Az én Sinkovits Imrém ...”

 


Talán nagyon szubjektívnek és túl dimenzionáltnak tűnik a cím, mely e rövid cikknek az élén áll, de a tőle kapott levél elolvasása sejtetni engedi, hogy a cím mögött igaz tartalom húzódik meg.

Tájékoztatásként csupán annyit kívánok mondani, hogy korunk legmarkánsabb színészével már Terézvárosi káplán koromban találkoztam, és tudtam róla, hogy nemcsak igaz magyar, de mélyen hívő ember is. Irántam megnyilvánuló megtisztelő barátságáról akkor győződtem meg, amikor az Egyetemi Színpadon rendezett Illyés Gyula estemen elvállalta a költő verseinek elmondását. Ehhez az emlékhez újabb szálak fonódtak a cserkész élet újra-indításának éveiben. Többször találkoztunk Surján László elnökünk társaságában, és tudta rólam, hogy milyen odaadással szerkesztem a magyar cserkész életet magas nívón tartó Vezetők Lapját. Éppen ezért gondoltam, hogy talán tud majd időt szakítani, hogy a 80. születésnapomra tervezett cserkészmisénkre ő is eljön, és mint a mindannyiunk által rajongva tisztelt és szeretett „Siki bá”, a tőle megszokott keresetlen szavakkal beavat minket egykori cserkész életének izgalmas történeteibe. Ezért hát tollat ragadtam, és meghívtam a fehérvári cserkészekkel rendezett ünnepségre. Ekkor még nem tudtam betegségéről...

Pár nap múlva megérkezett a válasz, és benne a szomorú hír, hogy nem tud jönni. Levele azonban annyi szeretetet, együttérzést és annyi üzenetet tartalmaz, hogy szívesen közre bocsátom olvasóim számára is.


Kedves vitéz Barlay tábori lelkész atya, Kedves Szabolcs bá!

Cserkész testvéri hangvételű és emlékeztető kedves leveledet, mellé­kelt értékes ajándék könyveiddel egyetemben sértetlenül megkaptam, és nagyon szépen köszönöm! Zavarba hoztál, ilyen „bőség szarúra” érdem­telen vagyok!

Szép és nemes kérésedre viszont, a színházban kialakult munkarendi és darabváltozások miatt (betegségek, elszerződés, egyeztetés stb.) nem tudok igent mondani. Oly bonyolult és zavaros a helyzet, hogy Neked, Nektek okoznék kellemetlenséget az utolsó pillanatban, ha bármelyik alkalomra vállalkoznék. Kérem szíves megértésedet, de hát nem vagyok a magam ura és a Nemzeti Színház-i fegyelem dolgában, mint „öreg­nek” jó példával kell elöl járnom. Ilyen szigorú szolgálat a miénk is.

80. születésnapod alkalmából a Jó Isten áldását kérem további életedre, tartson még sokáig óvó tenyerén, hogy minél több nemes magot szórhass a felnövekvői ifjú magyarok lelkébe, s azok terebélyes fává növekedjenek!

Ez alkalomból Széchenyit idézném Neked, kinek születésnapja egybe­esett minap az enyémmel, ezért többszörösen is példaképem:

1.) „Célom a legtöbb magyar legnagyobb boldogsága.”

2.) „Csak nemzeti jellegben van igazi erő.”

3.) „A múlt kiesett hatalmunkból, de a jövőnek urai vagyunk.”

4.) „Mindenek előtt áll előttem: hűség fajtámhoz!”

Akár a Te mondataid is lehetnének, megélt Életed alapján!!

Még egyszer köszönöm gyönyörű küldeményed, és köszöntelek cser­késztestvéri szeretettel abban a hitben, hogy csak felépítjük újra Szent István keresztény Magyarországát!

                              Jó munkát !

                                                          Siki bá

                                                                              azaz Sinkovics Imre

1999.09.23. Bp.