"Uram, taníts meg minket imádkozni!"


M I A T Y Á N K

1.

Az árvák Atyja

Az emberről sok meghatározás létezik: a gondolkodó, a tervező, a játszani, nevetni tudó ember, − a szenvedni − meghalni tudó ember. És napjainkban én úgy gondolom − megszületett egy új és nagyon elgondolkoztató meghatározás: az á r v a   e m b e r. Nincs az univerzumban árvább, magárahagyatottabb teremtménye az Istennek, mint az ember.
Bizonyára épp erről beszélgetett Jézus a Mennyei Atyával azon a hajnalon, amikor kiment a hegyekbe, mert c s e n d b e n   és   e g y e d ü l akart maradni. Amikor tanítványai rátaláltak, látták átszellemült arcát és önkéntelenül megkérték: Mester, minket is taníts meg í g y imádkozni.
Sokféle történelmet ismerünk. De merem mondani − mint történész is − hogy az emberiség számára elérkezett az egyedül fontos történelmi pillanat: Jézus megtanítja apostolait, rajtuk keresztül minket is:
n e m   v a g y t o k   á r v á k, mert nemcsak nekem van Atyám, de nektek is.


2.

Legyen meg a Te akaratod

Néhány évvel ezelőtt az ötgyermekes hűséges és börtönben is szenvedő társam felkeresett, hogy elbúcsúzzon. Gyógyíthatatlan beteg volt. Táskájából elővett két mogyorófa botot. Elmondta, hogy át akarja adni nekem, hiszen 1950-ban ebből a két botból készítettem a titkosan megszervezett pilisi hittan-táborunk szentmiséjének keresztjét.
Egy rövidebb vízszintes és egy hosszabb függőleges bot. És ha a kettőt +-be teszem, megkapom és magasba tarthatom Krisztus keresztjét. Ez az, amiről szent Pál azt mondja: Nincs ezen kívül más jel égen és földön a mi megváltásunknak. Ez az a kereszt, mely mind máig, ma is, 2008-ban, a pogányoknak őrültség, a zsidóknak botrány, nekünk viszont az Isten ereje. Energia Dei! Egyetlen erőforrásunk.
A mai vasárnap a Kereszt felmagasztaltatásának ünnepe van. Szeptember 14. Szóljon ez a szentbeszéd a kereszt, mindannyiunk keresztjének titkáról. E nélkül ugyanis nem lehet Krisztust követni.”Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét…” A vízszintes nem más, mint a mi mindennapi életünk. Tele vagyunk elhatározásokkal, megvannak terveink, céljaink. Ha keresztény akarok lenni, − ehhez még valamire szükségem van: arra a „függőlegesre”, melyről Jézus egész életében,a Miatyánkban is azt vallotta, hogy ez az Atya akarata. Addig, míg saját akaratomra rá nem helyezem a „függőlegest”: az Atya akaratát, addig nem követhetem Krisztust.
Három szintje van az emberi életnek: testi, szellemi, kegyelmi. Mind a három Krisztus agóniájának színtere. Szenvedéseinket ez a függőleges változtatja át keresztté. Szellemi, akarati, erkölcsi világunk tele van kikezdéssel, „vízszintes vonallal”, megtorpanással, zuhanással. Csak a függőleges oldja meg rettenetes feszültségeinket, és a kegyelmi életünknek is egyetlen orvoslója és megváltója a kereszt. ”Már nem én, hanem Krisztus él bennem.” A vízszintes-függőleges metszőpontjában van Jézus lándzsával átdöfött szíve.


3.

Szenteltessék meg a Te neved

„Szenteltessék meg a Te neved” … Érezzük, hogy ez nem igazán érthető a magyarul gondolkodó és beszélő embereknek. Ez a jézusi kijelentés arámul hangzott el, és ők azonnal megértették. Aztán lefordították görögre, latinra, majd ezer év multán magyarra. Így aztán magyarázatra szorul. Mit is akar Jézus mondani? Azt, hogy mindenki egyenként és közösségben dicsőítse a Mennyei Atyát. Ahogy mi gyermekek annak idején azzal mutattuk meg szüleinknek, hogy szeretjük, tiszteljük és büszkék vagyunk arra, hogy apánk nevét viselhetjük, úgy mi is, ha Krisztus követői akarunk lenni, mindenben járjunk a kedvében. Ez az élet örök törvénye. Ezt mondta nekem három éves koromban az édesanyám, amikor nem akartam megenni a spenótot, − sőt kiköptem. Erre ő nem tett semmit, csak elkezdte gyakoroltatni velem az élet szeretet-törvényét: ”Ha szeretsz engem, ezt a kanálnyit lenyeled”… Azonnal lenyeltem, − majd következett édesapám és a család összes tagja… és megtettem, amit édesanyám, a drága kért tőlem.
Jézus az utolsó vacsorán ugyanezt mondta és tette: ”Ha szerettek engem, megtartjátok mindazt, amire tanítottalak benneteket”. „A szenteltessék meg a te neved” lényege abban rejlik, amit Jézus oly meghatóan mond a lábmosás után: Szeressetek engem, úgy ahogy én szerettelek titeket, és az életemet adom értetek. Nincs ennél nagyobb szeretet.

Lényegében a legutóbbi elmélkedés a keresztről, az életemet jelképező vízszintes vonal és az Isten akaratát jelképező függőleges vonal keresztjele ugyanezt a kérdést foglalja önmagában. Csak akkor tudjuk megszentelni Istent és az ő létét, ha megtesszük akaratát: ”Legyen meg a Te a akaratod”… ezt csak is úgy tudjuk megvalósítani, ha vállaljuk a vízszintes és függőleges keresztjét. Ehhez nagy alázat, nagy engedelmesség kell: le kell mondanom saját elképzeléseimről, vágyaimról, hogy el tudjam énekelni: ”Tied vagyok, rabod vagyok, megkötözött foglyod vagyok” Amen


4.

Jöjjön el a Te országod

Milyen országról van itt szó? Minden bizonnyal nem határokkal, hadsereggel, királlyal, parlamenttel rendelkező országról beszél itt az Úr Jézus. Ezt Pilátus is tudta, és éppen ezért gúnyosan kinevette. Jézus maga magyarázta meg Pilátusnak, hogy milyen is az ő országa: „Az én országom, nem e világból való”.
Nemsokára megjelenik a Két Tábor c. könyvem, melyben a jezsuita Szent Ignác híres lelkigyakorlatos könyvének szem előtt tartásával bemutatom a két országot: a Sátánét és Jézus Krisztusét. Mindegyiknek van „hadserege”, zászlója, katonája, vezére és vezérkara, muníciója és harcászati kiképzése. Ami táborunk királya és generálisa, a Dux generalis az a Jézus Krisztus, aki már kereszteléskor megkérdezte tőlünk: Ellene mondasz-e Sátánnak? És ahányszor hangosan elmondjuk a szentmisében a Miatyánkot, megvalljuk, hogy hova tartozunk. Nem elegendő mondani és másoktól elvárni, hogy végre jöjjön el már az Isten országa ide, magyar földre is, hanem mindegyikünknek előbb saját lelkében, életében, családjában kell Krisztus katonájává válnunk. „Ja, Vater”: igent mondani, ahogy a mai evangélium is mondja, és meg is tenni. A példa erősebb mindennél. A Nobel-díjas Alexis Carrel nem a csoda láttán tért meg, hanem amikor egy szentéletű szerzetes fráterrel beszélt. Aki követni akar, annak ráhúzom ujjára Édesapám gyűrűjét, melybe ez van vésve: ”Eiserne Brigade”: A Vas Brigád. Amen


5.

Légy apostola az Isten országának

Ma ott tartunk, hogy előbb a hitről, a vallásról kell, kellene pontos képet alkotni magunknak. Kereszténynek lenni, Krisztust követni a katolikus egyházban annyit jelent, mint megküzdeni a hitért, a meggyőződésért. Előbb meg kell ismerni, aztán - ha elfogadom - meg kell vallanom, ki kell állnom érte.
A mai evangélium is erről beszél. A vallás nem mézes mázos szavak egyvelege. Hallottuk, hogy itt, az Úr szőlőjében verekedés, gyilkosság is szerepel. Még a tulajdonos fiát is megölik…. Nemcsak Táborhegy-i élmény a vallás („Jó nekünk itt lennünk”), hanem színt kell vallanunk, hogy nemcsak ismerjük, de tanítványai is vagyunk a keresztre feszített Jézusnak. Ne magyarázzuk félre a Miatyánknak ezt a mondatát, mert a „jöjjön” az nem azt jelenti, hogy magától jön, hanem nekem kell létre hoznom, általam, magatartásom által jön létre. Az Isten szünet nélkül figyelmeztet, küldi üzeneteit, hogy tegyem a jót. Őrzőangyalt állít mindegyikünk mellé. Az a kérdés, hogy fogadó képesek vagyunk-e üzeneteire? Vagy színvakok és abszolút „süketek”? Vagy ahogy Szent Pál mondja: ”viszket a fülünk”? - A teológia obex-nek, akadálynak nevezi azt, amikor nem hallgatunk az Isten szavára. Ez is éppolyan gyilkosság, mint amiről a mai evangélium beszél. Most kezembe veszem az Új Ember mai számát, és henger alakúvá formálom. Belenézek: látom a fényt, a gyertyát, az arcotokat. De ha megtöröm a hengert, behajtom, hiába nézek bele: minden abszolút sötét.
Ilyenkor sír az Úr Jézus, ahogy mondja: ”mint a kotlóstyúk, úgy akartalak szárnyam alá gyűjteni titeket, de ti nem akartatok”. Én nem akarom, hogy szomorú legyél miattam, Uram! Én apostola leszek országodnak. Amen


Az elmélkedés meghallgatásához kattintson a fejezet címére!

(folytatjuk)