|
Az alábbi gondolatokat Ratzinger bíboros még az 1969/70-ben sugárzott, írásban is megjelent öt rádióelőadásának, öt nyelvre lefordított szövegéből vettem ki. Úgy ítélem meg, hogy közlése azért is hézagpótló, mert prófétai jelzést adott a mi mostani helyzetünkről. Tehát le tudta és le merte írni már akkor, 35 évvel ezelőtt, hogy mi vár ránk. A szöveget a Prug Verlag Eisenstadt 1979-es kiadásából vettem át.
Joseph Ratzinger bíboros
A MUSTÁRMAG REMÉNYE
( Részlet )
A teológus nem jós. Hivatása ugyancsak távol esik minden számítástól. Minthogy a hit és az egyház abba az isteni, emberi mélységbe nyúlik bele, ahonnét a váratlan és tervbe nem vett dolgok merülnek fel újra meg újra, azért jövője részünkre rejtve marad.
Vagy ki merészelte volna az I. Vatikáni Zsinatot megjósolni, amikor VI. Piust a fiatal francia köztársaság csapatai elhurcolták, és Velencében 1799-ben mint fogoly meghalt. Látszólag annyira ment a dolog, hogy gyászbeszédeket tartottak a pápaság felett, amiről azt kellett gondolni, hogy végleg megszűnik.
Menjünk egy lépéssel tovább. A mai krízisből (1970 !) ezúttal is olyan holnapi egyház fog kibontakozni, amelyik sokat veszített. Kicsi lesz. Kénytelen lesz sok mindent elölről kezdeni. Virágzása idején létesült épületeinek nagy részét már nem tudja megtölteni. A hívek számának csökkenése következtében sok társadalmi kiváltságát is le fogja adni. Az eddigihez viszonyítva sokkal inkább önkéntes közösségként jelenik meg, amelyhez csak egyéni döntéssel lehet csatlakozni. Mint kis közösség, sokkal jobban igényli majd egyes tagjainak kezdeményezését. Bizonyára új hivatali formái is lesznek, és pappá fog szentelni különböző hivatásokban működő bevált keresztényeket is ("viri probati"). Ily módon gondoskodik a sok kisebb egyházközségben, illetve összetartozó társadalmi csoportokban a rendes lelkipásztori munkáról. Amellett a főhivatású pap - mint eddig is - nélkülözhetetlen marad. De ezeknek a feltételezhető változásoknak dacára az egyház ismét és egész határozottan abban fogja a lényegét megtalálni, ami mindig is középpontja volt: A háromszemélyű egy Istenbe, Jézus Krisztusba, Isten emberré lett Fiába és a Szentlélek soha meg nem szűnő segítségébe vetett hitben. A hit fog ismét a középpontba kerülni, és a szentségeket megint istentiszteletként éli meg, nem pedig mint a liturgikus alakítás problémáját.
Az egyház bensőségesebbé válik, nem fog politikai megbízatásra hivatkozni, és semmilyen irányzattal sem kacérkodni. Nem lesz könnyű dolga, mert a kikristályosodás és a tisztulás folyamatában jó néhány értékes munkatársat elveszít. Szegény lesz, a kicsinyek egyháza. A folyamatot még az is nehezíteni fogja, hogy a szektás szűklátókörűséget és a kérkedő makacsságot egyaránt ki kell majd küszöbölni. Előre meg lehet állapítani, hogy mindez időt igényel. A folyamat hosszú és fáradságos lesz. De a sokféle leválás megpróbáltatása után a bensőségesebb és leegyszerűsödött egyházból nagy erő fog kiáradni.
Majd ha Isten már egészen eltűnt ebből a világból, megtapasztalják teljes és borzasztó szegénységüket az emberek. Akkor majd a hívők kis közösségét, mint valami egészen újszerűt fogják felfedezni, mint reményt, ami őket is érinti, mint választ, ami után titkon mindig sóvárogtak. Meg vagyok győződve, hogy az egyház nagyon nehéz idők elé néz. Valóságos válsága még jóformán alig kezdődött meg. Jelentékeny megrázkódtatásokkal kell számolni. De abban is egész biztos vagyok, hogy végül mi fog megmaradni. Fel fog virágozni, és az embereknek otthont jelent, ahol életet kapnak, és a halálon is útmutató reményt.
-
Ezt a szöveget Ratzinger bíboros 1970. februárjában a hesseni rádióban elhangzott beszéde alapján állította össze Barlay Ö. Szabolcs.
|