Nyílt  levél  Honfitársaimhoz  2006  szeptemberében

 


NYÍLT  LEVÉL  HONFITÁRSAIMHOZ

2006  szeptemberében

Helyzet- és háttérelemzés

Eszközeim szerények, de az Indítlak Honlapomat a világon szétszó­ródott magyar honfitársaim sokan olvassák itthon, Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában. Erről a naponta készült Indítlak-Statisztika pontos adatai tanúskodnak.

Olvasóim bizalma és érdeklődése megrendít, és arra kötelez, hogy megszólítsam őket 2006. szeptember végén, amikor a történelem egyik legtöbbet szenvedő népére, rátok, újabb megpróbáltatások várnak.

Hogy van-e jogom szólni? Lelkiismeretem szerint nem csak jo­gom, de kötelességem is ha hallgatásommal nem akarok cinkosa lenni az árulóknak. Sokszor idézem J. Benda Írástudók árulása című művét, mely egyenest árulásnak minősíti azt, ha az értelmiségiek, írók, tanárok, tudósok, papok hallgatnak, vagy hazudnak. Mivel a felsoroltak mind­egyike hivatásom szerves részét alkotják, jelentkezni szeretnék Hon­lapomon át honfitársaim előtt, bárhol élnek a világon. Különösen örü­lök annak, hogy nem kell magyaráznom semmit, mert hiszen magyar vagyok, és Ti is azok vagytok. És ezt a nyelvet, ezt a minket egy láncba fűző csodát csak mi értjük, senki más a világon! Igen, magyar paptanár vagyok, 87 évesen magyar nyelven és magyar értelemmel, magyar szívvel és krisztusi hittel szolgálom hazámat.... Magamról legyen elegendő ennyi.

Van-e mondanivalóm? És ha igen, mi lenne az? – Nélkülözhe­tetlen alapigazságokra szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét, melyek nélkül nem láthatunk tisztán, és nem vesszük észre az össze­függéseket. Szeretném, ha mindent a maga helyére és a neki megfelelő szintre tudnánk tenni. Vagyis ha káosz helyett rendet tudnánk teremteni elsősorban magunkban, és ennek következtében szűkebb és tágabb körünkben, vagyis hazánkban, amely bennünk él.

ELSŐ ALAPIGAZSÁG

Isten nélkül értelmetlen maga az univerzum, és benne a magunk léte, vagyis kinek-kinek a saját léte, – és összességében is, tehát a haza, a nemzet léte. Az univerzum és a benne működő mikro- és makro-világ hajszálpontossággal engedelmeskedik az ún. természeti törvényeknek. Ezek a törvények tartják fent a világot.

Egyedül az ember rendelkezik olyan szellemi képességekkel, hogy fenntartásokkal élhet e törvények érvényesítését illetően. Ha maradék­talanul elfogadja az általa is felismert törvényeket, akkor istenarcú teremtménnyé válik. Ez a metamorfózis nem saját erőből megy végbe bennünk, hanem isteni segítséggel, a kegyelem és az erények segít­ségével. Ha viszont kritizálja, sőt semmibe veszi a törvényeket, úgy lázadóvá válik. Tudjuk tapasztalatból, hogy az ember még a fizikai törvények ellen is képes bevetni saját tudását és akaratát, – a szellemi, a hitbeli és morális törvényekkel szemben még nagyobb ellenállást tud kifejteni. Ezt a lázadást a Gonosz parancsára teszi.

MÁSODIK ALAPIGAZSÁG

Minden világnézet és minden vallás ismeri, és központi kérdésként kezeli a Jó és a Rossz problémáját. Sok furcsa és elviselhetetlenül buta válasz született meg ezen a téren. Nekünk keresztényeknek, keresztény magyaroknak is válaszolnunk kell ezekre a kérdésekre, mert elevenünkbe vágnak. Most nem a filozófia és nem a teológia erre vonatkozó tételeit veszem sorra, de felhasználom mindkettőt a most kialakult hazai helyzet elemzésére. Mindenekelőtt utalok Pál apostol leveleire, melyek segítenek megértetni velünk, hogy tágítanunk kell a horizontot, és a Jó meg a Gonosz szűnni nem akaró küzdelmében nem elegendő csak a földi szereplőkre gondolnunk. Más és szélesebb perspektíváról van itt szó! Mert – idézve az Efezusiakhoz írt levelét – „nekünk nem a vér és a test ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen” (6,12). Az Apokalipszis fejezeteit is olvasva, teljesen világos, hogy itt a földön mind az egyének, mind a népek történelmében a kétdimenziós perspektíva nélkül nem lehet megérteni az eseményeket. János és Pál apostolok nyilván nem a maguk okoskodásait írták le, hanem Jézus Krisztus tanítása alapján fejtették ki a megváltás lényegéhez tartozó tényeket és tanításokat. Pusztán az elmúlt évtizedek és benne a mi mostani sorsunk történéseit szemlélve (Sztálin, Hitler, Szamuely, Rákosi, Kádár stb.), szükségképpen észre kell vennünk a háttérben működő sátáni erőket!

Az Isten országának földi tájain maradva, mindenképpen felvilágosító tanítást és gyakorlati útbaigazítást nyújt Loyolai Ignác lelkigyakorlatos könyvének az a fejezete, mely a jézusi tanításra épülve, két úrról, két hatalomról és két zászlóról elmélkedik. A jezsuiták rendalapítója nyíltan két táborról és két vezérről szól. Ez eleve magában foglalja a „hadsereg”, a „katona” vagy a „zsoldos” fogalmainak ismeretét és szükségességét, hiszen itt nem elméletről van szó, hanem az asz­ketikának, sőt a misztikának alapjairól. Mindkét tábornak megvan a vezérkara, a kiképzése, harci felszerelése, muníciója.

HARMADIK ALAPIGAZSÁG

A most következő alapigazság gyakorlati oldala már sokkal nehezebben megközelíthető, mert nehezen lehet nyomon követni, hogy ki, mikor, milyen célból „szolgál” az egyik, avagy a másik táborban. Hiszen nem csak rosszakarat, de jóhiszeműség is van, és nem csupán megátalkodottság, de konverzió is létezik. Ennek ellenére, ha nem a folyamatot nézzük, hanem az „itt és most” alapján kívánunk tájékozódni, mindenképpen lehet stabil tényekről beszélni: alkatokról, szemléletről, moralitásról, szentekről/vétkesekről, erényekről/bűnökről. – Tulajdon­képpen itt érkeztünk el a mába, ahol és amikor az eddig elmondottak segítségével lényegbevágó szempontokat kapunk a tisztánlátáshoz. Ezek szerint:

1.) Kiszolgáltatott népünk minduntalan gyarmattá válik. A ki­fejezés Németh Lászlótól ered. Abban a korban beszélt erről, amikor a trianoni megcsonkított ország újból nagyhatalmak gyarmatává vált. Mohács óta vagy Ausztria, vagy Németország, vagy a Szovjetunió rabszolgájává váltunk. Ennek ellenére összeszorított ököllel ugyan, de óriási akarattal kibírtuk még a véres kommunista diktatúrát is. Belső világunk egy ideig ellenállt. Különösen azért, mert mind az ország, mind az egyházi-, világi közösségek, mind a családok élén olyan személyek vezettek, akikre felnéztünk. Keresztények és patrióták voltak. Hiteles személyiségek, igaz emberek voltak. Szavuk szent volt. Nem hazudtak. Példaképeink voltak, és a bizalom légkörében éltünk, – befelé.

2.) Tűrőképességünk véges. Bármennyire akartunk és sokszor sikerült is hűségeseknek maradni eszméinkhez, egy idő után az emberi gyarlóság elgyengíti a tömeget. Egy-egy alkalommal még feltört belőlünk igazi énünk, és bámulatba ejtettük önmagunkat és az egész világot 1956 októberében. De a sorozatos kudarc, a megtorlások, a nagyhatalmak újabb közönye, cserbenhagyása és a belső árulók tömege végül is megroppantotta gerincünket, és erkölcsi, nemzeti, vallási immunrendszerünk sorvadni kezdett. Mivel a hősiesség nem lehet állandósított életforma, ezért szükségszerű, hogy népünk lelki beteggé vált: pesszimizmus, depresszió, pótcselekvések szövevénye lett úrrá rajta. Erények gyakorlása helyébe lelki fásultság, majd a bűn és a legősibb természeti törvény, a gyermekáldás elleni lázadás lépett. Közel hét millió kis magyar életbimbót öltünk meg 50 év alatt. „Önmaga vágta sebét.” Ez újabb Mohács, újabb Trianon a magunk hibájából. Vagyis népünket tudatosan átvezették a Rossz, a Gonoszság, a Sátán táborába. Elhagytuk Zászlónkat. Vasárnaponként a magukat még kereszténynek vallók mindössze 4-7 százaléka erősíti lelkét templomainkban. Igazi kezelést, transzfúziót és infúziót csak egyesek vettek igénybe, – a többség elhagyta hitének gyakorlását. Gyermekeink 60 éve a keresztény hit- és erkölcs ismerete nélkül kerülnek ki az életbe....

Így léptük át az 1989/90. év határkövét. Ekkor derült ki, hogy népünkben még mindig él a legyőzhetetlen remény. Választottunk, és a többség rábízta magát arra a vezetőre, akinek utolsó szavai ezek voltak: „Keresztény Magyarországot akartam építeni”. Ezt az örökséget hagyta ránk. De muníciónk elfogyott. Rábíztuk magunkat arra a parlamentre, melyben átrendeződtek a főszereplők, és a Piarista neveltetésű miniszterelnök helyébe népünk legveszélyesebb janicsárjai léptek. És mindezt a jog alapján tehették, mert maga a nép döntött így. Milliók elhitték nekik, hogy még a legátlátszóbb hazugságaik is igazak. Elviselték, hogy miközben ők milliárdosok lettek, mi a nyugati polgárok fizetésének töredékét kapjuk. Becsületes családapák, mérnökök, iparosok lettek fizetésképtelenek, földönfutók, és a hajléktalanok tábora ijesztő mértékben nő. A poklok poklába jutottunk. Elvéreztünk?

3.) Az utolsó csepp. Betelt a pohár ! 2006. szeptember 17. vasár­nap. Ezt a dátumot soha ne felejtsük el mi magyar keresztények, és egyetlen honfitársam se. Ritkán lehet így tetten érni a „Két Úr – Két Zászló – Két Tábor” felvonulását ugyanazon a napon.

Salkaházi  Sára  vértanú boldoggá avatása délben a Szent István bazilika előtt, és Gyurcsány  Ferenc  miniszterelnök hazugságainak, trágár beszédstílusának önlelepleződése este a rádióban. Sára nővér életét adta az Igazságért, ugyanaznap a hazájáért felelős miniszterelnök indulatában „szar”-nak minősítette ezt az országot, és bevallotta, hogy reggel, nappal, éjjel ő is, kormánya is, pártja is a trükkök és hazugságok minden formáját felhasználta, hogy hatalmon maradhassanak.

Az ország népe, élen a Köztársaság Elnökével kővé meredten nézte mind a két tábort, megszemélyesítve egy hiteles 45 éves vértanúban, illetve egy ugyancsak ilyen korú hitelét vesztett milliárdos ország-vezetőben. Az ország első embere megszólalt a rádióban, TV-ben, és felszólította az akkor épp Putyin orosz elnök nyaralójában tárgyaló miniszterelnököt, hogy kérjen bocsánatot nem csak saját hazugságai miatt, hanem azért is, mert minden elődjét hazugsággal vádolta. ... De a bűnös nem tartja magát bűnösnek, és nem kér bocsánatot senkitől.

Ez volt az utolsó csepp az amúgy is megtelt pohárban. Én minden éjjel hajnalig figyelemmel kísérem a hazai és külföldi adásokat. Felmérem a történteket, mint oknyomozó történész, és mint teológus. A nép szeméről lehullott a látását lehetetlenné tevő szürke hályog. A lavina kis kavicsa megindult, és feltartóztathatatlanul gördül tovább, egyre gyorsabban és egyre nagyobb méretben.

De senki se építsen légvárakat. Az ellentábor vezére, a Mammon akcióba lépett. Saját fülemmel hallottam a magyar népnek szánt üze­netét: az országot gúzsba kötő, utolsó csepp vérünket is kiszívó intéz­kedéseket egyedül az ő általa ide vezényelt janicsár hajthatja végre. Meg kell maradnia a radikális liberálisok és posztkommunista szocialisták koalíciójának, mert a világot markában tartó nagytőkések így döntöttek. Ne merészelje senki leváltani őket.

+


Sára vértanú nővérrel együtt most leborulok a történelem Ura előtt, és így imádkozom:

„Isten hazánkért térdelünk elődbe ... Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek! Hazánkat így mentsd meg !”       Amen


Küldi továbbításra az Indítlak Honlap (www.inditlak.hu)

Barlay Ö. Szabolcs