Isten áldja, óvja és vezesse MAGYARORSZÁGOT

 


Morvai Krisztina október 23.-i nyílt levele és beszéde


Egy újabb küzdelmes időszak előtt adjon erőt és hitet mindnyájunknak Morvai Krisztina bátor szókimondása és büszkén vállalható jövőképe.
Ne féljünk, nem nekünk van félnivalónk!

Morvai Krisztina, a Civil Jogász Bizottság társelnöke, ELTE egyetemi docense, Büntetőjogi Tanszék, e beszéde október 23-án a Corvin közben hangzott el.


Kedves Férfitársak!
Nem csak a nők előjoga a bátorság és a szókimondás. Magyarországon ez a jog a férfiakat is megilleti.

Önök hazugsággal és csalással kerültek hatalomra. Lebuktak. Ez önmagában is elég ok lenne arra, hogy eltakarodjanak. Egyszer s mindenkorra. De önök nem ezt tették. Terrort, diktatúrát vezettek be a mi hazánkban, Magyarországon. Az Európai Unió tagállamában, a XXI. zázadban. A mi hazánkban, ahol mi itthon vagyunk, és ahol mi vagyunk itthon. Önöknek a hatalom és a pénz megtartása érdekében semmi nem drága. Önök tavaly osszel százával verettek össze, juttattak börtönbe és kínoztattak ávós módszerekkel ártatlan embereket. Önök orrfacsaró könnygázt vetettek be a saját honfitársaik ellen, önök gumilövedékkel lövettek a saját népük közé, önök magatehetetlen embereket verettek félholtra az utcakövön, a Magyar (közszolgálati) Rádió épületében és udvarán, a fogdaudvarokon, a börtönfolyosókon.

Önök, Gyurcsány Ferenc és tettestársai lovas rendőri rohamot vezényeltettek közénk, és kardlappal üttettek bennünket. Nem szégyellik magukat? Képesek tükörbe nézni? Mit mondanak majd, amikor egyszer a gyerekük minderről kérdőre vonja önöket? Önök megkísérelték szembeállítani egymással a magyar embereket. Erőszakos csőcseléknek bélyegezték azokat, akik fellázadtak az önök népnyúzó, embertelen intézkedései és hazugságai ellen, vagy akik egyszerűen ünnepelni merték szent forradalmunkat.

Békés többségnek csúfolták azokat, akiket sikerült megfélemlíteniük, s akik ezért még lehajtott fejjel járnak, vagy akiket sikerült megvezetniük, s úgy érzik, nem érdemes lázadni, mert úgysem tehetünk semmit.

De aljas tervük úgyis romba dől majd, mert mindnyájan felébredünk. Összefogunk és fellázadunk. Visszavesszük önöktől az ellopott országunkat, a megtaposott méltóságunkat, a megsértett önbecsülésünket. Visszaállítjuk 15 millió magyar lelki összetartozását. Önök megkísérelték szembeállítani egymással a megalázottságban élő, alulfizetett, rosszkedvű rendőreinket a megalázottságban élő, alulfizetett, rosszkedvű civil magyarokkal.

Végignézették a rendőrökkel, amint a bajtársaikat néhány tucat magából kivetkőzött ember bántalmazza az MTV ostromakor, és megakadályozták őket abban, hogy bajtársaikat gyorsan, szakszerűen, hatékonyan megvédjék.

Ezt a jól ismert, aljas hadászati módszert vetették be azért, hogy aztán rendőrök százai vetkőzzenek ki magukból, és bántalmazzák egészen más helyszíneken, egészen más körülmények között semmit nem vétett honfitársaikat.

Hát maguknak semmi nem drága? Maguk semmitől nem riadnak vissza, ha a hatalomról és a pénzről van szó?

Visszaszerezzük az országunkat, és visszaszerezzük a rendőrségünket is, amely nem az önök magánhadserege, hanem a mi életünket, értékeinket, emberi jogainkat védeni hivatott MAGYAR RENDORSÉG. Elértük, hogy a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének vezetője, egy magyar szívű és magyar lelkiismeretű rendőr alezredesnő a nyilvánosság előtt szólította fel bajtársait, az egész magyar rendőri állományt: tagadják meg a bűncselekményt megvalósító parancsvégrehajtást. Azaz ne lőjenek a honfitársaikra, ne bántsák a saját vérüket! Nem hagyjuk, hogy ahelyett, hogy önökre haragudnánk, egymásra haragudjunk. Mert a bűn az csak bűn marad, és a hazugság akkor is hazugság, ha soha nem derül ki!

Meg fog gyógyulni a sebzett lelke mindazoknak, akiket összevertek, megtapostak. S imádkozunk azért, hogy bűnüket megbűnhődve meggyógyuljon a sebzett lelkük azoknak is, akik ezt tették velük.

Gyurcsány Ferenc, egyszer talán ön is megvizsgálja saját sebzett lelkét, és megérti, hogyan, miként, miért vált Katus asszony helyes pápai kicsi gyermekéből véreskezű Néróvá.

Talán egy napon beleborzong abba, mi lett magából, és megváltozik. Talán megtér. De minket addig is hagyjon békén. Hagyja abba a magyar emberek megalázását, megtaposását, Magyarország tönkretételét. Vegye le véres kezét a kórházainkról, az iskoláinkról, a falvainkról. A lelkünkről.

Az Operaházban tartott beszédet. Nem tudom, hogy pontosan miről, de azt sejtem, hogy ismét zavaros stílusban zavaros reformjait próbálta indokolni. S sejtem, hogy sebzett lelkű tettestársai lelkesen tapsoltak ehhez. Ahogy azt egy igazi Néró elvárja alattvalóitól. Közben sokan a Bajcsy-Zsilinszky úton sétáltunk. Ismét orrfacsaró könnygáztól csurgott a könnyünk. A saját országunk saját fővárosában, a saját nemzeti ünnepünk előestéjén. Ismét reszketnünk kellett a gránátok durrogásától, a felénk rohanó, tonfát, gumibotot lóbáló, sisakos, űrhajós ruhás, adóforintjainkból kistafírozott rohamrendőröktől.

Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.

Ön fennkölt stílusában szózatot intézett tettestársaihoz a mi csodálatos, messze földön híres Operaházunkban.

Mi pedig ismét féltünk. Könnygázt szívtunk, gránátdurrogást hallgattunk, kapualjakba húzódtunk. Féltünk, de el nem tántorodtunk. El nem tántorodtunk attól, hogy ezt nem tűrjük. Hogy a magyar emberek méltóságát és emberi jogait megvédjük. Hogy nem adjuk oda egy véreskezű Nérónak azt a szabadságot, amiért itt, a Corvin közben s szerte az országban oly sokan a vérüket ontották 51 éve.

Nem, nem és nem. Ön és tettestársai ismét önkényes bebörtönzésekkel próbálkoztak. Másfél órán át, zuhogó esőben, jéghidegben kellett terpeszállásban a házfalat támasztania hét fiatalnak.

Nem, Gyurcsány Ferenc, nem dobáltak Molotov-koktélt, nem borogattak autókat, nem voltak erőszakos csőcselék. Ne próbálja ismét megvezetni a magyar embereket és a világ közvéleményét. A terpeszben falhoz állíttatott, agyonázott és-fázott fiatalokat rabszállító autókba tették, és rendőrségi fogdára vitték. Ahogy tavaly. Odamentünk, és kiszabadítottuk őket. Nem erőszakkal, hanem a jog, az igazság és a bátorság fegyvereivel.

A magyar jogállam és a magyar emberek fegyvereivel. Otthon vannak, szabadok. S mi is újra otthon leszünk. Magyarországon. S szabadok leszünk. Mert a becsapottak, megvezetettek is felébrednek. Mert rájönnek, hogy szabadság és méltóság nélkül értéktelen az életük, s a gyerekeik, unokáik élete is az lesz. Hogy haza nélkül értelmetlen, gyökértelen az életük. S meg kell védeniük a hazájukat.

A megvezetett, megalázott baloldali és liberális szavazók, a valódi baloldali értékeket és a valódi liberális értékeket vallók fel fogják szólítani önöket arra, hogy adják vissza a mandátumaikat, mert nem erre kaptak felhatalmazást tőlük.

Kérjük is őket erre, hogy mielőbb tegyék ezt meg. Tüntessék el ok önöket a lopott hatalmukból. Vegyék ki a részüket ok is az országunk visszavételéből, a szabadságunk, a méltóságunk visszaszerzéséből. Mert ez az ő hazájuk is. S nekik is csak ez az egy hazájuk van. Magyarország. Felébredünk mindnyájan. És nem lesz többé jobboldali és baloldali, MSZP-s vagy fideszes, csak hazaszerető lesz és a hazáját eláruló.

Ez a kétféle ember lesz.

Mindenkinek meg kell vizsgálnia a szívét, s el kell döntenie, hogy e kettő közül melyik csoportba kíván tartozni. Hiszem, hogy elsöprő többségben lesz a hazáját szerető s a törpénél is kisebb kisebbségben a hazáját eláruló.

És akkor győzni fogunk. Mert összefogunk. Megteremtjük 15 millió magyar összetartozásának és összefogásának csodás, felemelő érzését, és együtt csodát teszünk. Méltók leszünk azok emlékére, akik 51 éve az életüket, a testi épségüket áldozták Magyarországért.

Most talán meg fog lepődni ön, Gyurcsány Ferenc. Szeretnék valamit megköszönni önnek és tettestársainak. Csodát tettek velem. 44 évesen, önök által, európai világpolgárból MAGYAR EMBER lettem. Magyar állampolgárból magyar szívű, magyar hazafi lettem. Önök nélkül talán soha nem éreztem volna meg a különbséget, s önök nélkül ez a felemelő csoda talán soha nem történhetett volna meg velem. Szívből kívánom önöknek, hogy éljék meg ugyanezt a változást. Isten segítse önöket abban, hogy meghallják a lelkiismeretük parancsát. Hogy képesek legyenek átmenni egy valódi belső átalakuláson. Hogy megváltozzanak. Hogy megtérjenek. Isten segítse önöket ebben.
S Isten áldja, óvja és vezesse MAGYARORSZÁGOT. A HAZÁNKAT.
Mert nekünk csak ez az egy hazánk van.

(Forrás: Felvidéki Polgár Info.)