Főpapok és "közlegények"

 


PAPOK VISELKEDÉSE

Gondolatok a jezsuiták éhségsztrájkjáról

Nem könnyű eligazodni a papok viselkedésének kérdésében. Már maga a téma felvetése is problémákat szül. Miért várnánk más viselkedést a papoktól, mint a társadalom egyéb más egyéneitől? Van-e velük szemben más elvárás? És ha igen, vajon ki mondja meg azt nekik és nekünk, hogy hogyan viselkedjenek az élet legkülönbözőbb helyzeteiben. Megmondják ezt nekik? Vagy ők maguktól is érzik, tudják, hogy mikor hogyan feleljenek meg ezen elvárásoknak?

Mindez azért jutott eszembe, mert mostanában egyre másra jelennek meg róluk hírek újságban, rádióban, képek a televízióban. És ezek is ellentmondóak. Maguk a papok megnyilatkozásai sem fedik egymást.

A Hír TV egyik esti műsorában döbbenhetett rá mindenki − és a hozzám befutott telefonhívások alapján mondhatom, hogy meg is döbbentett mindenkit − hogy mennyire másként reagált a mindennapi magyar valóságra az ország első főpapja és mennyire másként azok a „közkatonák”, akik felsorakoztak az éhség-sztrájkot tartó jezsuita szerzetesek mögé. Az izgalmas az volt, hogy a kérdező riporter ugyanaz az egy személy volt és ugyanazokat a kérdéseket tette fel a bíborosnak, majd a műsor végén a szerzeteseknek. A nézők-hallgatók azt is hihették volna, hogy nem ugyanabban az országban és nem egyazon „bárkában” élők nyilatkoztak


+

Pedig mégis ez a valóság. Tovább víve a hasonlatot, az egyház „bárkája” van olyan nagy és tágas, hogy megférjen benne nemcsak ez a két említett „véglet”, hanem sok minden más is. A mi honlapunk talán azért is tölt be fontos szerepet, mert ilyen esetekben nem mindjárt a konfrontáció útjára viszi olvasóit, hanem igyekszik mindent a maga helyére tenni. Most is!, - anélkül, hogy a fehéret vagy a feketét összemosnám szürkévé, amitől irtózom, és amit soha nem voltam képes megtenni senki kedvéért. Más a kompromisszum és más a béke, mely épp az egymásnak feszülő erők egyensúlyának Istentől megáldott művészete. Ezt az Úr Jézus is gyakorolta életében és bizonyos helyzetekben tanácsolta is, amint ezt példabeszédeiben nyomon követhetjük. És tegyük hozzá azt is, hogy karakterológiai ismeretek is szükségeltetnek a helyzet felméréséhez. Bizonyára érthető mindenki számára, hogy pl. egy Mindszenty-karakter megnyilvánulásait nem lehet elvárni egy más típusú főpaptól. Mint ahogy a családban sem észszerű ugyanazt várni mindegyik gyerektől. Individuum ineffabile minden ember, vagyis megismételhetetlen és egyedi sajátságokkal rendelkezünk mindannyian.

Rátérve a két póluson elhelyezkedő papi magatartás dilemmájára, azt kell mondanom, hogy Erdő Péter bíboros szemmel láthatóan nem kívánta kommentálni az éhségsztrájkot hirdető jezsuiták magatartását, hanem minduntalan a vatikáni zsinat határozataival állt elő, mondván: az egyház azzal szolgálja a társadalmat, hogy olyan eszméket hirdet, melyek rámutatnak a helyes útra és magatartásra, de nem feladata, hogy önálló tényezőként részt vegyen a társadalom ideológiai, politikai vagy gazdasági életében. Ösztönzi híveit, hogy vegyenek részt a társadalom, a közösség, az emberek életének jobbá tételében, de papjainak megtiltja a pártpolitikában való aktív részvételt. Az evangéliumban vallásról és nem politikai programról van szó.
Értem! Ő úgy tartja helyén valónak, hogy mint az ország első katolikus főpapja, akkor felel meg az elvárásoknak, amikor a kinyilatkoztatás írásban foglalt nagy igazságait újból és újból kihirdeti.

Vannak azonban olyanok is, nem főpapok, csak „közlegények”, akiket ezért az utcán reverendájukkal együtt megvernek. És mivel nemcsak őket, de népünk kétharmadát eddig soha nem látott módszerekkel irtják, sanyargatják, éheztetik, ha tüntetni mernek, ütik, verik, szemüket kilövik, miközben minisztereik egy 3 százalékos párt népírtó törvényeinek megszavazása után pezsgőznek, ezért úgy döntöttek, hogy az ugyancsak az egyház bárkájában hallott evangéliumi módszerekkel élve, a bonum commune, a közjó érdekében mindannyiunkért, a pezsgőző miniszterekért éppúgy, mint a meghurcolt orvosokért, nővérekért, halálra itélt betegekért és az egész népért, papokért és főpapokért heteken keresztül csak vizet vesznek magukhoz, böjtölnek, engesztelnek, vagy ha mindezt a mai ember csak úgy tudja megérteni, hát akkor éhségsztrájkot hirdetnek.
Hogy melyik módszer a hatékonyabb, és a vesztébe rohanó hazának most az igére vagy a böjtre van-e nagyobb igénye, azt bízzuk magára a népre, és mindenekfelett bízzuk a történelem Urára.
Nekem, aki a börtönben az éhségsztrájkot választottam, a jezsuita atyák szigorú böjtje óriási energiát jelent. És mint látjuk, népünk megértette az üzenetet.


Barlay Ö. Szabolcs



DOKUMENTUMOK


„ SZEGÉNY MAGYARORSZÁGÉRT - MAGYARORSZÁG SZEGÉNYEIÉRT"

tartott éhségsztrájkot 2007 Adventjében és

hív szeretettel mindenkit

SZENTMISÉRE

Hofher József és Vértesaljai László jezsuita szerzetes,

a Budapest Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya Plébánia Templomba

(Budapest VIII., Rezső tér 22.)

2008. február 5-én, 18 órára.

Főcelebráns:

Dr. BEER MIKLÓS

Váci püspök

A szentmise szónoka: Dr. BARSI BALÁZS OFM

A SZENTMISÉN KÖZREMŰKÖDNEK:

A Jezsuita Jézus Szíve Templom Kórusa Karnagy: Rónaszéky Tamás

Lakatos Mihály és a Belvárosi Cigányzenekar

Arlói Karizmatikus Énekkar

A SZENTMISÉT MEGELŐZŐEN

17 órai kezdettel imádságos gondolatok, Magyar Szentek Litániája

Laikus Testvérek nevében beszédet mond: CZAKÓ GÁBOR író


+

KIÁLTÁS A MAGYAR PARLAMENT KÉPVISELŐIHEZ MAGYARORSZÁG SZEGÉNYEIÉRT

"Az Egyház arra törekszik, hogy segítőkészen, de kritikusan, az evangéliumi értékek szem előtt tartásával figyelje az országban zajló társadalmi és gazdasági folyamatokat, kritikusan tekintsen a politikai és gazdasági élet visszásságaira, s szükség esetén fölemelje szavát az igazságtalanság és a megkülönböztetés bármilyen formája ellen, elsősorban a legszegényebbek, a kitaszítottak, az elesettek védelmében.

Emellett pedig mindent elkövet azért, hogy - erőihez képest - maga is részt vegyen a nehézségek csökkentésében és a rászorulók szenvedéseinek mérséklésében. A felebaráti szeretet áldozathozatalt kíván, intézményes vagy egyéni részvételt a másik ember nehézségeiben."

"Igazságosabb és testvériesebb világot" 1996 - A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!

Az utóbbi esztendőkben Magyarországon a kisemmizett, szellemileg és anyagilag lezüllesztett, életterében megcsonkított és önbecsülésében megalázott emberek száma egyre növekszik. Mint szerzetespap, nem nézhetem tovább érzéketlenül azokat a cselekményeket, melyeket a magyar néppel szemben sokszor az aktuális hatalom képviselői is elkövetnek. A nemzet szegényeivel való szolidaritás kifejezéseként a mai nappal imádságos éhségsztrájkba kezdek.

Egy nemzet nem nyugodhat bele, hogy gátlástalan anyagiasságtól hajtva, idegen globális gazdasági hatalmak érdekében a törvényesség látszata mellett reformokra hivatkozva, emberek milliót, a jövendő nemzedékeket fosztják meg megélhetésüktől, nemzeti kultúrájuktól, nemzeti intézményeitől megkérdezésük nélkül.

Mivel a mai nap a magyar nemzettel szemben újabb bűncselekmény elkövetésére készül a kormányzat, imádságos éhségsztrájkomat most a karácsonyi időben,

AZ ISTEN SZOLIDARITÁSÁNAK ÉS EMBERRÉ VÁLÁSÁNAK ünnepi időszakában, január 6-ig, Vízkereszt ünnepéig szeretném folytatni. Azon honfitársaim, akik imáikkal mellém állnak, kérem, juttassanak el hozzám egy levelezőlapot, január 6-ig, "Magyarország szegényeiért" felirattal. Az így összegyűlt levelezőlapokat eljuttatom majd a Magyar Országgyűlés Elnökéhez.

Kérem, hogy a támogató képeslapokat a Kispesti Jézus Szíve Plébániára juttassák el egyénileg vagy összegyűjtött formában, illetve postai úton.
Templomunk címe: Kispest Jézus Szíve plébánia, 1196 Budapest Áchim András u. 78.

Budapest, 2007. december 17.
(A Magyar Parlament által, az egészségbiztosítás
privatizálását engedélyező törvényjavaslat szavazása napján)

Hofher József SJ


+

"Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!"




Az alulírott katolikus papok

Az alulírott katolikus papok, szerzetesek fokozódó aggodalommal figyelik az utóbbi hónapok, évek eseményeit. Azt látják, hogy a kormányzat nem képes úrrá lenni a növekvő társadalmi problémákon, sőt ehelyett éppen ellentétes irányú tevékenységet folytat, mely ma már az élet szinte valamennyi területét érinti. Ráadásul a felebaráti szeretet oly mérvű semmibe vételét, a közösség iránti felelősségnek oly mértékű hiányát is tapasztalják, amely katasztrófával fenyegeti a hazát.

Mindez arra kényszeríti őket, hogy szavukat felemeljék. A rájuk bízottak iránti felelősségük teljes tudatában ezért kijelentik, hogy csatlakoznak Hofher József és Vértesaljai László jezsuiták vezekléséhez. Ha nem is oly mértékben mint ők, de Vízkereszt ünnepéig tartó imádsággal és böjttel ők is kinyilvánítják szolidaritásukat "kisemmizett, szellemileg és anyagilag lezüllesztett, életterében megcsonkított és önbecsülésében megalázott" honfitársaikkal.

Salamon László plébános, Apátfalva
Blanckenstein György plébános, Szentendre
Égi Konrád, OCist, Borzavár
Tarnai Imre plébános, Nagyoroszi
Várady János plébános, Döbrököz
Bauer Csaba plébános, Mezőkovácsháza
Ottó Rezső rk. lelkész, Regnum Marianum plébánia, Budapest
Bogisich Ferenc, nyugdíjas plébános, a Szervita Rend magyarországi megbízott képviselője
Csordás Eörs, a bécsi Pázmáneum rektora
Mód Miklós plébános, Devecser
Pető Gábor rk. lelkész, Ausztrália
Bicsár László plébános, Kutas
Bojtor Róbert plébános, Nagykanizsa-Miklósfa
Kovács Jenő plébános, Balatonlelle
Barsi Balázs OFM, Sümeg
Fülöp Ákos plébános, Budapest-Nagytétény
Süveges István plébános, Lajosmizse
Vargha M. Péter plébános, Bp.-Tisztviselőtelep
Czár Iván plébános, Solt
Bocsa József piarista házfőnök, Vác
Orvos Levente plébános, Somogysámson-Tapsony
Horváth István plébános, Mocsa
Németh Endre diakónus, Csákány
Karácsondi Mihály plébános, Mogyoród


+

Koplalás a nemzetért

Immár negyedik hete, hogy csak folyadékon él. Azt mondja, a kormány országveszejtő politikája elleni tiltakozásként, a megalázottak iránti szolidaritásból, a nemzet lelki megújulásáért fogott imádságos éhségsztrájkba. A 2006. október 23-i ünnepen megvert jezsuita szerzetes, Vértesaljai László e különös böjt hátteréről vall a Heti Válasznak.

(Vértesaljai László orvosi tanácsra befejezte az éhségsztrájkot, ám húsvétig heti két napot továbbra is böjtöl - a szerk.)

Böjt vagy éhségsztrájk?

- Imádságos éhségsztrájk, melynek gyökere az Istenbe kapaszkodó keresztény ember böjtje.

"Amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek" - int a Szentírás. Ehhez képest belpolitikai hír lett abból, hogy ön és egy társa koplalásba fogott.

- Az éhségsztrájk magját alkotó böjt megmutatásához nem rendelek magamhoz tévékamerát, és a testem felett éppen a Szentírás szellemében derűsen igyekszem uralkodni. Közösségem minden étkezésén részt veszek, rendtársaimnak gyakran én szolgálom fel az ételt, közben mindenről beszélgetünk, kivéve a böjtöt, és a mellettem ülők jóízűen falatoznak. Ahhoz viszont, hogy két ember lemondásának a szélesebb nyilvánosságban is hatása lehessen, szükségszerű, hogy kezdeményezésünkről mások is értesülhessenek. A girhes képemet tehát ezért mutogatom - mert lehet, hogy valaki csak ebből ért. -

Úgy véli, lennének, akik kétségbe vonnák a böjtje komolyságát?

- Biztos akadhatnak, akik úgy vélik: ez a pap, miközben vizet prédikál, bort iszik, és a böjt leple alatt nyilván torkoskodik. Ha azonban látják, hogy eddig több mint 15 kilót fogytam, akkor talán megértik, hogy a főtisztelendő atyának nem tréfálkozni tetszik. Amikor 2006. október 23-án megvert a rendőrség, sebeimet akkor sem feltűnési viszketegségből, hanem tanúbizonyságképpen tártam a nyilvánosság elé. Jézus stigmáit sem öncélú elrettentés miatt mutogatja az egyház, hanem hogy jelezzük: Isten fia a szenvedés sebeivel váltott meg minket. Hasonlóképpen, valahogyan én is a testemben hordozom és képviselem az ország szenvedését. -

Merész párhuzam...

- Ezért is mondom ezt a legnagyobb alázattal. A böjtöt egyébként nem előre megírt forgatókönyv szerint hajtjuk végre - minden idegszálunkkal arra figyelünk, mit akar velünk és általunk Isten. -

Végül is, konkrétan miért böjtölnek?

- Minden az őszödi hazugságbeszédig nyúlik vissza, amikor is állampolgári öntudatomban akkora sérülést szenvedtem, mint soha korábban. A magyar nép megaláztatásából fakadó seb ma is élő; éjszakáról reggelre újabb és újabb heg képződik, de a hatalom minduntalan felvakarja. Vérzünk, és vérzik az ország. ?szöd után részt vettem számos tüntetésen, aztán beláttam: a koalíció nem óhajtja tudomásul venni, hogy az emberek többségének szándéka ellen cselekszik, és romlásba viszi az országot. Én egyébként békés természetű, lelki ember vagyok. Ha viszont azt látom, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás a kormányzati diktatúrát szolgálja, hogy a parlamenti képviselők nem a választóikat, hanem a kormány érdekeit képviselik, a lelkek pedig gyógyírért kiáltanak, akkor - bizonyos szempontból úgy is, mint egy beteg nemzet "körzeti orvosa" - tennem kell valamit. -

Gondolja, segíthet azzal, ha nem vesz ételt magához?

- Jezsuitaként arra esküdtem fel, hogy a társadalmi igazságosságot szolgálom. Úgy éreztem, akkor adok hatékony választ a helyzetre, ha teljes testi-lelki mivoltommal fejezem ki magam. Külön ajándék, hogy eddig még csak valamirevaló éhségérzetem sem volt. Úgy látszik, Isten mellénk állt, pontosabban azok mellé, akik mellett mi sorakoztunk fel. -

Úgy beszél, mint a próféták...

- Amióta 2006 októberében megvertek, megjelölt embernek érzem magam. Valaki nyughatatlannak is mondhatna, bár én korántsem érzem magam annak. Tisztában vagyok persze a korlátaimmal, a bűneimmel, de van képességem másokat meghallgatni, tanácsukat kérni. Persze a legfontosabb, hogy Jézus társaként az ő kontrollja alatt álljak. Ezt biztosítja a lelkivezetőmmel, gyóntatóatyámmal és az elöljárómmal folytatott beszélgetés. A Biblia ugyanakkor nem befejezett mű, és mindegyikünk előtt nyitva áll a lehetőség, hogy életével vegyen részt az üdvösség történetében. -

Miért pont a karácsonyi időszakot választották a böjtölésre?

- Mert az események akkorra sűrűsödtek meg, és hogy a meghitt hangulatban rámutassunk a karácsony mélyebb értelmére. Az ünnepnek a valósághoz hívebb olvasatát akartuk felkínálni, nevezetesen: Jézus elsősorban a szegényekért, a kitaszítottakért, a megalázottakért jött a világra. A böjtöt már október közepén elkezdtük, s szerdán és pénteken csak kenyéren és vízen éltünk. Aztán, szembesülve a hatalom által kigúnyolt országos sztrájk kudarcával, majd december 17-én az egészségbiztosítás privatizációjának utat nyitó törvény megszavazásával, radikálisabb utat választottunk, s azóta ásványvízen és gyümölcsteán kívül nem vettünk magunkhoz semmit. -

Meddig lehet ezt bírni?

- Három hét után, vízkeresztkor terveztük abbahagyni, ám úgy döntöttem, határozatlan ideig folytatom. Társam, Hofher József január 6-ig tudta vállalni - írástudatlan cigányok képzésével foglalkozik vidéken, és ez sok autózással, fizikai munkával jár -, én azonban még bírom. Állóképességem megfelelő, ha időm engedi, úszom, szaunázom, és ameddig az orvos másként nem rendelkezik, folytatom. Ha viszont úgy látom, a böjt kárt tenne az egészségemben, abbahagyom, mert nem célom belerokkanni. -

Több tucat katolikus pap jelezte: az általa vállalható mértékű böjttel és egyéb módon csatlakozik a kezdeményezésükhöz.

- A paptársak nyilatkozatának híre szívmelengető karácsonyi ajándékként ért. Voltak, akiket nem is ismertünk - ilyen egy Ausztráliában élő magyar atya -, és külön öröm, hogy a józsefvárosi református lelkészek gyülekezeteik nevében imáikat ajánlották fel. Megindítóak a szolidaritás egyéb példái is: ezrével érkeznek a hívek biztató képeslapjai, a taxis, amikor megtudja, ki vagyok, nem enged fizetni, a fodrásznál ingyen vágják a hajam. Valaki egy csomag ragtapaszt küldött, hogy ha megint megvernek, azzal lássam el magam, a címemre érkező Béres-cseppekből, vitaminokból pedig akár gyógyszertárat nyithatnék. -

Kormánykörökből kaptak visszajelzést?

- Egyedül egy szocialista parlamenti képviselő keresett meg közvetve, miután az egészségbiztosítási törvény megszavazása után azt nyilatkoztam, hogy az Országgyűlésben nem akadt egy félig becsületes ember sem, aki ellene mondott volna a gonosznak. Azt üzente, értsem meg, Gyurcsányék megzsarolták őket, hogy ha a törvény ellen voksolnak, választókörzetük elesik mindenféle támogatástól. Azt üzentem vissza, hogy szemernyi megértést sem tudok tanúsítani, mert ez lelkiismeretbeli ügy, és ha valaki a jó ellenében a rosszat választja, az becstelen ember. -

Kemény beszéd ez.

- Az. Merthogy puha az egyház körülöttem. Diadalmasan boldoggá avatjuk Apor Vilmos vértanút, Mindszenty József és Brenner János mártíromságáról papolunk - miközben itt és most cserbenhagyjuk a ránk bízottakat. Szomorú megtapasztalni, hogy a püspöki kar egésze - néhány tagjának személyes bátorítását leszámítva - szóra sem méltatja a válságot. Az nem baj, hogy velünk nem szolidárisak, hanem hogy ígéretük ellenére nem kiáltják világgá: ami itt történik, az országveszejtés. -

Mire gondol?

- A püspöki kar 1996-os Igazságosabb és testvériesebb világot című körlevelében azt ígérte: kritikusan tekint a politikai és gazdasági élet visszásságaira, és szükség esetén fölemeli szavát az igazságtalanságok ellen. Ez nem következett be, pedig ha valamikor, most lenne itt az ideje. -

Azért mintha lett volna egy kommüniké az egészségbiztosítás piacosítása és az egyneműek házassága ellen.

- Aránytalan, erélytelen és nem elég hatékony. Ha pedig az arra hivatottak nem kiáltanak, akkor nekünk kell cselekednünk, akik nap mint nap felvesszük az utca szagát - képletesen és szó szerint is. Itt lakik a Lőrincz pap téren az ezer sebet hordozó L. Feri, "templomunk koldusa", az ablakomból pont odalátni a fekhelyére. Rossz is a lelkiismeretem miatta, de nem találok megnyugtató megoldást a helyzetére. A rendszeres támogatásán túl annyit tehetek, hogy néha behozom a rendházba, megfürdetem, megmelegszik - de azt nem engedtem meg, hogy végleg ide költözzön; talán még nem elég erős hozzá a hitem. Az én lelkem tükre nem a fürdőszobában lóg, hanem az maga a Feri, odakint. Meg az új sekrestyésünk, ez a megtért, egykor börtönviselt cigányember, akit a legnagyobb örömmel fogadtunk a közösségünkbe - ez a nyolcadik kerület, kérem szépen. Itt nem valamiféle elomló, lágy jóságra van szükség, hanem például arra, hogy a rendházunk reggel hattól este nyolcig nyitva legyen, és minden hozzánk fordulónak a rendelkezésére álljunk. Mert ha Jézust a templom falai közé zárjuk, és nem hajolunk le az ínséget szenvedőkért, akkor a fabatkánál is kevesebbet ér a hitünk. -

Mikor érezné úgy, hogy böjtje elérte célját, és abbahagyhatja?

- Nincsenek konkrét követeléseim. Bármekkora örömet okozna is a kormányfő távozása, nem követelem Gyurcsány Ferenc lemondását. ? beteg - betegebb, mint amennyire egy halálosan kimerült éhségsztrájkoló valaha is lehetne. De ha a leghalványabb jelét látom, hogy a kormány felelős emberei elkezdenek a nép érdekében cselekedni, abbahagynám. -

Ki aggódik önért a leginkább?

- Az édesanyám. De ha a szomorú anyaföld és anyám könnyei között kell választanom, akkor az előbbi mellett kell döntenem. Értse jól a párhuzamot: Mária is siratta a fiát; hát én is együtt sírok az édesanyámmal. Szombaton köszöntöttem 82. születésnapján. Megértett, elfogadta a döntésemet, de aggódik értem. Remélem, legkésőbb a böjt végeztével boldoggá tehetem azzal, hogy ismét asztalánál eszem a finom leveséből.


VÉRTESALJAI LÁSZLÓ 1953-ban született o 1982-ben szentelték egyházmegyés pappá o 1992-ben lépett be a jezsuita rendbe o 1996 és 2002 között a Vatikáni Rádió magyar szekciójának felelős szerkesztője volt o Jelenleg a budapesti Jézus Szíve templom igazgatója, házfőnök

(Forrás: Heti Válasz)