"Ó, szent József, mit gondoltál, hogy istállót választottál”…."

 


Megszületett…

Minden karácsony alkalmával mellbe vág a megdöbbentő igazság: a mi Megváltónk teljesen kiszolgáltatott élőlényként, kis gyermekként, egy istállóban, nagy szegénységbe született.

„Ó, szent József, mit gondoltál, hogy istállót választottál”….” Fázik a kis Jézus kemény hidegbe; Nincsen neki kedve jászolba fekve, Kinek vóna jó kedve, Ilyen kemény hidegbe! Így zeng a népi ének karácsony estéjén.”

Magyarország része a világ legfejlettebb ország-csoportjának, az OECD-nek , s ezen belül az Európai Unió tagja. Több mint másfélszáz ország van nálunk sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben. Ezek az országok maguk mögött hagyták azt a szörnyű szegénységet - ami még a múlt század elején itt kísértett Magyarországon is -, amikor csecsemők éhen haltak az anyjuk kebelén. Igaz történetet mesélek, a mi nagyanyánkkal esett meg, 1919-ben. De az „Ígéret Földjén”, Amerikában is akkora éhínség volt még a Nagy Válság idején is, hogy Steinbeck egyik regényalakja, egy fiatalasszony, az éhségtől majd elájuló öregembert megszoptatja, hogy éhen ne haljon… Sántha Ferenc öregembere meg kimegy a büdöslyuk-barlangba meghalni, hogy több ennivaló maradjon a gyerekeknek…

Elszállt a gyors idő… Ma gyerekeink szinte fel se tudják fogni ezt a mély szegénységet. Már olyan „körbe” kerültünk, ahol a fogyasztói társadalom működik. Hajlamosak vagyunk a TV-ben a Föld más részein látott szegénységet a mesék világába utalni, öntudatlanul is. Az érdeklődő értelmiségiek olvashatnak arról, hogy a jövedelem-szóródás a világ legfejlettebb országaiban is nagy. A menedzserek Amerikában az átlagfizetés ötszázszorosát/!/ keresik. A fejlett és fejlődő országok közötti különbség pedig elképesztő. Igencsak elgondolkodtató azonban, hogy nálunk is vannak széles társadalmi csoportok, amelyek újból visszasüllyednek a szegénységbe. Az erdélyi ferences árvaház történeteit olvasgatva ugyancsak megérint a hihetetlen nagy jövedelemkülönbségek léte régiónkban. Miért alakult így a világ??

És nem csak a betevő falatról van szó. Még nem beszéltünk a kiszolgáltatottság okozta nyomorúságról, amit az információ és műveltség hiánya eredményez. Nem csak kenyérrel él az ember.

Miért van ez így? S tegyük emellé a karácsonyi vásárok tülekedését. A jelenlegi pénzügyi-gazdasági válság közepette is tapasztalható a pazarlás. Az elszabadult elvárások forradalma, a jövő felélése árán is. Mindent megtesz a Reklám, a Nagy Kísértő, hogy eladósodásra bírjon bennünket.

Európa felemelkedése a keresztény vallás eszmerendszerében gyökerezik. A hatalmas terméktöbbleteket teremtő kapitalizmus az egyéni felelősség, kezdeményező-készség, logika gyümölcse. A mi hitünk alapvetően az értelem tiszteletén nyugszik, a tudás-alapú társadalom csak értelemmel hozható létre. De csak akkor, ha a hit egyéb tételeit, a morális felelősséget a természet és társadalom iránt, a transzcendenciába, Istenbe vetett hitet nem lúgozzuk ki belőle. Az igazságosságnak és a méltányosságnak érvényesülnie kell a társadalomban, különben alulmaradunk a világméretű versenyben. Pedig sokan fordítva képzelik: el kell vetni minden erkölcsi szempontot a gazdasági mérlegelésnél. Ostoba felfogás: nincs természeti törvény erejével ható közgazdaságtan. Ez társadalomtudomány, amelynek számolnia kell az emberrel. Az ember test és lélek egysége, nem nélkülözheti lelki táplálékot sem. Az Igazságot, és Igazságosságot. És a többi erényeket, köztük a mértékletességet.

Jézus Krisztus már születésének körülményeivel azonosult a szegényekkel. Ha nehezebbé válik a sorsunk, hozzá válunk hasonlóvá. Mindez nem jelenti, hogy ne törekedjünk a helyzetünk javítására. Isten bízta ránk a feladatot, és megadta hozzá az értelmet. De nem csüggedhetünk el akkor se, ha önhibánkon kívül nehéz sorba jutunk. Velünk az Isten. Velünk Fia, a szegény, de boldog családba született, áldott Kisded.

Botos Katalin