkat nem ismerjük. Különösen nem az utolsó száz év történelmét. Vagy ha hallottunk is róla, tudatosan eltorzították, úgy hogy inkább szégyenkezünk miatta, mintsem elgondolkodnánk felette!

Épp ezért a Fiatal Magyarság keretén belül megvizsgáljuk, hogy Mi történt velünk?" Ez Nemeskürty István legújabb könyvének címe (Szabad Tér, 2002). Az ő írása alapján taglaljuk az elmúlt száz év magyar történelmét.

A nagy politikát mindenütt, nálunk is a parlamentben működő pártok, pártvezérek határozzák meg. A kiegyezés után, épp a millennium évtizedében a legkaotikusabb állapotok uralkodtak a budapesti parlamentben. A reform korszak nagyjainak szeme előtt még a szerencsétlen sorsú magyarság erkölcsi, anyagi megerösödése lebegett. Az ezernyolcszáz nyolcvanas évek politikusai viszont már egymás ellen harcoltak, saját pártjuk, liberális elveik érvényrejuttatása fontosabb volt számukra, mint a haza erkölcsi bázisának megtartása. Igy születtek meg a nép feje fölött hozott törvények, melyek a házasságot, a családot alapjaiban lazították fel. Ekkor vívta élet-halál harcát Prohászka Ottokár spirituális, majd székesfehérvári püspök, aki éles szemmel figyelte, hogy a nép vezetői miatt vesztébe rohan az ország. Három veszélyzónára mutatott rá:
1. őseink hitét és erkölcsét semmibe vevő szabadelvűség,
2. a hitehagyott keresztények és zsidók által vezetett szabadkőmüves páholyok
3. és az ateizmust nyíltan hirdető Marx szociáldemokráciája (később kommunizmusa).
Prohászka prófétaként előre látta és figyelmeztette is az ország felelős vezetőit, hogy fokozatosan, de biztosan szakadékba zuhan az ország, ha épp ők térítik le népünket őseink útjáról. Híres mondását, miszerint "ha nem vigyáztok, száz év múlva megesz benneteket a tetű", próféciának vehetjük, mert 1896-ban elhangzott kijelentését mára akarva-nem akarva igazolta saját szomorú jelenünk!

Jelen tanulmány épp azt kívánja feltárni, hogy miként jutottunk ideáig, a mélypontig!?

Alábbiakban olyan eseményekre mutatok rá, melyek láncreakcióként hatottak az ország egészére, és amelyek szükségképpen belső tartásunkat, gerincünket, népünk karakterét roppantották össze. (Közben érdemes összehasonlítanunk ezeket az eseményeket a mi mostani rendszer-változásunk után zajló 15 év történéseivel)

A század elejére elkészült Országháza csak külsejében volt imponáló, - bent, az ülésteremben nyílt verekedésekig, tintatartó-hajigálásokig fajult a politikai küzdelem. Ekkorra már a liberalizmus nyíltan a szabadosság elveit hirdette, és épp a pártok vezetői: Apponyi Albert, ifj. Andrássy Gyula, Károlyi Mihály (mindegyikük gróf) és a többiek miközben azon vitatkoztak, hogy a K.U.K. vagyis az összbirodalom hadseregének hazánkból szolgálatra behívott csapattesteit magyar nyelven vezényeljék-e, addig a magyar hadsereg fejlesztéséhez szükséges pénzt egyikük sem szavazta meg.

Kevesen tudják, hogy ebben a politikai kaoszban a magyar parlament képviselői épp azt a kiváló államférfit buktatták meg, aki közülük a legjobban akart segíteni az országon. Tisza István négy évig (1913-1917) miniszterelnöke volt Magyarorsazágnak. Képességei, erkölcsi magatartása, őszinte hazafisága valósággal bosszantotta politikai ellenfeleit és mindegíyikük arra törekedett, hogy megbuktassák. Azt is kevesen tudják, hogy legnagyobb ellenfele Károlyi Mihály volt, - valósággal gyűlölte, legszívesebben el tette volna láb alól.

Pedig ekkor már kimondták ránk, magyarokra a halálos ítéletet: Oroszország cárja nyíltan kijelentette, hogy csak az alkalmomra vár, hogy hadseregével lerohanja Magyarországot és meg sem áll Budapestig.

Ma már tudjuk, hogy a szlávok. (északon a csehek, a tótok, délen a szerbek) lélekben várták a pillanatot, hogy legerősebb testvérük, az orosz, akcióba lépjen. A szerb terroristák sarajevói gyilkossága, vagyis Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen elkövetett merényletük volt az a történelmi pillanat, amikor hazánk sorsa végleg megpecsételődött. Ekkorra ugyanis az ország két pólusúvá vált: a vagyonosok és a nagyon szegények táborává. És amikor az első világháború kitört, a frontra szükségképpen a nagy tömeget képviselő szegény családok fiait vitték.

A trónörökös megyilkoltatása miatt hadat üzenő Ferenc József egyszerre két frontos háborút viselt. Igy katonáink 1914 őszén Szerbia és Oroszország ellen egyszerre harcoltak. Ez eleve kétségessé tette a gyors sikert. Igy is történt: Szerbiában már az első hetekben megakadt a támadás, - Oroszország felől pedig Homonnán át özönlött a cári haderő. Már-már teljesülni látszott a cár parancsszámba menő akarata: 1915 húsvétját bármilyen veszteség árán is Budapesten akarja ünnepelni.

A Fiatal Magyarság minden tagjának, illetve olvasójának tudnia kell, hogy miért nem történt így, és ismernie kell a nevét annak a hős katonának, aki megfutamította az orosz hadigépezetet. Szurmay Sándor tábornokot diák koromban is így hívtuk: AZ UZSOKI HŐS! 1940-ben megjelent könyvébn ezt olvasom: "November 26-án(1914) este ott, ahol az orosz a leggyengébbnek látszott, mert aligha várhatott támadást a kilencszáz méteres magaslatokról, támadást rendeltem el. 28-án már oly sebbel-lobbal vonult el innen az egész orosz XXIV. hadtest, hogy szokásuk ellenére még az elesetteket sem temették el. Csak a magyar határon túl álltak meg" ( A magyar katona a Kárpátokban. 48. o. )

Sok szó esik még napjainkban is, hogy Károlyi Mihályt mennyire terheli felelősség Magyarország összeomlásáért? Sőt jogos-e, ha őt sokan hazaárulónak tekintik. - Nos: a sok adat közül csak egyetlen egyet közlök, és döntse el mindenki, hogy ki volt gróf Károlyi Mihály?

Az előbb említett Uzsoki hőst 1919 február 23-án letartóztatta, mint háborús bűnöst, mert - szerinte - a Kárpátokban 1914-ben kivívott győzelmével megakadályozta az orosz haderő előnyomulását és ezzel meghosszabbította a háború tartalmát. - Tehát akit mi hősként tisztelünk, mert hazánk területéről kikergette az ellenséget, azt Károlyi háborús bűnösként elitéli. Tehát Károlyi már 1914-ben vereségünket óhajtotta.

Érdemes közelebrről megvizsgálni ennek a különben testi fogyatékossággal született embernek lelki alkatát is. Például elementáris erővel gyűlölte Tisza Istvánt, talán épp azért, mert érezte, hogy egyedül ez az energikus férfi tudná a parlamenti életet és vele együtt az országot is kivezetni a szakadékból. Parlamenti magatartása, Tisza István elleni gyűlölete, sőt az ellene szőtt gyilkossági tervben való hallgatólagos részvétele a magyar állami lét céltudatos rombolása volt. - Következzék most egy rövid "háttér elemzés"

Amikor Tisza Istvánt, mint miniszterelnököt 1917-ben megbuktatták, akarattal visszavonult az aktív politizálástól, és ezredesi rangban a debreceni honvéd huszárezred parancsnokaként egyévi harctéri szolgálatra jelentkezett. Igazi férfi cselekedete még népszerűbbé tette, és ez még nagyobb gyűlöletet gerjesztett Károlyi Mihály beteg lelkében. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Tisza István egyszerű képviselőként megjelent az 1918. október 16-án egybehívott országgyűlésen, és Károlyi minden ok nélkül elkezdte szidalmazni Az ülés botrányos jelenettel ért véget. Károlyi Tisza elleni kirohanása csak látványos "előjátéka" volt annak, ami ezután történt. Az Országházból távozó Tisza Istvánt ugyanis egy Lékai-Leitner nevezetű kommunista fiatalember pisztollyal megtámadta, de Tisza kicsavarta támadója kezéből a fegyvert. (Ez egyébként már a második merénylet volt ellene, korábban a képviselőház üléstermében lőtt rá egy képviselő).

Hogy ellenségei mennyire gyűlölték, többek között a német katonai hírszerzés tisztjének vallomása is bizonyítja. Consten őrnagy következőkép figyelmeztette Tiszát: "Ezek az emberek Magyarországot elpusztítják és önt meg fogják gyilkolni" (v.ö. Nemeskürty István: Mi történt velünk? 37.o.)
Mivel a magyar társadalom legnagyobb része alig ismeri Tisza István meggyilkolásának igazi történetét, az alábbiakban néhány dokumentumra hivatkozva összefoglalom az eseményeket. - Mint láttuk, már kétszer sikertelenül törtek életére. Tisza ennek ellenére nem távozott Budapestről és nem bujkált gyilkosai elől, hanem ideiglenes lakást bérelt a Hermina uton egy villában, - villamossal közlekedett és lázbeteg fiát látogatta. Itt tartózkodott 1918. október 30-án is, amikor a felbomlás szakadéka felé rohanó Monarchia élén a teljes bizonytalanságban vergődő Károly király képtelen dönteni, hogy ki legyen az ország miniszterelnöke. Ideiglenesen gróf Hadik Jánost nevezi ki, akinek Tisza István levélben felajánlja szolgálatait: "Nagyméltóságod rendelkezésére bocsátom magamat" Másnap, október 31-én bizonyára postán adta volna fel megírt levelét, de erre már nem kerülhetett sor. Gyilkosai betörtek őrizetlen lakásába és megölték.
Közülünk 1991-ben sokan láthatták a képernyőn a Képviselőház baloldali szektorában helyet foglaló 90 éves Demény Pált, a Horthy és Rákosi börtöneit megjárt meggyőződéses kommunistát, aki 1989-ben megjelent Rabságaim c. könyvében fontos adatokkal szolgál a Tisza elleni merénylet hátteréről. (15-16. o. )A gyilkosokat Korvin Otto szemelte ki, - a pisztolyt Friedrich Istvántól, a későbbi honvédelmi államtitkártól kapták, aki "Tudta, mire szükséges a fegyver". A gyilkosok jelentést tettek a közben megalakult Nemzeti Tanácsnak, melynek élén ekkor már Károlyi Mihly állt. A háttérben a szálak ő hozzá vezetnek. Röviddel a merénylet után Fényes László képviselő kilépett az Astoria szálló erkélyére és kihirdette:
"A nemzet itélete végre van hajtva"