Mementó !

 


- Az amnéziás állapotot gyógyítani kell -

Orbán Viktor gondolatai, a Terror Háza Múzeum előtt mondott beszédéből (2003. február 23.)

Ha tudni akarjuk, hogy az elmúlt évszázad különböző terrorjainak kik és mennyien voltak az áldozatai, először emlékeznünk kell azokra, akiknek már nincs hangjuk. Ha nem kölcsönözzük nekik a hangunkat, örökre némák maradnak. Elvégre minden ember addig él, ameddig emlékeznek rá.

Óriási tragédia, gyógyíthatatlan betegség esete áll fönn, ha valaki elveszti emlékezőtehetségét. A sérült ember nem képes újra összerakni saját múltját. A lélek és a tudat kóros állapota ez. De mi történik akkor, amikor egy nép kerül amnéziás állapotba? Gyógyítani kell! Ezt mindenki elősegítheti, aki nem felejt el emlékezni, aki meri és akarja tudni, mi történt vele, családjával, szomszédjaival, világi és egyházi közösségeivel! Mi történt hőseinkkel?

Aki nem akar tudomást venni a múltról, az kétségtelenül kevesebb terhet hordoz ugyan a vállán, de súlytalanná is válik, súlytalanul lép a jövőbe. Akire nem nehezedik súly, könnyen talajt veszíthet. Mert a múltról való tudás olyan, mint a gravitációs erő. Gondoskodik arról, hogy szilárdan, két lábbal álljunk a földön. Így a legnehezebb percekben is talpon maradunk!

Bennünket, kik túlélők vagyunk az emlékezet fog össze láthatatlan kapocsként, - minket és velünk az egész nemzetet. Mert a nemzet az a közösség, amelyben mindaz, ami másokkal történik, velünk is történik. ... Akik ma emlékeznek a terrorok sérültjeire és áldozataira, gyertyát gyújtanak.

Egy tanár egyszer azt mondta: a mi nemzetünk az Európa-térképen féltenyérrel letakarható. Így igaz! Ki lehet próbálni. Odatehetjük tenyerünket Európa szívtájékára, - talán még Csíksomlyó is aláfér. ... Amikor mécsest gyújtunk az áldozatok emlékére, és begörbített tenyerünkkel óvjuk a lángot a széltől, Magyarország még ott van a tenyerünk melegében. Vigyázzunk rá!